Utolsó frissítés: 2025.10.22.
Urbél falu és temploma
Sümeg és a hozzá tartozó középkori uradalom települései, a valószínűleg a 14. század elején csehországi telepesekkel alapított Bazsi, Sümegcsehi és Sümegprága, valamint a török időkben elpusztult Erek, Urbél és Püspökuzsa annak a félkörben erdős hegyekkel körülvett medencének a szélén helyezkedtek el, amelyben a Marcal folyó forráságai erednek. Ez a terület Marcalfő néven a veszprémi püspökség 1009-ben kiadott alapítólevelében már szerepel, akkor Kolon vár megyéjében. A későbbi váruradalom eszerint még a 11. század elején került a püspökség birtokába. Legkorábbi települése Erek volt, 1256 körül ott székelt a püspökség officialisa, birtokainak vezetője.
Urbél (Úrbér) elpusztult falu Sümeg határában, a községtől délkeletre levő urbéli erdőben. Az okleveles adatokból 1315-től ismert Urbél korai telepítésű falu, amely már a XIII. század közepén a veszprémi püspökség birtoka volt. Három oklevél (1315,1319,1339) említi néhai Zlaudus püspök (1245—1262.) idejében élt Absolon ispánt, a püspök urbéli nemes jobbágyát. "Zlaudus episcopus Vesprimiensis, villam Beren Absoloni filio Joachimi de Urbel donat".
A falu helyétől K-re, mintegy 250 m-re, az erdőben található az úrbéli templom fákkal teljesen benőtt, romos maradványa. A háromhajós templom csaknem 30 méter hosszú és kb. 10 méter széles. ... A gótikus templom Szent Miklós tiszteletére volt szentelve 1385-ben.
Az 1315-ös oklevélben:
"Tamás béli apát s a tihanyi monostor adminisztrátora és konventje előtt a János mester fehérvári főesperes által képviselt István veszprémi püspök, helybeli örökös ispán s a királyné kancellárja, valamint Nemty-i Heym fiai : László és Pál, testvéreik : György és Heym nevében is, birtokot cserélnek : Heym fiai a Neueg-i völgyben fekvő, a szentjakabi népekkel és másokkal közösen birtokolt földjeikért (terras suas in valle Neueg cum terris populorum de villa sancti Jacobi et aliorum mixtim habitas) és tartozékaikért, melyeken egykor a király pecérei (linciscarii) éltek, s IV. László király adományozta őket atyjuknak : Heym ispánnak,—a püspöktől azokat a szintén elegyesen (mixtim) birtokolt Zaar Beren-i püspöki földeket és tartozékaikat (sessiók, házak, egyéb épületek, kaszálók, erdőhasználat és halászó-helyek a Balatonon) kapják, melyeket egykor Zlaudus püspök Vrbel-i nemes jobbágyának (nobili iobagioni suo) : Absolon ispánnak adományozott, István püspök pedig Absolon fiaitól visszavásárolt. A felek megígérik, hogy cserebirtokaik megtartásában kölcsönösen támogatni fogják egymást, ha pedig valamelyikük erre képtelenné válna, szerződésük hatályát veszti, s a birtokokat visszaadják egymásnak ; végül arra is kötelezik magukat, hogy szerződésüket a fehérvári káptalannal privilégiális formában is írásba foglaltatják".
