A Korana folyó szűk, kanyonszerű medrének jobbpartja fölött helyezkedik el Terzsác mára teljesen romba dőlt vára.
Amúgy a Korana még Drezsnik előtt hirtelen keletnek fordul, hogy aztán majd 20 kilométeren keresztül, Horvátország és Bosznia határfolyójaként folytassa útját. A hasonnevű település végében álló vár, valaha a drezsniki plébániához tartozott, majd a Frangepánok 1449-es birtokmegosztásakor Terzsác, Brinje-vel, Jalovik-kal, Sokol-lal és Biháccsal együtt, Frangepán Bertalannak jutott. Bertalan fia Miklós, már e birtokról nevezteti magát tersáci Frangepánnak. A dicső Frangepánok utolsó férfitagja – Frangepán Kristóf Ferenc is a család tersáci ágához tartozott. Kristófot, a Zrínyi-Frangepán féle összeesküvés miatt 1671-ben Bécsújhelyen kivégezték.
Terzsác várának magját, egy hengeres torony képezte, amit félkör alakú tornyokkal erősített védőfallal vettek körül. A belsővárat egy templommal is bíró település ölelte körbe, amit szintén védőfal övezett. E falakat négy, szintén félkör alakú toronnyal erősítették.
Terzsácot a törökök már 1530-ban kifosztották. Nem sokkal később, Lenkovics azt jelentette a királynak, hogy megkísérli megoltalmazni a várat. Ezért, Miklós gróf 1551-ben 200 lovast kapott Terzsác, Modrus, Mutnik és Drezsnik várainak védelméhez, ám a törökök 1576-ban mégis elfoglalták Terzsácot és egy ideig meg is tartották. Egy 1588-as jelentésből azonban már az állapítható meg, hogy a várat lerombolták, ennek ellenére 1590-ben a várat még egyben, noha pusztán találták. A törökök a 17. szd. közepén újból elfoglalják és felújítják a várat, ami az 1625-ös békekötés rendelkezéseivel ellentétes lépés volt. Herberstein tábornok utasítására, a várat a végvidéki katonaság 1685-ben, ahogy a többi Frangepán jószágot, alapjáig kifosztotta.
Gjuro Szabo, 1920. alapján
Engel Pál adatai szerint:
Tržac, magy. Terzsác (Horvátország, ma BH.)
Castrum. Drežnik comitatus része, a Frangepánoké. Osztozkodásukkor, 1449-ben Bertalannak, a tersáci ág ősének jutott (Frangepán I. 370). Castrum. Frangepán Miklósé (1475-87), Kristófé és Farkasé (1524).
– Rom Bihaćtól É-ra a Korana mellett (Szabo 171).
Terzsác - Bihácsi határvidék (Milan Kruhek: Krajiške utvrde...)
172. oldal:
„Lenkovics Iván tábornok a horvát határvidék megszervezésekor, az 1550-es évek legelején, a bihácsi térség védelmére fordította a figyelmét, melynek során felmérte a védelem költségigényét, majd áttekintette a területen található várakat is… Az itteni várak zöme, a Frangepán család birtokában volt, míg az Una hátságot a Zrínyiek és a Blagajiak bírták. Lenkovics 1551-ben egy rövid jelentésében fel is sorolta ezeket a várakat. E várak általános építészeti képe, még kétségbe ejtőbb volt, mint a Bihácsi és a Zenggi kapitányság szervezetén belüli várak állapota. Szluini Frangepán György három nagyon fontos, de elavult földesúri várat birtokolt, mint Szluint, Cetint és a vinodoli Ledenicét. Tersáci Frangepán Miklósnak a birtokában szintén három fontos vár volt: a Korana menti Terzsác, Drezsnik és Ozalj. Lenkovics e három várat, a király parancsára, már 1550 nyarán felkereste. Frangepán István kezében csak két fontos vár volt, de azoknak akkoriban még nem volt védelmi jelentőségük, csak stratégiai szempontokból számítottak, mivel belőlük ellenőrizhették a Vinodoli völgység, vagy Modruson keresztül, Kranjia felé vonuló törököket. Lenkovics azonban e két vár nevének megemlítéséről elfelejtkezett, de nyilvánvalóan valamelyik Vinodol völgyi kastélyról, vagy Óplaskiról, valamin a likai Jeszenicáról lehetett szó. Lenkovics azt javasolta, hogy e várakat tegyék rendbe és bennük legalább annyi őrséget vezényeljenek, hogy felügyeletük alatt tarthassák a veszélyesebb vidékek és a békésebb hátország közti kapcsolatot és jelezhessenek vész esetén...”
