Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében
Jajce, Jajca - Jajce, Bosznia-Hercegovina, Bosznia, Bosznia történelmi vármegye - Vár
- Áttekintés
- Történelem
- Fotók
- Alaprajzok
- Ábrázolások
- Térkép
- Szállás
Jajca erődje és építészeti együttese
1. A vár lokalizációs adatai:
A Bosnyák-Hercegovinai Föderációs Állam nemzeti műemlékének nyilvánított Jajca erődje és építészeti együttese a Jajcai közigazgatási körzet területén, Jajca I-es kerületében, az 528-as kataszteri tagon fekszik. Maga Jajca erődje, Jajca középkori város-együttesének szerkezetén belül található. Az egész együttes, az erőddel, a várossal, városfalakkal és tornyokkal együtt, egy piramis alakú kősziklán fekszik, annak déli lejtőjén. A sziklát délnyugatról a Pliva folyó ága, a délkeleti és keleti oldalát az Orbász (Vrbas) folyó ága zárja körbe. Jajca középkori városának kerülete 1.300 métert, területe 112.000 négyzetmétert tesz ki. Az erőd a város területének az északnyugati sarkában, a 470 méter tszf. magasságú hegy tetején található.
Az erőd történeti adatai:
A mai Jajcai közigazgatási körzet területén, számos történeti réteg jelenléte figyelhető meg. Őskori, illetve rézkori település nyomai kerültek elő Jajca város, Varosicének (Varošice) nevezett negyedében, kb. 10 méteres mélységben. Az Óváros egy másik negyedében, bőséges kerámiaanyagra leltek a bronzkorból. Római település nyomok, Jajca erődjétől nyugatra, északkeletre és északnyugatra (Bare, Klimenta, Katina és Volujak városnegyedekben) találhatók. A késő ókorban, valószínűleg a IV. században épülhetett a Bara-i negyedben fellelt Mithrász szentély.
Jajca erődjének (melyre gyakran használják a kastély és a citadella elnevezést is), már annak előtte is állnia kellett, mielőtt Jajca neve az írásos forrásokban megjelent volna (M. Ančić, 1999. 98. oldal). Jajcát az írásos források először 1396-ban említették meg, mégpedig Vukcsics-Hrvatinics Hervoja titulusában (conte de Jajcze). Hervoja ebben az időben nagyfejedelemként és spalatói (Spljetski) hercegként, a rezidenciáját ideiglenesen a jajcai várban rendezte be, ahonnan okiratokat is kibocsátott. Jajca vára és városa a 14. század végén és a 15. század elején kivételes politikai és kulturális fejlődést élt meg, sőt a későbbiekben, a bosnyák állam bukása előtt, az utolsó bosnyák királyok állandó székhelyévé vált. Hervoja idejében építették ki az erőd keleti oldalán található udvarházat, majd fokozatosan, a 15. század folyamán és a 16. század első évtizedeiben kiépült az erőd teljes védelmi rendszere is, mely ilyen-olyan állapotban, a különböző javításokat és átépítéseket leszámítva, a mai napig fennmaradt. Jajca volt a rezidenciája az utolsó bosnyák királynak, Tomesevics Istvánnak is, akit 1463-ban, el Fatih II. Mehmed szultán jelenlétében végeztek ki. A török sereg derékhada ekkor el is foglalta Jajcét, de csak hat hónapig bírták megtartani. A magyarok 1464-ben foglalták el Jajcét, majd megalapították a Jajcai bánságot. A vár ezután stratégiailag kiemelkedő jelentőségű támaszpontként működött egészen 1527. végéig. Ez évtől, azaz a Mohácsi csata után egy évvel, Jajca már ténylegesen is török birodalom része, s mint ilyen elvesztette stratégiailag kiemelkedő szerepét is, mivel a harccselekmények zónája északabbra tevődött át. Jajca ez időtől, a törökök katonai helyőrsége lett, egy dizdárral (várparancsnok) az élén. A 17. szd. második