Utolsó frissítés: 2020.12.09.
Városerődítés - Csepreg-várospalánk és árok rendszer
A Kanizsaiak birtokán épült erősség (municio seu fortalitium), amin minden bizonnyal magát a palánkkal és árokkal kerített várost kell értenünk . Kapitánya 1457-ben Gusstzed-i Spatin Wanko, 1462-ben pedig Guesch Larenz volt (hauptmann), aki mint Csepreg mezőváros kapitánya az előljárósággal közösen levelet írt Sopronnak egy eltört számszeríj miatt.
Csepreg, amely kezdettől a legfontosabb és legnagyobb lehetett a vidék települései között, írott forrásokban csak 1255-ben bukkan fel. Királyi hospesek által lakott voltáról 1257-ből értesülünk. Civitasként említik 1348-ban, majd 1357-ben is. Igen sokat mondó a város 1362 előttről ismert címere. Ez a háromtornyos városfalat ábrázoló típussal egyezik meg. A hasonló címerek kivétel nélkül várral rendelkező igazgatási központoknál ismertek (Sopron, Pozsony, Székesfehérvár, Zágráb, Buda). Egy 1360 táján kiadott városi oklevelet Tamás bíró és az esküdtek a csepregi polgárok közösségével együtt adtak ki.
Történelmi adataink arra utalnak, hogy Csepreg felsővárosa legkésőbb a 13. század közepe óta kiváltságolt - kezdetben jórészt német ajkú - királyi "hospesek" (vendégek) által lakott "civitas" (város) volt. Erre utal plébániájának - kereskedővárosokra jellemző - Szent Miklós titulusa, jellegzetes négyszögletes piactere és a település magjának szabályos utcarendszere is. Ebből a korai városfejlődési szakaszból származik a Magyar Nemzeti Galériában őrzőtt gótikus csepregi madonna-szobor. A város már ekkor is jelentős szőlőműveléssel rendelkezett, hiszen 1321-ben már hegyvámot szedtek, konkrét szőlőhegy-elnevezéseket ismerünk. 1348-ban Csepreg, Kőszeg és Rohonc stájerországi borkiviteléről értesülünk. Csepreg 1390-ig tartozott a királyi városok sorába, ekkor Zsigmond a Kanizsai családnak adományozta. Ettől kezdve mezőváros ("oppidum") volt egészen a 19. század végéig.
A városban két plébánia volt, ami még nagyobb városok esetében is ritkaságnak számít. Egy 1522-es adat alapján kb. 1650 lakossal számolhatunk. A település jelentőségét mutatja, hogy Zsidó utcája is volt. A későközépkorban - a hazai városok többségétől eltérően - polgármester, bíró és későbbi adatok alapján 12 esküdtből álló tanács állt a város élén. Egy 1451-es oklevél tanúsága szerint Sopron, Kőszeg, Csepreg, Rohonc, Szombathely és Sárvár városszövetséget képezett. A Dózsa György vezette parasztfelkelés során 1514. július 9-én Sopron megye Csepregen tartott közgyűlést, ahol Kanizsai Jánost kérték föl a megyei nemesség védelmére.
16. század végi adat szerint évente négy országos vásárt tartottak Csepregen. Közülük a középkorból konkrétan az évente Szent Mihály-napján (szeptember 29.) tartottat tudjuk igazolni. Csütörtöki hetipiacát is gyakran emlegetik forrásaink.
A város újabb virágkora a Nádasdyak idejére tehető. Nádasdy Tamás 1532-ben eljegyezte, majd 1535-ben vette feleségül Kanizsai Orsolyát, a fejedelmi méretű családi vagyon örökösnőjét. Amikor Szulejmán szultán török hadai Kőszeg ostromát követően a szomszédos szakonyi mezőn táboroztak, a város annak köszönhette sértetlenségét, hogy Nádasdy ekkor éppen a törökökkel szövetséges magyar király, Szapolyai János híve volt. A Nádasdyak idején, 1549-ben egy összeírás a város kapuőrzőit említi, ami arra utal, hogy a mezőváros ekkor (s talán már korábban is) palánkkerítéssel volt körülvéve.
A 16. század közepén a lakosság evangélikus lett. Egyháztörténetileg jelentős esemény volt az 1591 június 2-3.-án tartott csepregi protestáns zsinat. Ekkor történt meg Nyugat-Magyarországon az evangélikus és a református felekezet elválása.
A Nádasdyak sárvár-felsővidéki uradalmához tartozó Csepreg a 16. század végén, a 17. század első felében a két szabad királyi város, Kőszeg és Sopron közötti területi sáv legjelentősebb települése volt. A megelőző századok után a 17. században is többször adott otthont Sopron vármegye közgyűléseinek, törvényszékeinek. De igazgatási funkciója eltörpült mindahhoz a szerephez képest, amit a térség reformáció kori történetében játszott. A város kollégiuma a térség evangélikus nemességének, polgárságának fontos oktatási centrumává vált. Az eddigi kutatások 17. század eleji diákságát 300 főnél többre teszik. A Lethenyei István által a Nádasdyak másik mezővárosából, Keresztúrról áttelepített nyomda a város demográfiai, társadalmi fejlődését drasztikusan megtörő 1621. évi mészárlás után is jelezte a település erejét, újjászületését. A Farkas Imre nyomdája 1643-ig működött. Eddig 26 itt készült könyvet ismerünk. Több hitvitázó mű, kalendárium és imakönyv mellett talán a legérdekesebb közülük a balfi fürdőről szóló hidrológiai munka A mezővárosi társadalom 17. század eleji erejét, dinamikáját a mezővárosi iparűzők oldaláról a céhszerveződések sora mutatja. A vargák 1611-ben, 1614-ben a szabók és a Répce-melléki molnárok, 1617-ben az egy céhbe tömörült szűcsök, nyergesek, szíjgyártók, fegyverkovácsok nyerték el privilégiumaikat. 1628-ban a bognárok és patkolókovácsok közös céhe, 1630-ban a kovácsok, 1643-ban a csizmadiák kaptak céhprivilégiumokat. A 17. század második felében, 1688-ban a takács céh kapott artikulusokat.
A Rákóczi szabadságharc alatt a városban mindkét harcoló fél seregei számos alkalommal megfordultak. A kurucok részéről Forgách Simon, Bottyán János tábornokok, a labancok közül Pálffy János, Guido Starhemberg sarcolták meg a várost.
A város jelentős részének pusztulásával, több ember halálával járt az 1776. április 1-i tűzvész. Ezt az eseményt Kozma István akkori plébános versben örökítette meg. Ennek emlékére lett hagyománnyá a délután négy órai harangozás.
Irodalom:
Csepreg régi képes levelezőlapokon és fotókon. Szerk.: Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna. H.n. (Csepreg), 2000.
Dénes Jenő: Csepreg településföldrajza. Geographia Pannonica XXVI. Pécs, 1937.
Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története. Budapest, 1887. (reprint: Csepreg, 1996)
Rajczy Mária Mechtilda: Csepreg irodalmi múltja és népköltészeti hagyományai. A „Soproni Szemle” Kiadványai 163. szám, Sopron, 1944. (reprint. Csepreg, 1997)
Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk.: Dénes József. Csepreg, 1996.
Wellner Lőrinc: Csepreg. H.n., é.n. (Csepreg, 1981.)
/Dénes József/
