Utolsó frissítés: 2022.11.22.
Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
DÉNES József: Vas és Sopron megye középkori várainak kutatástörténete
A két nyugat-dunántúli történelmi megye Magyarország és Ausztria, az egykori Német-Római Birodalom keleti határtartományai találkozásnál helyezkedik el. Sopron városa mindig is hazánk egyik legfontosabb nyugati kapuja volt. Vas megye területén pedig egy Itáliába vezető fontos útvonal, a „Katonák útja" húzódott keresztül. Alighanem ez az út befolyásolta, határozta meg eredetileg Vas megye déli kiterjedését is. Vas és Zala határát valaha úgy húzták meg, hogy ez az út Radkersburgtól Karakóig, a Murától a Marcalig végig vasi területen haladjon. A két történelmi megye együttes vizsgálatát indokolja közös múltjuk s nem utolsó sorban az igény, hogy egy megyénél nagyobb térség várairól és egyéb erődítményeiről kapjunk képet.
Amikor a vidék középkori várainak kutatásáról beszélünk, célszerű röviden számba venni az előzményeket is. Sok esetben ugyanis kiderül, hogy egy-egy erődítmény korszakba sorolása új adatok fényében megváltozik. Korábban divatos volt az írott történelmi forrásadatokkal nem rendelkező várakról automatikusan őskori eredetet feltételezni. Valóban, a különböző korokban a védelemre alkalmas helyeket egyaránt igénybe vehették. Sok esetben az őskori erődítések helyén középkoriak is létesültek (Gór, Velem). Másik fontos kérdés a római-kor és a kora-középkor közti kontinuitás, vagy diszkontinuitás kérdése is. Éppen Sopron a legjobb példája a római kori városfal továbbélésének, folyamatos felhasználásának. Szombathely esetében is újabban a város ókori erődítésének középkori továbbhasználatát feltételezik. Azonban jelen áttekintésben a középkori várakat érintő újabb kutatásokra fordítjuk inkább figyelmünket.
Kutatástörténet
A kutatás érdemben minkét megyében az 1867. évi kiegyezést követően indult meg. E korban alakultak meg a Sopron megyei és Vas megyei régészeti egyletek. Vasban elsősorban
Lipp Vilmosnak, Sopronban Paúr Ivánnak, Nagy Imrének és Bella Lajosnak köszönhetően kezdődtek meg a terepi megfigyelések, adatgyűjtések. Ezek a kutatások azonban inkább mint melléktermékekkel, véletlenszerűen kerültek kapcsolatba középkori emlékekkel, sokszor nem is ismerve az előkerült objektumok valós korát.
A két megye burgenlandi részeire vonatkozó kutatásokat sem kívánom e helyen bővebben ismertetni. A második világháború után a várak korszerű felmérését Adalbert Klaar kezdte el (KJLAAR 1970). Az addig elkészült alaprajzokat és terepi felméréseket Wolfgang Meyer gyűjtötte össze (MEYER 1984). A várak történetének bőséges és teljességre törekvő összeállítását Harald Pricklernek köszönhetjük (PRICKLER 1972), jelentősnek mondható még a Kőszegiek korának várépítészetét összegző feldolgozás (MEYER 1989).
A modern várkutatást a Nyugat-Dunántúlon a Szombathelyhez is kötődő, soproni születésű Nováki Gyula kezdte meg az 1950-60-as években. Számos helyszínt bejárt Sopronból kiindulva és róluk vázlatokat, fényképeket készítve dokumentálta is azokat. Sok esetben ma is ezek a régi vázlatok állnak ma is rendelkezésünkre (például: Vasvár: Várkerület, 1959).
Sopron az ország talán legjelentősebb városfalait mondhatja magáénak. Ennek kutatását döntően Holl Imre kezdte el (HOLL1967, 1968, 1971), Nováki Gyulával és Póczy Klárával együttműködve. A munkát Sopronba kerülése óta, immár több mint 30 éve Gömöri János folytatja. Közelmúltban megjelent összefoglalása felment a részletek bővebb ismertetése alól (GÖMÖRI 2002; DÉNES 2003).
E sorok írója középiskolás korában, az 1970-es évek második felében kezdte el végigjárni az addigi irodalomból ismert helyeket. Sándorfi György és Nováki Gyula közreműködésével az 1980-as években elkészítettük egy sor vár felmérését. Ennek kapcsán találtuk meg a később nagy jelentőséget kapott Gór középkori várát is. 1996-ban írtam meg az „Árpád-kori kisvárak kérdései" című doktori disszertációmat, melyben a három nyugat-dunántúli határmenti megye, Mosón, Sopron és Vas megye Árpád-kori várait vizsgáltam meg. Adattár része ma is kiadatlan, összefoglaló részének egy része jelent csak meg (DÉNES 2000a). Ezt követően Nováki Gyula és kisebb részben Hideg Attila segítségével számos középkori és koraújkori várat felmértünk.
Felmért helyszínek: 1978: Tömörd-Ilonavár; 1984: Ikervár-Rózsadomb; 1986: Gór-Kápolnadomb, Ostffyasszonyfa-Csonkavár, Orimagyarósd-Kastélypart; 1994: Dozmat-Bodárka, Dozmat-Templomdomb, Döröske-Kastély, Győrvár-Bodavár, Sopronbánfalva-Hauslerberg; 1995: Fertőrákos-Kecskehegy; 1996: Várkesző; 1997: Babót-Feketevár, Chernelházadamony kastélyhely, Csepreg-Malomkert, Csepreg-Ruzsahegy, Dénesfa-Rózsadomb, Hegyfalu, Nagygeresd—Várhely, Ostffyasszonyfa—Törökhomp, Rábapaty temető, Répcelak-Várdomb, Vasegerszeg (Keményegerszeg)-Várhely, Vasszécseny-Margit-sziget; 1999: Kiszsidány (Németzsidány), Nagytilaj-Klastromdomb, Szombathely-Püspökkert; 2002: Hosszúpereszteg-Dénesdi-vár, Hosszúpereszteg-Szajk, Pusztacsalád-Szolgagyőr; 2005: Tömörd-Ilonavár (újra); 2006: Csákánydoroszló-Várdomb, Csákánydoroszló-Sírdomb, Jobaháza-Halom, Kőszeg-Oház, Lovászad temető; 2007: Bozsok-Puszta, Bozsok toronyrom, Jakfa temető, Vasdobra.
(...)
A várak további kutatása még sok feladatot jelent a következő időben is. A történelmi szerepük értékelése körül legkomolyabb nézetkülönbség az Árpád-kori kevésbé ismert történetű „kisvárak", „preklasszikus várak" kapcsán alakult ki. Az egyik álláspont elsősorban a nyugati országhatár védelmével hozza őket kapcsolatba (KlSS 2000: 274-288; KlSS et al. 1998), míg a másik nézet szerint ezek az Árpád-kori nemesség várai voltak (DÉNES 2001b). A történet azonban itt nem ér véget. Most készül e sorok írójának a két történelmi megye várait és erődítményeit a teljességre törekvőén bemutató monográfiája.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Savaria_31_02/?pg=13&layout=s