felében megemlítik a jajcai kapitányság kapitányát. Evlija Cselebi feljegyezte, hogy a várban a dizdáron és a janicsárok parancsnokán kívül, még 300 katona volt. Az 1658-as tűzvészben, mind az erőd, mind a város súlyos károsodásokat szenvedett. Ugyanezen évben a polgárok arról panaszkodtak, hogy a város olyan romos állapotban van, hogy veszélyes áthaladni a városkapukon, illetve elhaladni a városfalak mentén. Egy 18. századi kémjelentés szerint, a váron az 1527-es elfoglalás óta, semmiféle javítást sem eszközöltek, továbbá csekély a helyőrség létszáma és az ágyúk száma is. Jajca utolsó török várkapitánya, 1832-ig, Kulenovics Szulejmán bég volt, aki Gradascsevics (azaz a gradacsaci) Husszein kapitány hű követője volt. Ezután, Mahmut Hamdi pasa egy új Arnautnak nevezett helytartót (nizam) nevezett ki, aki 1832-tól, 1833-ig Jajcén is lakott. Arnaut hanyagsága miatt, 1833-ban súlyosan károsodásokat szenvedett a Szulejmán dzsámi is (ma Szt. .Mária templom, a Szt. Lukács toronnyal), ami a helytartóságába került. A városban ekkoriban 12 ágyú és négy pellengér (? prangija) volt. A város körül 1851-ben harcok zajlottak, mégpedig a határvidéki lázadók és Latasz Omer pasa között. Ugyancsak harcok folytak a vidéken 1878-ban is, amikor az Osztrák-magyar monarchia hadereje, Bosznia elfoglalására indult.
2. Az erőd műemléki leírása:
Bosznia középkori városai között, Jajca kiemelkedő helyen szerepel, ugyanis Jajca az egyetlen olyan erődített városi település, mely egy 15. századi városias központ, minden jellegzetességét megtartotta.
A város épített műemlékei, hűen illusztrálják a középkori művészetet és Jajca különböző kori politikai állapotát. Vukcsics Hervoja korában, a városban egy meghatározó építész és kőfaragó műhely működött, míg az utolsó bosnyák királyok idején, a városban dalmát mesterek is dolgoztak (a tenger menti városok késő gótikus, vagy kora reneszánsz stílusában). Mátyás király a jajcai bánságba, olyan mestereket hívott, akik a magyar-horvát késő gótikus stílusban alkottak. Mindezek okán, az erőd rendszerében és a város védőfalainak felépítésében, jó néhány fázis figyelhető meg.
Az „I. fázis”, magához az erődhöz köthető, mely a Plive és az Orbász folyó összeömlése fölé emelkedő hegy tetején található. Noha az erőd keletkezésének idejéről nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, de valószínű, hogy ez a korai erőd, a későbbi védelmi rendszer központi elemeként, már a 13. században létezhetett. Látszik, hogy a várnak eredetileg csak három, négyzetes tornya volt: kettő a déli falon, egy a vár északnyugati sarkában, ami azt bizonyítja, hogy a várnak, már a 14. szd. előtt fel kellett épülnie (Đ. Mazalić, 1852. 65. oldal).
A „II. fázis” Hervoja uralkodásának idejéhez köthető, azaz a 14. és a 15. szd. fordulójához. Valószínűleg ekkor, az erőd falain belül, elvégezték a saroktornyok átépítését, magas falakat építettek és a vártól keletebbre kiépítették az udvarházat is (ez a fázis az alaprajzon, a citadella déli tornyától, a II. toronyig, majd a II. toronytól a IV. bástyáig, valamint a citadella északkeleti sarkától a IV. bástyáig kísérhető végig. Jajca ekkoriban még mindig kicsiny erősségnek számított. A Szt. Mária templom, a Szt. Lukács harangtoronnyal, az udvarházzal, valamint az ekkoriban kifaragott katakombákkal még mindig a váraljában volt (Đ. Mazalić: 1952. 65-66. oldal; M. Ančić: 1999. 98. oldal).
