Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

TúronyMagyarországBaranya vármegyeBaranya történelmi vármegye - Református templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Térkép

Utolsó frissítés: 2026.01.07.

A jelen oldalon bemutatott helyszín erődített jellegre utaló nyomokat nem tartalmaz!
Gyűjtókörbe történő beillesztése építészeti, történelmi és művészeti értéke mentén indokolt.

Túrony református templom

Túrony falu megtelepedésében döntő jelentősége lehetett annak a lekövezett, minden bizonnyal római kori útnak (viam lapidosam), amely egy 1323-as határjárásból következtethetően a település mellett húzódott. Noha a 13. században Túrony és Szilvás vidékén a nagyhatalmú Kán nemzetségnek terültek el birtokai, maga Túrony falu a kevésbé jelentős Zydoy (Zydov) nemzetség kezén tűnik fel.  A település első említése 1237-ben történik Túrony („Turul" alakban). 

Az épületkutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a településnek a 13. században már biztosan volt temploma. Jelentős része a mai napig megmaradt a református templom falaiban, ez alkotja a hajó keleti részét, mintegy 10,8 m-es hosszúságban. Az épület e periódusának déli falán az Árpád-kori templomépítés egyik legáltalánosabb hagyományának megfelelően három, ívesen záródó, kívül 56-58, belül 62-67 cm széles és 124—135 cm hosszú, 35-54 cm-es bélletű ablakot alakítottak ki, egymástól 234-237 cm-es távolságra. Különleges vonása e három, szokatlanul magasan elhelyezett ablaknak, hogy az ablakzóna sávja a felmenő falhoz viszonyítva magasabban van, mint a szenyéri (Somogy megye), az egyházasdengelegi (Nógrád megye) r. k. és a lovászpatonai (Veszprém megye) ev. templom ablakzónájáé. A templom apszisa az Árpád-korban negyedgömb boltozatú, hajója síkfödémes, vagy nyitott fedélszékes lehetett, zsúp-, gyékény-, nád-, vagy zsindelyfedéssel. Úgy tűnik, falazott karzata nem volt. 

A templom nyugati irányú meghosszabbítására a toldalék ablakainak formája alapján a 13. században került sor. A meghosszabbított templom (egyik) ajtaja nyugati homlokzaton, a ma is használt ajtó helyén nyílhatott. A nyugati irányú bővítmény déli falán két, ívesen záródó, kívül 52-54 , belül 56-60 cm széles és 174 cm hosszú, 37-40 cm-es bélletmélységű ablakot nyitottak, egymástól 236 cm-es távolságra. Az épület nyugati irányú bővítését követően, kihasználva az adottságot, hogy a déli homlokzat ablakzónája igen magasan húzódik, kápolnát csatoltak a templom oldalához. A túronyi kápolna alapítóját, építtetőjét illetően csak feltevésekbe bocsátkozhatunk. Ha a Zydoy nemzetség még 1300 körül is birtokos volt a faluban, akkor az egyik nemzetségtag emeltethette a kápolnát egy egyszerű oltáralapításnál nagyobb reprezentatív igény kielégítéseként a kegyuraságuk alá tartozó plébániatemplom mellé, magánáhítat céljára és temetkezési helyként. Az sem kizárt azonban, hogy a comesként jelölt Walter és Mihály, Eze fiai voltak a kegyurai, akik esetleg a káptalan szolgálatában álltak és ott „officiumot" viseltek. 

A fenn leírt formában állhatott fenn a túronyi templom a 14. század harmincas éveiben, amikor az épület - papja, a pápai tizedjegyzékekben említett Péter (sacerdos de Timul illetve Turul) révén - közvetve, először tűnik fel az írott forrásokban. 

Építés- és építészettörténeti szempontból akkor érte a legjelentősebb változás a falu templomát, amikor lebontva az Árpád-kori szentélyt, de a pelyvás falazóhabarcs alapján az Árpád-kori hajó keleti falát részben meghagyva, sokszögzáródású, támpilléres, ritkán alkalmazott szerkezetű, a poligonoldalak felett cikkelyekkel záródó, egyenes vállvonalú gótikus szentélyt építettek, amely hatalmas, elszedett, csúcsíves diadalívvel nyílik a szentéllyel csaknem azonos szélességű hajóba. Az így kialakult, a hajóval csaknem azonos szélességű poligonális szentély jellemezte alaprajzi forma a szintén Baranya megyei Bogdása templomán köszön vissza, amely 1749-ben kapott barokk boltozatot. Bogdása 1466 óta volt (legalább részben) a pécsi káptalan birtokában. A gótikus szentély emelését követően, a hajó északkeleti támpilléréhez építve, nagymérető, 9,5 x 4 m-es sekrestyét csatoltak a templom oldalához. 

A baranyai főesperességbe tartozó falu temploma az imént leírt a formában érhette meg a 16. századot. A Zarkandy Gergely bíró elmondása alapján rögzített 1561-es adatok szerint a faluban 13 jobbágy és 2 zsellér volt. A templom hamarosan a reformátusok kezére került. Legkorábban ebben az időben dönthettek le az oltárokat, bonthatták le a sekrestyét és a kápolnát, s távolíthatták el a középkori falfestményeket. Ekkor kerülhetett sor a templom újabb kifestésére is. A középkori ablakbélletekbe is beforduló, kb. 5-10 mm vastag erősen meszes, rostokkal kevert, új vakolatra vörös és fekete színnel festett ornamentális díszítés töredékei sajnos csak másodlagos helyről és a talajban lévő törmelékből kerültek elő. A török kor végén az 1687-es összeírás Turoni környékén és a faluban mindössze 6 házat és 6 lakost, kb. 40 kapás megművelt szőlőt, 50 hold szántóföldet talált. Az 1696-os felmérés szerint egykori földesuruk Csanády nevezetű volt, majd a török Zaim bég birtokába kerültek.