176. oldal.
„Az 1577. március 7-én Zágrábban megtartott száboron, miután a küldöttek széleskörűen megvitatták a szlavón határ védelmével kapcsolatos feladatokat, jó pár olyan várat is számba vettek, amelyeket ki kellett javítani, valamint jobban fel kellett készíteni a védelemre. Ezek a várak a következők voltak: Drezsnik, Terzsác, Modrus, Slunj ősi mezővárosa és ferences kolostora. E várak felújítását, korábban már Ungnádi János és Lenkovics Iván is kérvényezte (HSS, III. 7.)…”
180. oldal:
„Az 1558. július 17-én Sztenicsnyákban megtartott száboron, többek között határozatot hoztak arról is, hogy az egyes határmenti várakat, mely uradalmak jobbágyainak közmunkájával kell kijavíttatni és hány napi robotban. Krupa várának munkálataihoz, a sztenicsnyáki váruradalom jobbágyait rendelték 15 napi időtartamra. Terzsác ősi várát szintén 15 napi munkával, Banscsina, Goricsan, Pecsi és Zaversje nemeseinek jobbágyaival kellett kijavítani, míg Szluin földesúri várának erődítési munkálataihoz, a Klokocsi, Szmrkovicsi és Vojnovicsi nemeseknek kellett adni 200 főt, 15 napra.
184. oldal:
„Az 1559. május 21-én szábor egyik határozata szerint, erődítési munkálatokat kell végezni Preversác, Terzsác, Szluin, Busevica és Stijena várain…” 191. oldal: „Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében így ír Terzsác váráról: „A vár, a tersáci grófok birtokában van. A várban 20 főnyi, királyi zsoldon tartott helyőrség van. A vár védelmét, további 40 gyalogossal kell megerősíteni…”
208-209. oldal:
„Ferdinánd király 1563. augusztus 5-én aláírta azt az utasítását, mely alapján egy bizottság megkezdte a horvát határ várainak állapotfelmérését, melyről október 7-ei dátummal jelentést is írtak… A jelentés így írt Terzsác váráról: „Terzsác jól megerősített, ősi, földesúri vára, Bihácstól hárommérföldnyi távolságra található. A vár egy, a Korana folyó fölötti magaslaton helyezkedik el, nem messze attól a helytől, ahol a kicsiny Mutnica folyó a Koranába ömlik. A vár, tersáci Frangepán Miklós gróf tulajdonában van. A az erődített település közepén egy magas, nagyon vastag falú, hengeres torony található. A torony, noha egy korábbi török támadás során némileg megsérült, még mindig nagyon jó állapotban van. A tersáci gróf, 60 lovas tartására elegendő javadalmat kap a királytól, ezért kötelezni kell őt arra is, hogy a már úgy is fizetett tersáci lovasokból, egy egységgel felügyeltesse a Drezsnik és Bihács irányába tartó utakat. A várban épp elegendő hely van ahhoz, hogy elhelyezhessenek benne egy lovascsapatot, egy huszárzászlóssal és egy kürtössel. A mozgékony lovasság mellett, a várban még egy 12 főből álló helyőrséget is el lehet helyezni. [370] [370] A jelentést átolvasó Ferdinánd király Terzsác mellé, csak Lenkovics korábbi javaslatát írta: a vár helyőrségét mégannyi gyalogossal kell megerősíteni.