Az építkezések „III. fázisa”, Vukcsics Hervoja 1416-os halála és a királyi székhelynek Jajcába költöztetése után kezdődött meg. Ez az időszak a 14. szd. közepétől, 1463-ig tartott. A falakat a természetes akadályokig engedték le, zuhatag faláig és a folyó partjáig. Így a falakon belülre került a ferences kolostor is, sőt egy új, Szt. Katalin templom is épült. Ekkoriban Jajca középkori városának védelmi rendszere, majd 2 hektárnyi területet fogott körbe. A királyi udvarnak Jajcába költözésével, egy falakkal övezett, urbánus központ alakult ki. Ez jelentős dolog volt, mivel szervesen illeszkedett a korabeli európai mintákhoz, ami a városközpont fejlődésével, mind nagyobb jelentőséget kapott. Ekkor épült fel a Medve torony és az északi várfal Papaz kapu (III. torony) körüli vonala, az V. bástyáig (a Samics tabija). Valahol a város Főtérének környékén volt megtalálható a Szt. Katalin templom (a mai Eszma Szultana dzsámi és török fürdője „hamamja” környékén) (M. Ačić: 1999. 99. oldal.
A „IV. fázis” a magyar uralom idején zajlott le, azaz a Jajcai bánság fennállásának idején, 1464-től, 1527-ig. Ekkoriban a város teljes védelmi rendszerét kijavították és kibővítették [1].
Az „V. fázisban”, azaz az oszmán birodalom idején (1528-1878.) kapta meg a vár és városa a végleges alakját. Az erőd tornyait bástyákká alakították át és a középkori erődfalak belső oldalán földtöltéseket emeltek (Đ. Basler: 1959. 124. oldal), valamint felépítették a várban a lőportárat. A városban felépítették a III. tornyot, a Dzsikovci tornyot, valamint a Szt. Mária templomot a Szt. Lukács harangtoronnyal, átalakították II. Szulejmán dzsámijává.
Az erőd leírása:
A jajcai erőd alaprajza, a terepalakulatokat követve, szabálytalan téglalapot formáz. Az északnyugati (I. bástya) és a délkeleti (II. bástya), egy-egy erőteljes, négyszögletes torony áll, de úgy néz ki, hogy eredetileg az északkeleti sarokban is volt egy torony. Az erőd kerülete 260 méter, a területe 4.800 négyzetmétert tesz ki. Az erőd külső falai 1,75-2,05 méter vastagok. A vár eredeti bejárata a nehezen megközelíthető nyugati oldalon nyílott, azon a helyen, ahol a fal vastagsága a 3 métert is eléri. Ennek a bejáratnak és kaputerének a szélessége alig éri el az egy métert. A falakon belül egy kút is megtalálható, mégpedig még ma is ugyanazon a helyen (Đ. Mazalić: 1952. 72. oldal).
Láthatóan az erőd déli fala (57 m hosszú és 8-13 m magas), az együttes legreprezentatívabb része. A fal építéséhez, az alsó részen kb. 3 méter magasságig és a falsarkokon üledékes kőzetet használtak, míg a többi részeken, nagyobb mészkőtömböket. Helyenként római téglák is megfigyelhetők. A fal alsó része hangsúlyosan rézsűs, míg a felső részén majdnem függőleges. A tömör fal kb. 8 méter magasan egy 2,20-2,40 méter széles gyilokjáróba vált át, melynek mellvédje 1,25 méter magas, 0,80 méterenként egy-egy foggal. A fal vastagsága a mellvédnél 0,82-0,90 métert, míg a kapu magasságában 2,0 métert tesz ki. A mellvéd minden második fokában egy-egy szűk lőrés található.
