Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ibrány vára

Ibrányra vonatkozóan az első kétségbe vonhatatlan források Károly Róbert király oklevelei 1317-ből és 1322-ből.  Ezekben a király a Péc nembeli Gergely fiainak, Lukácsnak és Gergelynek adja Ibrányt, apjuk hadi érdemeinek elismeréséül. Az 1322. január 5-én kelt oklevélben ifjabb Gergely fia Gergely is részesül az adományból, mely Ibrány mellett Ub és Zóth helységekre is vonatkozik. 

A szépen induló Ibrányi családfa zöld hajtásai hamar elszáradtak. Pécz Gergely és Lukács leszármazottai három generáció után férfiágon kihaltak. 1435 után az Ibrányi birtok egy része a királyi fiscusra szállott. A királyi részt 1454-ben adományként Szakoly Miklós temesi bán és testvére, Péter kapta. A Szakolyiak és az Ibrányi Margit és Vay István házasságából származó vajai Ibrányiak között állandó pereskedés folyt a birtokok határait illetően. A Szakoly család a XVI. század végéig birtokos a településen. 1618-ban már csak Ibrányi Lászlót említik birtokosként, akinek 35 jobbágya volt. 

A település századokon át megfelelő védelmet tudott nyújtani az itt élőknek. A lápok, mocsarak, erdők kitűnő búvóhelyek voltak, és nagyobb fáradság nélkül is biztosították a megélhetést. A biztonságot, a védettséget a  XV. századtól a palánkvár megépítése tovább növelte, idegyűjtve veszély esetén a környék lakosságát is.  Másrészt éppen a vár léte miatt, a háborúk, függetlenségi harcok nem kerülték el a települést, és a pusztítás veszélyét az Ibrányi család tagjainak politikai aktivitása tovább fokozta. De figyelembe kell vennünk azt is, hogy a XV-XVI. században két család, az Ibrányi és a Szakoly család birtokolta a települést. A köztük lévő ellenségeskedés, pereskedés sem kedvezett a község fejlődésének. Hol az egyik, hol a másik család csillagzata ragyogott fel, illetve halványult el. 

1404-ben Zsigmond király az Ibrányi család minden birtokát elkobozta, de két évvel később visszaadta. 1435, vagyis az Ibrányi család férfiágon történő kihalása után a Szakoly család rendkívül megerősödött a megyében.  1514-ben viszont II. Ulászló király Szakoly János minden birtokát elveszi és Podmaniczky Jánosnak ítéli, mert Szakoly a kereszteseket támogatta. 

A XV. század nemcsak az új birtokosok megjelenése miatt jelentős a község életében. A század közepén épült az ibrányi vár is, mely a későbbiekben a település sorsában időnként meghatározó szerepet játszott. 

1463-ban már kétségtelenül állott. Erről Mátyás király oklevele tudósít, melyben felmenti Szakoly Pétert a katonáskodástól, mivel testvérével együtt Ibrány várát védik. Építtetőjéről semmit sem tudunk. Gondolhatunk a királyra, az Ibranyiakra vagy a Szakoly családra is. A XV. század első felében mint a Szakoly család várkastélyát említik, de 1588-ban már Ibrányi Miklósé. A XVII. század elején a Szakoly család kihalása után végleg az Ibrányiak birtokába kerül. 

A várról sem alaprajz, sem pedig egykori metszet nem maradt fenn. Az írott források alapján valószínűsíthető, hogy egy megerősített várkastély volt, melyet palánkfal vett körül. A várkastély alapfalának egy részét 1966-ban az általános iskola honismereti szakköre megtalálta és kiásta. A palánkfalra vonatkozóan pedig egy XVII. század végi forrás nyújt teljes bizonyosságot. Thököly Imre ugyanis hadi szempontból fontosnak tartotta az ibrányi várat, ezért utasította a vármegyét, hogy azt száz palánkfával erősítsék meg. A vár jól védhető területen, a Sziget (korábban Vársziget, illetve Barátsziget) nevű falurészen állott. Ezt a területet ma is várnak nevezik, noha egykori funkciójára már semmi sem emlékeztet. 

Északról egy nagy tó, a Szard határolta, melynek vizét a Kistisza táplálta. Keletről a Dergita dombig húzódó mocsár védte. Nyugatról is a természet gondoskodott védelméről az egykori Csűr faluig húzódó ingovánnyal. Délről a Várszigetet enyhe földhát kötötte össze a falu központjával, a templom dombjával. Ezt átvágták és a mesterséges védőárokba vizet vezettek, a védőárok fölé pedig erős tölgyfahidat ácsoltak. A híd cölöpéit 1976-ban a gázcseretelep építésekor találták meg közel két méter mélységben. 

A vár csak a XVII. század második felében és a XVIII. század elején válik megyei szempontból is igazán jelentőssé, akkor, amikor kapitányai már a vajai Ibrányiak. 

1703-ban II. Rákóczi Ferenc zászlóbontásának hírére a szabolcsi nemesség részben a kisvárdai, részben az ibrányi várba zárkózott be. nélkül). Ibrányi Lászlót a fejedelem 1703. augusztus 25-én a Tisza metén kialakított védővonal parancsnokának nevezte ki. II. Rákóczi Ferenc ezredeskapitánya, Ibrányi László 1707-ben Jánoshalmánál hősi halált halt. Az ibrányi várat 1709-ben Pálffi János generális foglalta el és romboltatta le. Védelmi jellege ezzel megszűnt, de a család a XIX. századig még lakta. 

Forrás: Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)