Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sárvár, Óvár

A várhely a Sárvár észak-keleti részén elhelyezkedő Péntekfalu városrészben, az Óvári utca végétől balra elnyúló enyhe dombon található. A mezőgazdasági művelés, a vár erődítését napjainkra szinte teljesen elpusztította. Légi fotókon bizonyos időszakokban jól kirajzolódnak a sánc vonalai.

Az erődítmény faszerkezetes sánccal védett 10. századi vár lehet. A hely tengerszint feletti magassága 154 m, környezetéből nem emelkedik ki.

Maradványairól igen jó leírást adott 1864-ben Erney Ignác. Az ő beszámolója és a felszínen ma is látható erődítésmaradvány alapján egy korai sáncvárat lokalizálhatunk a péntekfalui Óvár dűlőbe. Talán ez lehetett a névadás indítékául szolgáló korai Sárvár.

P. Buocz Terézia 1971. és 1973. évi kutatásai során a védett terület közepén megtalálta egy római palánktábor DK-i sarkát. Cölöpnyomokat és fagerendákra utaló elszíneződéseket figyelt meg. Az ekkor megtalált római erődítmény rendszerének megállapítására további kutatás lenne szükséges. Indokolatlan a péntekfalui Óvárral kapcsolatos vélekedés, miszerint Buocz Terézia ottani ásatásai ellentmondanának a vár 10. századi keltezésének. Legfeljebb azt lehet állítani, hogy ez a kisebb felületre kiterjedő kutatás nem szolgáltatott adatott a vár kora-középkori használatára nézve.

Ez önmagában nem meglepő, hiszen az ásatás nem érintette annak az 1864-ben szemtanúk által részletesen leírt, akkoriban elegyengetett faszerkezetes szélestalpú sáncnak a nyomvonalát, ami összes jellemzőivel tökéletesen beleillik a legkorábbi magyar várak csoportjába.

Az a tény, hogy a 10. századi sáncvár belsejének feltárt részén egy korábbi római őrállomás nyomai is előkerültek, nem mond ellent annak, hogy a ma már alig látható felszíni maradványok talán a honfoglalást követő évszázadból származzanak.

Források:

Erney Ignác

Buocz Terézia

Dénes József