A déli fal nyugati sarkának falkoronája is fogazott, és a fogakban ma is megvannak a 18. szd. végén és a 19. szd. elején készített puskalőrések (Đ. Basler, 1959. 130. oldal). Feltehető, hogy a 15. szd. közepe körül, a déli fal nyugati sarkát egy kisebb, kerek toronnyal, őrtoronnyal zárták le, melybe bemenni, közvetlenül az akkoriban nyitott, un. „királykapuból” lehetett (Đ. Basler: 1959. 124. oldal, 3. kép). Az un. Királykaput (2,25x1,77 méteres méretekkel), a mind fejlettebb váraljából lehetett megközelíteni. A kapuzat keletkezését meglehetősen tág időhatárok, közé lehet datálni, azaz II. Tvartkó király második uralkodásától, Tomasevics Istvánnak Jajcébe költözésig (1421-1461.) [2]. A királyi címerrel ellátott kapuzat kialakítása, az általános kompozíció alapján, a késő gótika korára tehető. A királyi címer elemzése alapján, heraldikailag nagyon hasonló a Bobovac-i királyi székhely kapuzatához [3]. A kapuzat fölötti dombormű kidolgozottsága rusztikus gótikának mutatkozik. A kőfaragómester nem sokat érthetett a heraldikához, ugyanis a címer az ellenkező oldalnak fordul. A címer mellett, a kapuzat főívének négyszögben megtörő belső szegélye is a késő gótikához köthető. A kapuzat küszöbe, 30 cm magas, előtte egy lépcsőfokkal (33 cm széles, 14 cm magas) és egy kisebb egyenetlen felületű terasszal. A kapuzaton látható tűz és korom nyomok, valamint az ide összedobált rétegek a későbbi időkre utalnak.
Az erőd délkeleti (II. bástya) tornya, egykor valószínűleg, kb. 25 méter magas volt a tetőszerkezetet nem számítva (Đ. Basler: 1959. 123. oldal). A toronyba egy ikerablakot is beépítettek, 2,15 méter fesztávú és 1,17 méter mély ablakfülkével. Az ikerablak kialakítása az általános formák alapján, a Bobovac-i királyi várban találthoz hasonlít. A déli fal belső oldalán, az ikerablak szintjén, jó néhány vakolatréteg létezése állapítható meg. A torony szintenkénti hasznos alapterülete, 12x18 métert tett ki. Feltehető, hogy a citadella építésének idején, a 13. 14. század fordulóján, ebben a toronyban volt a földesúr rezidenciája (de az is lehet, hogy a későbbiekben Hervojáé is).
Egyes fellelt építészeti maradványok, az erődön, vagy a középkori várfalakon belül arról beszélnek, hogy itt valamiféle palota is lehetett (késő gótikus, dalmát iskola). Evlija Cselebi a 17. szd. második felében, az erődön belül, meglehetősen mély benyomást keltő palotaromokról írt [4]. Azonban ma már, csak egy az erődön belül végrehajtandó nagyobb régészeti kutatással lehetne megközelítőleg megállapítani az egykori királyi palota helyét és kiterjedését. Az erőd építési idejéről a szakemberek eltérő elképzeléseket fogalmaztak meg. Abban mindegyikőjük véleménye egyezik, hogy mindenképpen Hervoja uralkodása előtt épült. Egyikőjük úgy tartja, hogy már a 13. században felépült (Mazalić: 1952. 100. oldal, ezzel részben egyetért Basler: 1959. 130. oldal, és Ančić: 1999. 98. oldal), míg mások szerint csak a 14. szd. második felére épült fel.
A törökök héthónapos ostroma okozta súlyos sérüléseket követő hevenyészett helyreállítás után, a magyar helyőrség egy nagyarányú felújítást is végrehajtott, mely az erőd tervrajzán is megfigyelhető. Az ekkori felújítás során szűntették meg az erőd déli falának mellvédjét. A magyarok kijavíthatták a már létező palotát is, vagy egy újat építettek. (Đ. Blaser: 1959. 128. oldal).
