Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Solymár vára, Szarkavár

Lazarus 1528-ban Magyarországról készítettek térképet "Salmar" felirattal a látképét is feltünteti a várnak. Ezen a vár többemeletes, magas, lőrésekkel ellátott kaputornya a félköríves bejárattal, sisaktetővel látható. Ehhez egy külső bástyafal csatlakozik, amelyhez szorosan simul egy nyeregtetős, lőréses nagy épület, valószínű, a palota. Mikovinyi Sámuel 1736-1737 között készített térképén is szerepelnek Solymár várának romjai.

Solymár puszta már 1266-ban szerepel okleveleinkben, ekkor az itt birtokos Baár-Kalán nemből származó II. Nána comes a margitszigeti apácáknak adományozta. A faluról először 1288-ban történik említés. IV. László király, méltányolva Czempsi Rudolf mester érdemeit, aki Feketehalom vár ostromán tüntette ki magát, majd a királynak Ottokár és a fellázadt kunok elleni hadjáratban többször is megsebesült, "Saalmar" falut neki adományozta.

Ezután ismét margitszigeti apácák szerezték meg, akik 1337-ben Drugeth Vilmosnak zálogosították el. A várat egyes feltevések szerint Drugeth Vilmos, mások szerint pedig a Solymárt 1355-ben megszerző Laczkfy István nádor építette. Ez utóbbi itteni várnagyát Zsigmond királynak 1390.április 14-én Budán kiadott oklevelében említik Chanouchi Benedek nevében, majd a vár 1401-ben "Castrum Salmar" alakban szerepel. Borbála királyné 1435-ben Csetneki László felhévízi konventi kormányzót, Thuróczi Balázs csepeli és Gáti Tárnoki Demeter csalomjai ispánoknak bízta meg az olasz Sano által elfoglalt solymári vár visszafoglalásával.

Ónodi Czudar Jakab fiai Jakab és Simon birtoka volt 1444-ben, akik ekkor 600 forintért Rozgonyi Simon egri püspöknek és kancellárnak, Rozgonyi György országbírónak, illetve Rozgonyi István fia Sebestyén pozsonyi főispánnak zálogosították el. Solymár 1455-ben Garai László, majd 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós birtoka volt. Az országnagyok 1490-ben kelt végzése szerint a vár Korvin János kezén maradt, aki később Ráskai Balázs főkamarásmesternek adta át. Ettől II. Ulászló király 1496-ban csere útján szerezte meg Végles Zólyom megyei váráért. Ezután Thuróczi Elek király várnak nyilvánította.

I.Ferdinánd 1528-ban a hűtlenségbe esett Héderváry Ferenc birtokait, köztük Solymár várát és tartozékait is elvette, és Bakics Pálnak, feleségének Theodórának és lányának Margitnak, valamint testvéreinek adományozta, azonban János király 1531-ben Buda városának adta. Buda várának a török által történt elfoglalása után Solymár vára is elpusztult, a falu lakatlanná vált. A vár 1580 után már többé nem szerepel. A XVIII. században az új telepesek a vár köveinek nagy részét széthordták és házaik falába építették.

A várat Valkó Arisztid tárta fel 1929-1934 között. Nagyrész önerőből bontotta ki a legjobban megmaradt épületrészeket. Szintén ő volt aki rábukkant a várhegyen elhelyezkedő bronzkori telep részleteire. A feltárt falak állagvédelmének hiányában azután vár falai folyamatosan pusztultak.

1971-1977 között dr. Jablonkay István gimnáziumi tanár és helytörténeti társasági elnök kezdeményezésére, újabb feltárási és tereprendezési munkálatok folytak. Ennek eredményei és az erősség alaprajzi elrendezésének tisztázása dr. Jablonkay szakdolgozatában került feldolgozásra

2000-ban egy kisebb konzerválási munka után a vár feltárása 2005-2006-ban történt meg, Feld István szakmai vezetésével. Megtörtént a  feltárt falak konzerválása, a kút feltárása és rekonstrukciója, a kapu feltételezett helyén való felépítése és a kilátóként is funkcionáló faszerkezetű torony kialakítása az öregtorony falcsonkján  A XIV. századi lakóépület alsó szintjén kis kiállítás mutatja be az erősség történetét és néhány építészeti elemét.