Az 1339-es oklevélben:
"Pál országbíró ítéletlevele. István veszprémi püspök a veszprémmegyei Zaarbereyn-ben lévő és másokkal elegyesen (mixtim) birtokolt azokat a püspöki földjeit, amelyeket egykori elődje: Zlaudus püspök Wrbeyl-i nemes jobbágyának: Absolonnak adományozott, ő pedig Absolon fiaitól visszavásárolt és tartozékostul Heym fiainak: Lászlónak és Pálnak, Gergelynek és Heymnak, a Ne wegh-völgyben lévő s a Szent jakab-falusi (de villa sancti Jacobi) és más népekkel elegyesen (mixtim) birtokolt földjeikért, melyeket IV. László király atyjuknak: Heym ispánnak adott volt, s amelyeken egykor királyi pecérek (lyciscarii domini regis) laktak, adta cserébe, — most pedig, mivel a veszprémi káptalan, a veszprémvölgyi Mária-monostor apácái és Myske fia Pál támadják őket, Mesko püspök védelmét kérték, aki azonban kijelentette, hogy a Zaarbereyn-í földekre vonatkozólag nincsenek oklevelei, és kártalanítani sem tudja őket, — az országbíró, a szerződés értelmében (1315. május. 5.) a birtokcserét hatálytalanította (1338. nov. 18.e.) oly módon, hogy a püspök visszaadja a IV. László király oklevelét, Heym fiai pedig 1338. nov. 23-ig elhagyják Zaarbereyn-t — s elrendelte, hogy a fehérvári káptalan bizonysága s a szomszédok és határos birtokosok jelenlétében Kayd-i Reynoldus fia Lőrinc Heym fiainak a birtokot határolja el, és részükre visszaiktassa. Dec. 21-én Cosmas dékán a Newegh-völgyi 65 hold földről és a hozzátartozó 7 szőlőről szóló IV. László-féle oklevelet visszaszolgáltatta, az elhatárolás és iktatás azonban, a közös birtoklásból eredő nehézségek miatt, mégsem sikerült (quia statutio... terrarum in valle Newegh.. . cum terris populorum de villa sancti Jacobi et aliorum mixtim existentium quibusdam processibus... .super hoc factis... finali executioni nequaquam duci potuerat), azért az országbíró, az 1339. márc. 10-i tárgyaláson, nem a jog méltányossága szerint (non de iuris equitate), hanem a felek kívánságára úgy döntött, hogy miután a helyszínen megesküdtek, a püspök képviselői: Cosmas dékán, továbbá Egyed zalai főesperes, Mihály, a veszprémi Mindenszentek-egyházának a prépostja és György egykori dékán, a fehérvári káptalan bizonyságának, a szomszédoknak és határos birtokosoknak és Kayd-i Reynoldus fia Lőrincnek a jelenlétében, jelöljék ki a IV. László privilégiumában szereplő földet és 7 szőlőt, s ezt iktassa a királyi ember Heym fiainak. Miután a fehérvári káptalan 1339. ápr. 11-i jelentése szerint ápr. 5-én az eskü, a határmegjelölés és az iktatás az előírt módon megtörtént, az országbíró 1339. május 12-i ítéletével az ügyet lezárta".
Utolsó említése 1385-ből származik:
"Benedek veszprémi püspök és királynéi kancellár, — János fia Jánosnak, aki eddig a zalamegyei Kezeu-ben (országos) nemes volt (pridem nobilis de Kezű), mivel lelke üdvéért és Szt. Mihály iránt való bizodalmát ól vezettettve, Kezeu-i örökölt egész birtokrészét a veszprémi püspöknek és egyházának adta, — káptalanja hozzájárulásával a püspökség Vrbeel nevű falujában az István fia Fukács nemes jobbágy telkével határos egész és Mátyás fia Miklós ugyancsak egyházi nemes jobbágy telkével délfelől szomszédos fél telket, a hozzá szorosan csatlakozó kerttel (unacum orto dicte sessioni integre annexo), egy falcastrumnyi réttel és minden egyéb tartozékukkal, köztük 14 helyen összesen 45,5 hold szántófölddel és a püspök Vrbeel-i nemes jobbágyai közösségének az erdejében levő (in silva communitatis iobagionum ecclesie nostre nobilium commorantium in Vrbeel) öt falcastrumnyi réttel, az egyház birtokjoga címén és szavatossági biztosítékkal (sub nomine ecclesie) örökre adományozza olyképpen, hogy nevezett János, valamint örökösei e sessiók után censust és collectit nem fizetnek, más szolgálatokra sincsenek kötelezve (censum, collectas seu datia nec etiam servitia... dare et persolvere, facere et exhibere teneantur), és mentesek a püspökség Symeg-i várnagyainak és más officiálisainak a joghatósága alól úgy, hogy egyedül a mindenkori püspök ítélkezik ügyeikben, ha pedig Benedek püspök vagy püspökségében utódai a megadományozottat és örököseit e sessiók birtokában és szabadságaikban nem tartanák meg, a Kezeu-i birtokrészt kötelesek nekik visszaadni".
Urbél falu a sümegi váruradalom falvainak 1436-os felsorolásában már nem szerepel, addigra elnéptelenedett. Szent Miklós urbéli egyházáról 1385-ből tudunk. "Villa (ecclesie Vesprimiensis) Vrbeel. (1385: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 6.)". A falu helye és a templom romjai ma is láthatók.
Forrás:
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.
Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995) - A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai II. - Történeti adatok
Veszprém Megye Régészeti Topográfiája: A Devecseri és Sümegi járás, Akadémia Kiadó, Budapest 1970
Hevenesi gyűjtemény - 79. kötet
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában - III. KÖTET - ZALAVÁRMEGYE.
Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