Az oszmán uralom idején, hogy a vár jobban ellenállhasson, megerősítették az erődfalakat, és az un. „Királykaputól” keletebbre, egy kapu nyitottak. A 18. szd. végén, vagy a 19. szd. elején a Királykaput elfalazták, míg az erőd tornyait, falait földtöltéssel erősítették meg, de tabiiákat és puskalőréseket is kialakítottak [5]. Az erőd falain belül egy dzsámi és egy 10x10 méter alaprajzú lőportár is megtalálható volt. A lőportár földszinti falai 2,0 méter vastagok, míg a földszinti helyiségek boltozottak. A megvilágítását közvetlenül a lépcsőházon és fal kicsiny nyílásain keresztül kapta. Az emeleti falak vastagsága 0,90 méter, a nyugati fal kivételével, mely szokatlanul vastag (2,50 m). Az emeleti helyiséget egy kupolával fedték le. Az épület bejárata fölé, egy profilozott konzolt falaztak be.
Az osztrák uralom idejében, a lőportár mellé, egy tipikus víztároló építmény emeltek.
Jajca város további, középkori falainak és tornyainak kiépítési szakaszai:
Mazalić véleménye szerint (19954. 67. oldal), az erőd keleti oldalán Hervoja idejébe felépített udvarház mellett, belekezdtek egy másik torony (IV. bástya) építésébe is, melyet egy fallal, az erőd keleti sarkával kötöttek össze. Az ma már pontosan nem megállapítható, hogy ugyanekkor-e, vagy valamivel később, a banjalukai út biztosítására, építették fel azt a Banjalukai kapu fölötti másik tornyot, amit magára a sziklára alapoztak.
Miután a bosnyák királyok, úgy a 15. szd. negyvenes éveiben, mind több figyelmet kezdtek Jajca jelentőségének tulajdonítani, a város nyugati és északi oldalát is megerősítették. Ez a nyugati oldalon, az erőd délnyugati sarkától a Pliva folyó partjáig érő szakaszt jelentette. E rendszer keretében építették fel, az un. Medve tornyot is, mely egy tipikusnak mondható, masszív, hengeres védőtorony volt. A torony falai keleten 4,70 métert, nyugaton 6,0 métert tesznek ki. Az építmény belső átmérője 5,70 méter, míg az emeleti szintjén, 8,14 méter. Az építéséhez felhasznált habarcs, csak kis mennyiségben tartalmaz meszet, míg a zöme üledékes kőpor. A torony déli, külső fala függőleges, míg az északi fel befelé rézsűsödik. A torony 8,50 méter magas bejáratán kívül, az első emeleten még három további nyílás található, melyek közül kettőnek puskalőrésszerű kialakítása van. Az erőd Király kapujától, a Medvetoronynak tartó védőfal, a II. torony magasságában erősen megtörik. Feltehetőleg a megtört falszakaszt, egy fallal kötötték össze a II-es toronnyal, ami akkoriban karakteresen háromszögletes alakot adott a várnak, melynek sarkában maga az erőd állt. A vár ilyetén koncepciója, a szomszédos Dalmácia építészeti hatásáról tanúskodik. Azonban, a terep részletes vizsgálata esetén megállapítható, hogy ugyanilyen építési technikát alkalmaztak az északi várfalnak a Banjalukai kapu környéki szakaszán, és magának a kapunak a kialakításánál is (Anđelić: 1963/64. 51. oldal).
A magyarok tovább bővítették Jajca középkori várát és városát. A IV. bástya és a III-as torony közti, korában is masszív (2,70 méter vastag) és magas falat köpenyfallal látták el, a III-as torony és a Banjalukai kapu közti falat 5 méter vastagságúra növelték, felépítették az V. bástyát, valamint a már korábban is létező, az Orbász folyó partjáig nyúló falat, egy őrtoronnyal is ellátták. Azonban az Orbász folyó partját, mely maga is egy természetes védőfalként funkcionált, csak helyenként erősítették meg fallal. A mai Travniki kapu helyén, egy erős falat emeltek, amivel a városnak a Medvetoronyig tartó szakaszát erősítették meg. A magyarok adták meg az erőd nyugati oldalának a mai kinézetét is.
