Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Uppony, Földvár

A Bükk északnyugati előterét alkotó Upponyi-hegységnek nevet adó település határában két középkori eredetű várrom is található. A különleges természeti szépségű Upponyi-szoros szurdokvölgyének keleti oldalán áll a Dedevár, míg tőle alig fél kilométernyi távolságra a völgy túloldalán pedig a Földvár. Utóbbi a nevét később a köznyelvtől minden bizonnyal a pusztulását követő erózió okán kaphatta

A vár területe a völgyszoros aljához képest 200 méteres relatív szintkülönbségű Eszkála-tető hegytömbjének közepén, annak északkeleti irányú mellékgerincén, sarkantyúhelyzetben fekszik. Délnyugati oldalán a hegy főtömbjétől 12 méter széles és 3 méter mély, V alakban képzett mesterséges árok választja el. Ennek külső pereme teraszban folytatódik a vár keleti oldalán, ahol a hegy lejtője kevésbé meredek. A nyugati oldalon a nagyon meredek hegyoldal jelentett védelmet.

A vár központi magja ovális alakú, területének hossza 25 méter, a legnagyobb szélessége 12-13 méter. A plató keleti részén jól kivehető egy habarcsba rakott kőfal maradványa, melynek hossza kb. 7 m, szélessége 1,2–1,4 m közötti. A vár területén több helyen újkori beásás nyoma látszik.

1964-ben K. Végh Katalin járt a helyszínen, röviden leírta és megállapította, hogy a vár középkori. Később Dobosy László végzett alapos terepbejárást a várban és vázlatos felmérés közlése mellett röviden leírta a maradványokat. 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia a vár eredetét az Árpád-korba valószínűsítette, egyidejűleg ekkor közzétették a vár felmérését is.

2019-2020 között a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai folytattak feltáró és állagmegóvó jellegű munkálatokat a helyszínen. Az álló falazat romtisztítására 2019 augusztusában került sor.

Az álló falszakasz tisztítását követően a falsík mindkét feltárt végében egy-egy kiromlás volt látható. A déli végében lévő pusztulás egy támpillér egykori helye lehetett. Ez a pillér közvetlenül az épület déli sarkánál helyezkedett el, vélhetőleg innen fordul be merőlegesen a falazat. Az északkeleti végében egy ennél nagyobb kiromlás tárult fel. Itt a falmag kiszélesedése okán feltételezhető, hogy a fal egyrészről befordult északnyugati irányba.

A fal homlokzatának külső hossza 7 méter, míg a fal mérhető vastagsága a rézsűs lábazat aljánál mérve 2-2,2 méter. Ez a falvastagság egy toronyszerű épületet jelezhet, ami a terepi elemek alapján 7 x 7, esetleg 8 x 8 méteres külső méretű, négyszögletes alaprajzú lehetett. A feltételezett toronyhoz É-ÉK-ről csatlakozó, merőlegesen megtörő rézsűelemek egy további, hasonló paraméterű építmény felszín alatti kiterjedését jelölhetik.

A vár keltezését segítő felszíni kerámialeletek sem a korábbi kutatók bejárásai, sem 2019-2020 közötti tevékenységek alkalmával nem kerültek elő. Hiányuk ellenére is – az erősség jellegzetes morfológiája és a kőfal alapján – az objektumot a késő Árpád-kori nemesi, vagy magán alapítású várak közé sorolható.

Azonban a helyszín és tágabb környezetének fémdetektoros vizsgálata már pontosabb keltezést tett lehetővé. A vármagból és közvetlen előteréből több gótikus sarkantyúszár, valamint csillag alakú sarkantyútaréj látott napvilágot.  A leletek a vár formai jegyei alapján történt korhatározást megerősítve, az upponyi Földvárat a 13. század második felére, a 14. század elejére datálják. A környezetéből származó számszeríj nyílhegy és egy nagyméretű parasztkés ugyanakkor a helyszín későbbi, 15. századi használatát is valószínűsíti.

A falkutatást követő konzerválás során visszafalazták a mozgó köveket és megerősítették a falszakaszt. A falazáshoz szükséges kőanyagot a rom előterének tereprendezése során kitermelt és gyűjtött kövek biztosították.

Az upponyi Földvár és a tőle karnyújtásnyira elhelyezkedő Dedevár, méreteiben, kőépítményeit tekintve is hasonlatos vár. A völgy fölé emelkedő magaslatokon álló két objektum egymás ikertestvérének, ikerváraknak is tekinthető. Létesítésük okait a későbbiekben a birtoktörténeti háttér kutatásával és a mikrorégió további környezetrégészeti vizsgálataival tisztázhatják a szakemberek.

Upponnyal kapcsolatosan tudjuk, hogy a falut először az 1332–1335. évi pápai tizedjegyzék említi, de ekkor birtokosát még nem ismerjük. Feltehetően már 1382-előtt a ciszterci rend bélháromkúti apátságának birtoka lett, és annak Mercse székhelyű birtokegységéhez tartozott. Később is egyházi birtok volt, egészen a 16. sz. elejéig.

Források:

Dobosy László, Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén. 1975

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig.
Magyarország várainak topográfiája 1. Budapest-Miskolc, 2007

Szörényi Gábor András: Uppony-Földvár - Castrum Bene 23. 2020/1-2