Heves, Ispánsági vár, Török palánkvár
Heves, a megyének nevet adó mezőváros, nemcsak várbirtok, hanem egyszersmind vár és az itteni várispánságnak is székhelye volt. A vármegye területén a hevesi vár és tartozékai alkották a királyi birtokot, a többi terület az egri püspökség és a magyar nemzetségek kezében volt.
A hevesi birtok a korai időszakban kicsiny volt, így a király önálló Heves vármegyét nem szervezett, hanem egy nagy, kezdetben összefüggő Újvár megyét a későbbi abaúji és hevesi területeken. Újvár megye mátraalji részének Heves vár lett a központja, melyet az újvári ispántól függő hevesi udvarispán igazgatott.
Az Újvár megyétől való elszakadás a 13. században még biztosan nem következett be, mert az Abaújvár névvel párhuzamosan használt Hevesújvár elnevezés még az összetartozásra utal. Azonban 1323-ban, mikor a hevesújvári ispán négy szolgabíróval feltűnik, már önálló Heves vármegyéről beszélhetünk. A 15. század elejéig a megyét még Hevesújvár megye néven említik, a Heves vármegye nevet a 15. század végétől használják.
Heves város belterületén az egykori istánsági várnak, majd a török időkben épített török palánkvárnak napjainkra felismerhető maradványai már nincsenek. Az ispánsági várról szinte semmi információnk sincs. A török palánkerődítésről viszont maradt fenn adat, bár csak sejthető a pontos helye. Sokat erről sem tudunk, leírás, metszet nem maradt fenn róla. Azonban ismert egy zsoldjegyzék, melyet Hegyi Klára ismertetett a magyarországi török hódoltság várairól és őrségükről készített monográfiájában.
Verancsics Antal egri püspök egyik leveléből tudjuk, hogy 1557-ben a budai basa Eger vidékének bekerítése céljából Hevesre palánkvár építését vette tervbe. 1567-ben a hatvani bég kegyetlenül feldúlta és elpusztította Hevest és környékét, melyet a település nem hevert ki, neve 1583-ban szerepelt utoljára a dézsmajegyzékekben. Egyes adatok ugyan arra utalnak, hogy Hevesen a törökök már 1584-ben palánkvárat építettek, de ennek a török forrásokban nincs nyoma.
Az első hiteles forrás, amelyekben Heves, mint erősség feltűnik, egy olyan egri zsoldlista, amely az 1606. májusa és 1607 április közötti időszak állapotát tükrözi. Ebben több Eger és környékbeli vár (Sirok, Cserépvár, Hatvan) védőjének neve mellé jegyezték be, hogy Hevesbe helyezték át őket. E bejegyzések tudósítanak arról is, hogy az áthelyezéseket Szinán egri pasa rendelte el, Hevest pedig ezen időpont elött erődíttette és látta el őrséggel, valószínűleg 1605–1606-ban.
Az ekkor felvett zsoldlista töredékes volta miatt az ide települt őrség létszáma és összetétele bizonytalan, de a lista alapján összeszámolható 57 főnél bizonyára nagyobb volt. 1626-ban Bethlen Gábor úgy tudta, hogy a hevesi török palánkvár őrsége 200 lovasból és 300 gyalogosból áll, ami aránytalanul sok ahhoz képest, hogy ugyanekkor Hatvan török őrségét 600 főre becsülte.
A felszabadító háborúk idején, 1685 őszén, a szövetséges keresztény hadak Szolnok elfoglalása után október 16-án birtokba vették a hevesi palánkvárat is. Egykorú francia forrás szerint kb. 200 török került Heves vára elfoglalása során a szövetségesek kezére, és zsákmányul esett az erődítmény 4 ágyúja is. Később a török palánkvárat bizonnyal felégették, mert Heves 18. sz. elején történt újbóli benépesítése során, valamint később már nem említik.
A korai szakirodalomban elsőként a Borovszky-féle megyei monográfia utalt röviden a török kori hevesi palánkra, melyet 1913-ban Soós Elemér Heves határában keletre, a Hanyi-ér nyugati partjára lokalizált. 1981-ben Major Jenő foglalkozott részletesen Heves településtörténetével, melyben a török kori vár helyét a település központjába, a mai római katolikus templom elődjének tekinthető középkori Szent Márton hitvalló tiszteletére szentelt templom, a Főtér és az ettől keletre fekvő területre lokalizálta.
1978-ban a korábbi irodalom alapján a Heves megye műemléki topográfiájában Tombor Ilona foglalta össze a Heves történetére és várára vonatkozó adatokat. Utalt arra a szájhagyományra is, amely szerint: „a hevesi vár ott volt, hol jelenleg a hevesi templom van, s a hevesi templom a vár köveiből épült.”
Később Sugár István foglalkozott a hevesi török kori palánkkal és lényegében elfogadta a Major Jenő által felvázolt lokalizációt. Megfigyelése szerint mind az I. katonai felmérés 1783. évi térképén, mind a település 1856. évi térképén a Major által megjelölt várterület zömében üres, alig-alig beépített és a vár körüli telkek helyén is csak két kastély és parkszerű hatalmas zöldterület található.
Az eddigi helyszíni megfigyelések alapján a török kori palánkvár a délről a Fő út, keletről a Hősök tere fás sétánya, északról a Zrínyi Miklós és Hunyadi János utcák, nyugatról pedig a Hajnal utca által körbezárt területen helyezkedhetett el. Ez a terület az amely környezetéből kiemelkedik és minden oldalról szembeötlő árokszerű mélyedéssel határolható le. Sugár István felvetése szerint az egykori ispánsági vár, a török palánkvártól kissé nyugatabbra helyezkedhetett el.
Források:
Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig
Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága I-III. - 2007
Major Jenő, 1981. 58.
Sugár István, 1985. 275.; 1987a. 37.; 1992. 32.