Jajca, az oszmán birodalom kezére estével, elvesztette korábbi jelentőségét. Csak a törökök Bécs alatti, majd a Zenta melletti veresége után, azaz Ottomán szultán uralkodásának idejében építették fel a Travniki kapu magas és négyszögletes tornyát, valamint a mellett lévő kisebb tabiját (Đ. Mazalić alaprajzán a IV. torony). A Travniki kaputorony földszintje boltozott. A torony, a kialakítását figyelembe véve, úgy a 17. szd. végén, vagy a 18. szd. elején épülhetett (Đ. Mazalić: 1952. 76. oldal.).
A többszöri átalakítás okán, a II-es torony feltehetően, csak a kapukeretezésében őrizte meg középkori mivoltát (Đ. Mazalić: 1952. 67. oldal, a II. torony alaprajza, 3. kép).
3. Jajca építészeti együttesen végrehajtott műemlékvédelmi és restaurátori munkálatok:
1. 1890. környékén, Ćiro Truhelka hajtott végre műemlékvédelmi munkálatokat az erődben. Ekkor a királyi, majd a későbbi báni udvarház maradványaira is rálelt: a két, akantuszlevéllel díszített oszlopfő, az erőd déli falába volt beépítve, kb. 12 méter magasan; Talált még két, profilozott ablakkeret töredéket is, melyek egy katona sírjának a díszítéseként szolgáltak. Mindegyik lelet, jelenleg a Jajcai Tartományi Múzeumban található.
2. 1951-1953. – állagmegóvási munkálatokat végeznek a várfalakon.
3. 1957. Konzerválják az erőd déli falát. Feltárják a déli falban, az un. Királykaput. A Királykapu előtt feltöltésben, az alábbi tárgyakat tárták fel: vasnyílhegyeket, 12 cm átmérőjű kőből készült ágyúgolyókat, egy ugyanilyen átmérőjű fél kőgolyót, egy 50 cm átmérőjű kő ágyúgolyót, két gótikus boltozati bordatöredéket és két vasból készült, az un. Omer ágyúhoz való golyót.
4. 1961-1962. – elvégzik a Szt. Mária templom és az erőd feltárási és műemlékvédelmi munkálatait (a munkálatokat P. Anđelić és Đ. Basler végezte el.).
5. 1963-ban, elvégzik az északi várfal, a nagy tabija (IV. bástya) és az erőd közti szakaszának a műemlékvédelmi munkálatait.
6. 1964-ben elvégzik a nyugati várfal felújítását.
7. 1965-1967. – folytatódtak a várfalak felújítási és rekonstrukciós munkálatai (a munkálatokat a BiH Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet szakemberei végezték el).
8. 1969-1971 – konzerválásra kerültek a városfalak és felújították a nyugati várfalat. (az 1951-1971-ig tartó időszak összes felújítási munkálatokat, a BiH Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet szarajevói szakemberei végezték el).
4. Felhasznált irodalom:
1. M. Ančić: Jajce, Portret srednjovjekovnog grada (Jajca, Egy középkori város prtréje, Split, 1999.)
2. P. Anselić: Jedna faza izgradnje srednjovjekovnog Jajca (A középkori Jajca kiépítésének egyik fázisa, Zbornik krajiških muzeja II/ A Végvidéki Múzeum Gyűjteménye, II. Banja Luka, 1963/64. 50-52. oldal).
- P. Anselić: Doba srednjovjekovne bosanske države, u Kulturna istorija Bosne i Hercegovine od najstarijih vremena do pada ovih zemalja pod osmansku vlast (A középkori bosnyák állam kora, a „Bosznia és Hercegovina kulturtörténete a legrégebbi időktól a térség oszmán uralom alá kerüléséig, Sarajevo, 1984., 435-587.)
- Đ. Basler, Konzervacija južnog zida tvrđave u Jajcu, ( A jajca erőd déli falának konzerálása, Naše starine VI, Sarajevo, 1959., 121-134. oldal) - Đ. Basler, Klesarski majstori i radionice u srednjovjekovnom Jajcu (Kőfaragó mesterek és műhelyek a középkori Jajcában, „Zbornik krajiških muzeja„ I, Banja Luka, 1962., 98-108. oldal).
