Utolsó frissítés: 2025.01.09.
Máriaradna (Radna) - kegytemplom, Ferences kolostor
Máriaradna (Radna) település, Aradtól 30 km-re keletre fekszik, amely napjainkban Lippa (Lipova) északnyugati városrészét képezi. A Maros völgye fölé emelkedő dombon áll, a mintegy 67 méter magas, kéttornyú barokk kegytemplom és a mellette lévő háromszintes hatalmas kolostor.
Radna első írásos említése a 13. századból származik. A ferences barátok valamikor 1325-1327 táján telepedtek meg Lippán. Radnán az első kápolna építésére 1520-ban egy hívő és ájtatos katolikus özvegy költségén került sor, amely a mostani épületegyüttes helyén állt. A kápolna, amelyről a történeti források beszélnek, a Maros jobb oldalán, a radnai szőlőben bizonyára azt a célt szolgálta, hogy Isten áldását és segítségét kérjék a végzett munkákra.
Lippa 1551-ben török kézre került, ezért a Maros bal oldaláról sok városlakó, a papokkal és a ferences testvérekkel együtt a mai Radna területére menekült. Ennek hatására az akkori kicsiny kápolna, bővítésre, tatarozásra szorult, amelyben ezt követően a ferences szerzetesek tartottak miséket a híveknek. 1642-ben a dalmáciai származású P. Andreas Stipancsics ferences szerzetes, gyalog indult el Konstantinápolyba, hogy a török császártól engedélyt szerezzen a templom építésére. A kijárt engedély birtokában, bár a helyi elöljáró által akadályoztatva, de megkezdődtek a munkálatok.
A híres és csodatevő kegykép 1668-ban, egy idős bosnyák kereskedő, Vrichonassa György adományozásával került a templomba, aki egy olasz kereskedőtől vette a képet. A kép Bassano del Grappából a Remondini nyomdából származik. A legenda szerint sokáig őrizgette, végül egy álmában érkező angyali sugallatra adományozta a szentképet a ferences szerzeteseknek.
A csodatévő kegyképet a 17. század végétől kezdték el tisztelni, mikor 1695-ben a törökök bevették Lippát. A kolostori feljegyzésekből értesülünk arról, hogy a fővezéri sátor előtt 1100 embert végeztek ki, a nőket és gyerekeket pedig elvitték rabszolgának. A radnai kápolnát a törökök felgyújtották, azonban hívek az üszkös és füstölgő romok között sértetlenül találták meg a szentképet. Egy török katona úgy döntött, lovával átkel a folyón és elpusztítja a képet. Azonban lova megbotlott, mikor a lába belesüppedt a sziklába, mintha az olvadt viasz lenne. A török pedig leesett a lova hátáról és kitörte a nyakát. A kő mai is látható a templom déli, belső oldalába falazva, benne mélyen egy patkónyomra emlékeztető mélyedés. 1699-ben megkötött karlócai béke után a Marosból határfolyó lett. A Bánság csak 1716-ban szabadult fel a török uralom alól. A törökök elvonulása után a templomot felújították, majd megkezdődött a kolostor első részeinek építése. A templombelső és külső környezet rendbetétele Novoselics János ferences szerzetes nevéhez kötődik.
A 18. század elején Aradon a pestis pusztított. Bummer Mária már harmadik napja haldoklott, amikor kijelentette, hogy a pestis Isten büntetése és csak akkor tűnik el, ha az aradiak búcsújárást rendeznek a máriaradnai kegyképhez. Halála után az aradiak ezt megfogadták és elindultak a zarándoklatra fegyveresek kíséretében, mert a török még jelen volt a Maros túloldalán. A járvány csillapodott, végül elmúlt. Az 1738-ban ismét kitört pestisjárványkor döntöttek úgy az aradiak, hogy rendszeressé teszik a búcsújárást Máriaradnára.
Ettől kezdődően a zarándokok száma folyamatosan nőtt és egyre messzebbi tájakról érkeztek a hívők. A következő 250 évben szeptember 8-án, a Kisasszony napi nagybúcsúra érkezett a legtöbb zarándok, de a július 2-i Nagyboldogasszony és Sarlós Boldogasszony napi búcsúra is szép számmal érkeztek az emberek.
A kolostor nyugati szárnyát 1727-ben kezdték el felépíteni, amelyet a szerzetesek számának növekedése miatt, 1743-ban a déli szárny építése követett. A katolikus egyház 1750-ben nyilvánította hivatalosan is zarándokhellyé a kegyhelyet. 1756 Pünkösdjén kezdték el építeni a ma álló kegytemplomot, amelynek munkálatai 1767 tavaszára befejeződtek be. Pünkösd vasárnapján, Franz Anton Leopold von Engl zu Wargain püspök helyezte el a kegyképet az új templomba. 1770 körül a bécsi udvari aranyműves ezüst rámát készített a képnek. 1895-ben az első csodatétel 200. évfordulójára, carrarai márványból készült oltárt helyeztek el a templomban. 1911-ben a templom tornyait mintegy 30 méterrel emelték meg, így érve el a napjainkban is látható 67 méteres magasságot. A templom hossza 63 méter, szélessége 16 méter, belső magassága pedig 21 méter.
A trianoni békediktátumban meghúzott új határokig, a Bánát magyar, román, bosnyák, bolgár és horvát katolikus népe mellett az egész szegedi nagytáj hívei is elzarándokoltak Máriaradnára. A II. világháborút követően, miután Románia kommunista uralom alá kerül, a kolostor és a kegytemplom helyzete még nehezebbé vált. A szerzetesrendeket feloszlatták, a szerzeteseket az ország különböző pontjaira helyezték. Csupán a nyolcvanas évek elejére gyűlt össze az adományokból annyi pénz, hogy a templomot és környezetét felújíthassák.
A Ceauşescu diktatúra bukása után, 1991-ben már ismét tízezrek érkeztek a máriaradnai búcsúra. A kegytemplom 1992-ben Szent II. János Páltól a Basilica Minor címet kapta meg. 2013-2015 között EU-s pályázat keretében megkezdődött az a teljeskörü felújítás, amely után 2015 augusztus 2-án, ünnepélyes szentmise keretében adták át a templomot és a rendházat. A kegytemplom minden nap reggeltől estig nyitva tart és szabadon látogatható.
Források:
RomKat - Máriaradna: 500 év a Szűzanya oltalmában - Fábián Róbert 2020
Tandari Anita - Túranapló blog: https://turanaplo.tandarianita.eu/mariaradna-1-resz/
Dugonics András: Radnai történetek. Szeged, 1810
Kirándulási tippek - Máriaradna kegytemplom: https://kirandulastippek.hu/del-erdely/mariaradna-kegytemplom
Harangozó Imre: "A szomorú szívek megvigasztalója…" - A máriaradnai búcsújárásról
Dr. Franz Metz: Mehr als 300 Jahre Wallfahrtsort Maria-Radna
