Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vidék az őskorban is lakott hely volt, a hagyomány szerint a helység már az Árpádok alatt megerősített falu, amelyet 1241-ben, a tatárok ostromakor Bagven nevű várispán védett. Egy 1255-ben kelt oklevélben az Aba nemzetségből származó Debrei Bökényt tállyai birtokosnak mondják.

A vár keletkezésének körülményeit, építőjének nevét nem ismerjük, de feltehetően a XIII. század második felében építhették. Birtokosainak nevét nem ismerjük a XIV. század végéig, akkor a Debrői családé volt. A vár első említése 1404-ben történik, amikor Zsigmond király fegyveresei az ellene fellázadt Debrői István birtokában lévő tállyai várat elfoglalták. Zsigmond király 1406. november 19-én kelt oklevele szerint Czudar Péter özvegye a vár elfoglalása után Zsigmond fogságába került, aki minden vagyonától megfosztotta és az elvett birtokokat hívének Csebi Mihály fiainak Jakabnak, egykori alpohárnokmesternek, Miklósnak, Istvánnak és Lászlónak adományozta.

1413-ban viszont 8000 forintért, tartozékaival együtt Kapy Andrásnak zálogosította el, de még 1422 előtt visszavette, majd Garay Jánosnak és feleségének Hedvig mazóviai hercegnőnek 12000 arany forint értékben nászhozományul adta. Garay azonban ugyanezért az összegért, még ebben az évben a Boszniában levő Szebrenik váráért és más városokért a királlyal elcserélte.

1433-ban már Brankovics György szerb despota birtokaként szerepel Tállya. Brankovics 1454-ig tartotta birtokában.

Ezután úgy látszik, királyi vár, amely 1464-től a Szapolyai csaaládé lett. 1528-ban I. Ferdinánd serege foglalta el, de János király híveinek sikerült 1536-ban visszavennie. A várból ugyanis Boér Nagy László várkapitányt csellel kicsalták, elfogták és Regéc várába zárták, mire az őrség meghódolt.

Ezután Ferdinánd nevében Serédy Gáspár vette ostrom alá, és a János királyhoz pártolt Czeczey, vagy Csécsey Lénárt várkapitánytól a várat elfoglalta és lerombolta.

A vár már nem épült fel többé és Serédy 1541-ben adománylevelet is kapott a királytól a tállyai uradalomra. 1560-ban Alaghy János, György és Menyhért szerezte meg, majd Alaghy János Judit leányának fiai, Mágóczy Gáspár és Ferenc lettek birtokosai. Az 1631. évtől zálogjogon Pálffy István, később pedig I. Rákóczi György és felesége Lórántffy Zsuzsanna birtoka volt. Ez utóbbi rendelkezésére 1650-ben a még álló részeket elbontották és anyagából a faluban gazdasági épületeket építettek.