- Đ. Basler, Sjeverni dio gradskih utvda u Jajcu (Jajca városi erődjének középkori részei „ Naše starine„ XI, Sarajevo, 1967., 51-57.
- G. Bodenstein, Povijest naselja u Posavini 1718.-1739. (A Száva menti települések története, 1718-1739. „Glasnik Zemaljskog muzeja„ XX, Sarajevo, 1908., 95-112.
- E. Ćelebija, Putopis (Útleírások, Sarajevo, 1954.)
- S. Ćirković, Istorija srednjovjekovne bosanske države (A középkori bosnyák állam története, Beograd, 1964.).
- D. Kojić Kovačević, Gradska naselja srednjovjekovne bosanske države (A középkori bosnyák állam városias települése, Sarajevo, 1978.)
- H. Kreševljaković, Stari bosanski gradovi (Ősi bosnyák városok „Naše Starine„ I, Sarajevo, 1953., 7-47. oldal). - Đ. Mazalić, Stari grad Jajce (Jajca ősi városa „Glasnik Zemaljskog muzeja„, n.s. sv. VII. Sarajevo, 1952., 59-100. - M. Popović, Zbornik za istoriju Bosne i Hercegovine 1 (Bosznia és Hercegovina történetének Gyűjteménye, I.
kötet, Beograd, 1995., 33-55. oldal).
- M. Popović, Vladarski i vlasteoski dvor u srednjovejoknoj Bosni (Uralkodói és fejedelmi udvarházak a középkori Boszniában „Zbornik za istoriju Bosne i Hercegovine„ 2, Beograd, 1997.,1-33. oldal).
- L. Thallozy, Povijest Jajca (Jajca története, Zagreb, 1916.)
- Ć. Truhelka, Kraljevski grad Jajce (Jajca királyi városa, Sarajevo, 1904.)
5. Jegyzetek:
1. Đ. Mazalić (1952. 72. oldal és a 71. oldal 5-ös képe) úgy véli, hogy az erőd belső falainak a kijavítása, azaz a falak belső oldalának földtöltéssel való megtámasztása, mint ahogy a tornyok feltöltése és a tornyok bástyákká történő átalakítása, a magyarokhoz köthető, azaz az 1464-1527-es időszakhoz. Tekintettel arra a feltételezésre, hogy ha a magyarok az erődben laktak, akkor ezt a bosnyák királyok udvarházában tették meg, noha az erre vonatkozó régészeti kutatásokat még nem végezték el. Mazalić eme feltételezése körüli kétségeket eloszlathatja Evlija Cselebi (1979. 209. oldal), a 17. szd. hetvenes éveiben tett jajcai látogatása, aki még megfigyelhette a romos palotát. A megállapításai alátámasztják Basler (1959. 122. oldal) ama feltételezését is, hogy a palota az erőd falain belül volt
2. D. Kojić-Kovačević (1978. 127. oldal) szerint, a Tomas István király uralkodása alatti, jajcai, uralkodói palotát, kifejezetten csak 1457-től említik meg a történeti források. Négy év múlva, azonban már itt koronázzák királlyá Tomasevics (azaz Tomas fia) Istvánt (S. Ćirković: 1964. 324. oldal.
3. A kapuzat és a címer leírását részletesen lásd: Basler: 1962. 98-108. oldal.
4. Evlija Cselebi: 1979. 209. oldal.
5. Mazalić (1952. 70-72. oldal) úgy véli, hogy az erőd nyugati fala mentén kialakított, un. „Nagy bástyát”, a magyarok készítették, mint ahogy ők erősítették meg az erőd többi falát is belülről földtöltésekkel, de ők alakították át a középkori tornyokat bástyákká, melyek külső oldalát támpillérekkel is megtámasztották. A 20. szd. hetvenes éveiben végrehajtott műemlékvédelmi munkálatok alapján, ezeket, az építészeti megoldásokat az oszmánoknak tudják be.
Fordította/összeállította: Szatanek József
Új feltöltések, frissítések
Támogatás
Ajánlott látnivalók | |
---|---|