225. oldal:
„Ferdinánd király biztosai 1563 végén, lejárták és összeszámlálták a határvidék várait, hogy megállapítsák helyüket, sajátosságaikat, a védelmi feladatokra való alkalmasságukat, és az általuk védett hátországból való logisztikai ellátásuk lehetőségeit. A bejárás érintette Bihácsot és az Una menti várak mindegyikét, továbbá Osztrozsácot, Brekovicát, Krupát, Cazint, Sztijenát, Buzsint, Izacsicsot, Terzsácot, Drezsniket, Jeszenicát, Otocsácot, Brinjét, Dabart és Zengg erődítéseit. A fenti várak képezték a végvidék első védelmi vonalát, mely mögött egy második vonal is kirajzolódott Mutnica, Sturlics, Cetin, Szluin, Pécs (Kladusapécs), Alsó- és Felsőkladusa, Kersztinja, Klokocs, Furján, Bojna, Bruvno, Podzvizd várai által. Ehhez még néhány Una és Kulpa közti vár is tartozott, mint pld. Zríny és Gvozdanszkó, valamint a likai hátországból, mint pld. Modrus, Ogulin…”
258. oldal, 437-es jegyzet:
„Bihácsi kapitányság 1576-os összeírása alapján, Bihácshoz számoltak néhány dél-horvátországi, néhány Una háti és Zríny hegységi várat is, melyeket utólag az Ogulini és a Hrasztovicai kapitánysághoz csatoltak. Az 1577-es összeírásban a Hrasztovicai kapitányság alá tartozott a korábban Bihácsi várak közül, Zríny, Gvozdanszkó, Mutbica és Greda. Bihácshoz ekkoriban Szluin, a Korana menti Terzsác, Podzvizd, Kladusapécs, sőt még a Sztenicsnyák közeli Kneja vára tartozott. A várak eloszlása az egyes dokumentumok és összeírások alapján változott, így nem tekinthető pontosnak…”
324. oldal:
„A horvát határvárak 1579-es összeírása, némi változást mutat a korábbi állapothoz képest, mivel Terzsácot és Dabart ekkor már a Szluini kapitánysághoz sorolták…”
325. oldal:
„Az 1584-es esztendőben, Jobst Thurn s horvát végvidékek új főkapitánya, újból áttekintette a határvárak állapotát és védelmi értékét. Megnézte a Károlyváros, Szluin és Bihács közti várakat és még ez évben döntött arról is, hogy le kell rombolni az Una fölötti Brekovica ősi várát, nehogy a törökök kezébe essen, akik onnan fenyegetnék a közeli Bihácsot. Így tett a szintin Una menti Toplicski Turanjjal is, ám Bihácsot jól felszerelte élelemmel és lőszerrel. Thurn arról is említést tett, hogy katonáival kész megszállni minden elhagyott várat Osztrozsáctól a Korana menti Terzsácig. A károlyvárosi erőd felépülte után, sokkal több gondot fordítottak azon várak védelmi állapotára, melyek az erőd előtti frontvonalat zárták le.”
330. oldal:
„Miután 1592-ben Hasszán pasa elfoglalta Bihácsot, a határvédelmi térképekről eltűnt a Bihácsi kapitányság, s vele együtt a bihácsi Una háton át, Szluinig húzódó határvonal is. Ezzel, jó néhány Korana és Glina menti vár is elpusztult, mint Terzsác, Drezsnik, Hresznó. A horvát határ déli szakaszának védelme, ettől kezdve a Zenggi kapitányság likai váraira hárult.”
Zagreb, 1995.
A vár mai állapota Terzsác (Tersác, Tržac) vára 2009. március 22-én, került bejárásra Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A falu végén, a Korana folyó jobb partjánál található vár, a váralji útról igen impozáns képet mutatott, ám a vár belső területe, már mélységes csalódást okozott. Az egykori külsővárat, vagy váraljai települést a bozót szinte átláthatatlanná tette, a belsővár területét pedig a bosnyák katonaság szállta meg a 20. szd. 90-es éveinek polgárháborúja alatt, s a védelmi árkokkal úgy széttúrta, hogy az alaprajzi elrendezése, még csak megközelítőleg sem állapítható meg. A vár, az alapjául szolgáló, alig 40 méter magas, sziklás dombhát egészét elfoglalta. A fennsíkot övező falak, csak északon és keleten figyelhetők meg jól, de a déli oldalon és nyugaton is végigkísérhetők. A felsővárban számos, összefüggéstelen falmaradvány látható.
/Szatanek József/
Forrás:
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest.
