Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Budapest, Gellért-hegy: Gellért-hegyi oppidum - Török palánk - Citadella (Fellegvár)

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó Gellért-hegy dolomit sziklatömbje, Budapest és a budai dunapart ikonikus magaslata. Napjainkban a hegy legmagasabb pontját a Citadella uralja a Szabadság-szoborral, de talán kevesek számára ismert, hogy már az ókorban erődített kelta település létezett a hegyen.

Az eraviszkuszok (illír-kelta eredetű nép), akik többek között a mai Buda környékének lakosságát is alkották ebben az időben, hozták létre erődített településüket (Gellért-hegyi oppidum) a hegy tetején és annak környezetében. Ezen időszak fellelhető maradványainak jelentős részét, épp a Citadella építése pusztította el az 1850-es években. A feltételezett erődítés pontos helyét, csak a 1980-as évek végén sikerült azonosítania Nováki Gyula régésznek, a domborzati viszonyok és a terepbejárások alapján. 1981-ben került sor az első próbaásatásra az északi oldalon, Nováki Gyula és Pető Mária vezetésével. A további kutatásokkal sikerült a hegy északi oldalán a sánc vonulatát meghatározni. Két "Késő La Téne-kor" priódusból származó, kőből és fából épített erődfal meglétét tudták a kutatók bizonyítani.

1990-92 között sikerült feltárni és rekonstruálni a kelta-kori sánc szerkezetét, melynek pusztulása a kelta-korszak utolsó szakaszában, valamely Dák támadás során történhetett. Ekkor a sánc és a cölöpszerkeztű erődfal leégett, azonban megőrződött az utókornak az elszenesedett erődfal leégett faszerkezete. A leletek tanúsága szerint ezt követően a sáncot még kétszer megújították. A Citadella keleti rondellájában, építkezéssel bolygatott, késő La Téne-kori telepmaradványokat azonosítottak a régészek.

A hegy déli lejtője adott helyet a legelőkelőbb kelta népességnek, itt volt a temetőjük és a szentélyük is, melyet a régészeknek sikerült feltárni. 1966-ban azonban a Jubileumi Park építésekor végzett munkálatok során javarészt elpusztították ezeket. A Gellért-hegy települése mellett megemlítendő, a kelta korban szintén egyidőben létező Tabán kelta telepe is. A római hódítással szűnik meg a Gellért-hegyi telep létezése, azonban a Tabán kelta telepe ezt követően is tovább virágzott. A hegy azonban még sokáig, legalább a 3. századig megtartotta vallási jelentőségét.

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. A Gellért-hegyen hajdan kápolna állt, melyet a mártírhalált halt Gellért püspök tiszteletére emeltek az 1083-as szentté avatását követő években.

Az oszmán megszállás idején, a törökök a kápolna helyén egy kis erődöt, palánkvárat építettek. A Gellért-hegy elnevezés csak a 15. századtól kezdődően vált általánossá. A törökök viszont a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról, Gürz Eliász dombjának mondták. A 16. szádazadban a keresztények "Blockhausnak" nevezték a török palánkot. Innen eredhet a hegy német nyelvezetű Blocksberg elnevezése, melyet még a törökök után is sokáig használtak.

József nádor javaslatára 1813-1815 között a egykori török palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült. Az Uraniae (Csillagda) épületét három európai uralkodó (I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király) jelenlétében 1815-ben avatták fel, akik a napóleoni háborúkat lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra.

Buda várának 1849-es ostrománál, a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Csillagda épületének közelében állították fel. Az osztrák tüzérség ellentűzének következtében a Csillagda épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották. Az ostrom tapasztalatai után a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati igényeknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré.

A Gellért-hegy tetején álló Citadella (Fellegvár) erőd építésére a szabadságharc leverése után adott parancsot a Habsburg uralkodó. 1850-ben I Ferenc József 200.000 forint költséget hagyott jóvá az erőd építésére. Emanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján építették, elsősorban a pesti civil lakosság megfélemlítésére. Jól példázza mindezt, hogy az építkezést, a forradalmat és szabadságharcot követő véres megtorlást irányító Julius Jacob von Haynau vezette. A Citadella egy tervezett erődrendszer részeként épült fel, amelyből végül csak a Gellért-hegyen emelt erődítmény készült el.

Az 1854-ban részlegesen átadott, négy méter falvasagsággal bíró, 12-16 méter magas falakkal övezett erődőt a császári katonaság júniusban vette használatba. A Citadella teljes egészében 1856-ra készült el és a magyarok szemében a zsarnokság és az abszolutizmus szimbólumává vált. Hadi célokra végűl nem használták fel. Az gyűlölt erőd az osztrák-magyar kiegyezéssel, 1867 után elvesztette hadászati feladatát, azonban az erődöt őrző császári katonaság, csak 1899-ben vonult ki falai mögül.

A főváros kezelésébe került erődítményen, a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész erőd lebontására nem volt elegendő anyagi forrás. Utolsó hadászati szerepe a második világháborúban volt, Budapest ostroma idején. Ekkor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még a közelmúltban is viselte.

Az erőd dél-keleti előterében álló Szabadság-szobor, a modern Budapest egyik fontos jelképe. A felemelt kezében pálmaágat tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. A Citadellának 1960-as évektől idegenforgalmi szerepet szántak, ezért 1961-től kezdve átalakították. Az erőd 1963-ra, körülötte a sétányok pedig 1965-66-ban készültek el. A műemléki védettségű objektum egészen 2014-ig fogadta a látogatókat. Leromlott állapota miatt ekkor zárta be kapuit.

1987-ben az UNESCO, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt, a Gellért-hegyet is a világörökség részévé nyilvánította. Hosszú szünet után, 2026 tavaszán került átadásra, a 2021-26 között teljes átalakítások átesett Citadella. Belsejében új közösségi és kiállítótereket hoztak létre. A napjainkban látható nyított kialakításával szemben, számos kritika fogalmazódott meg, hisz az átalakítás valóban megcsonkította a műemléket. Vegyes fogadtatást kapott a teljes rekonstrukción át esett Szabadság-szobor talapzatára formált nagyméretű kereszt is a közvélemény részéről.

A Gellér-hegyet és a Citadellát, hazai és külföldi turisták özöne keresi fel nap mint nap. Vonzerejét elsősorban a falairól a fővárosra nyíló, pazar látványt kínáló panorámájának köszönheti. Ezért pedig minden korosztálynak érdemes felkeresni. A csendesebb, parkosított részeken pedig felidézhetjük, a hegy bő két ezredévnyi történelmét.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

B. Bónis Éva: Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest, 1969
Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon Budapest, 1971
Nováki Gyula - Pető Mária: Neuere Forschungen im spätkeltischen oppidum auf dem Gellértberg in Budapest, 1988
Pető Mária: A Gellérthegy története az őskortól napjainkig, 2000
Földváry Gergely: A Gellért-hegyen állt egykor Buda és Pest legrégebbi keresztútja, pestbuda.hu 2023-04-07
Maráz Borbála : Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTène kori településtörténete, 2005
Maráz Borbála: Régészeti kutatások a Gellérthegy északi oldalán, 2006
Radnay Lóránt - A citadella, 1963
A www.varak.hu honlap korábbi szócikke
Légi felvételek: magyarepitok.hu / Nagy Mihály - 2026