A török kiűzése után a terület a „neoacquistica commissio" fennhatósága alá tartozott, és mert a korábbi birtokosok alig-alig jelentkeztek, tág tere nyílott az újabb adományozásoknak. Azt a 23 faluból álló birtoktestet, amelybe Túrony is beletartozott, a későbbi üszögi uradalmat, 1702-ben Marianne Puchaim grófnő kapta meg, férje Charles Louis Raduit de Souches altábornagy érdemeire tekintettel. 

A források által rögzített első pusztulás a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején érte a települést, amikor 1706-ban a fosztogató rácok betörve, feldúlták a környéket és többek között Túronyt is felégették templomával együtt.  A Rákóczi-szabadságharc után a túronyiak, akiket legkésőbb a 18. század elején már a felső baranyai egyházkerületben tartottak nyilván, az 1817-es canonica visitatio szerint 1726-ban visszaköltöztek falujukba és újra birtokukba vették a fedél nélküli, romos templomot. Miként a forrás elmondja, az épület falai még álltak, de meglazulva, ezért mindkét oldalon kőlábakkal, támpillérekkel erősítették meg azokat. Ekkor került sor a középkori nyílások eltűntetésére, és nagyobb mérető új ablakokat törtek az épületen.

Miután a Pálffyaktól Baranya megyei birtokaikat 1741-ben Batthyány Strattmann Eleonóra megvette, Túrony a Batthyányaké lett. A Mária Terézia korában hg. Batthyány Károly (1698-1772) birtokában lévő falu templomának helyreállítása sokáig elhúzódott. A nyugati homlokzat torony test által takart falfelületének tanúsága szerint szintén a toronyépítést megelőzően újabb, höbörcsös felületképzésű vakolatot kapott az épület, amelyet a korábbi vakolás besimított, meszelt sávjára is ráhordtak. A folyamatos gondoskodásnak köszönhetően az 1817-es Canonica visitatio jó állapotban levőként említi az épületet. 

A Baranyában 1782 januárjában kihirdetett  Resolutio de Tolerantia eredményeként nagy lendületet vett a református templomépítés, sorra emelték a templomokat és a tornyokat. A túronyiak 1794-ben egyelőre csak egy újabb harangot vásároltak, mégpedig a környék harangjainak többségét öntő pécsi Johannes Fischer műhelyétől. Torony építésére a homlokzaton lévő évszám alapján 1827-ben vállalkoztak. 

A templom 1744-ben készült mennyezetét 1832-ben javították. Az 1886-os vizitációkor leírt, színezett ábrákkal ellátott „koczkadeszkákból" álló mennyezet közepén vörös színű betűkkel a következőt lehetett olvasni: „Ez Az Menynyezet Reparáltatott T Szántó Istvány Prédikátor, Kurátorok Marton János, Balog András, Szarkándy Istvány idejében Július 20án 1832-ik esztendőben Balog József segítség volt." A ma is meglévő, feltehetően 1832-ben készült jellegzetes, a késő reneszánsz bútorművesség egyik motívumát idéző körvonalú betétmezőkkel díszített szószék és papszék.

Az 1840-es években újabb tatarozásra került sor. A nyílászárók jelenlegi formájukban a 19. századi állapotot őrzik. 

1912-ben a túronyi református egyház építési alapot hozott létre. Ezt követően 1913-ban esett át ismét felújításon a templom. Az egyház templomának és tornyának restaurálására az egyházkerületi közpénztárból 2200 korona kölcsön felvételét határozta el a presbytérium, amelynek fedezésére adót vetettek ki a hívekre. A munkálatok a templom és a templomtorony falainak rendbetételére, a korhadt állapotban levő „torony" - nyilván a toronysisak - lebontására és újraállítására, újrabádogozására, valamint kifestésére irányultak. Legkésőbb ekkor készülhetett a toronysisak ácsszerkezete. 1940-ig a templomon csak kisebb javításokat végeztek és a hosszú elhanyagoltság miatt súlyosan károsodott.

A túronyi református templom épületkutatására a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Nemzeti Örökségi Program keretében, 2000. július 31. és augusztus 24. között került sor. A kutatást és a felmérést követően a műemlék épület felújításához 2001-ben kezdtek hozzá és 2006. augusztus 12-én adták át hálaadó istentisztelet keretében, a gyülekezet használatára.

Forrás: Balázsik Tamás: A túronyi református templom

 

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.

A jelen oldalon bemutatott helyszín erődített jellegre utaló nyomokat nem tartalmaz!
Gyűjtókörbe történő beillesztése építészeti, történelmi és művészeti értéke mentén indokolt.

GPS: É 45° 54.201 (45.903355)
K 18° 14.034 (18.233900)

Információk: a templom a település keleti részén kershető fel, a főútról tábla jelzi a műemlékhez vezető utat.

Utolsó frissítés: 2026.01.07.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu támogatás kérés 2025