Utolsó frissítés: 2023.01.30.
Vonyarcvashegy-Szentmihály-domb
Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt középkori templom a Szentmihály-dombon
(...)
A Szent Mihály kápolna közvetlenül a dolomit sziklafelszínre épült, törtkő falazással.
A falkutatás és a régészeti ásatás eredményei egyértelművé tették, hogy a templom nem a 18. században, hanem 1622 előtt, valamikor a középkor folyamán épült. Kutatásaink tisztázták a középkori templom alaprajzi rendszerét. A négyzetes hajóhoz ívelt záródású, nyújtott szentély csatlakozik. Az épület teljes H: 10,95 m; a templomhajó H: 6,80 m. A hajó szélessége néhány cm-rel meghaladja hosszméretét: Sz: DK-i végén 7,0 m, ÉNy-i (szentély felőli) végén 7,15 m. A hajó belső H: 5,08 m, belső Sz: (DK-en) 5,35 m, (ÉNy-on) 5,30 m. A hajó falvastagsága 0,85 m, DNy-i oldalfalának vastagsága a szentély felőli végén 1,0 m, ebből adódik, hogy a belső falsík ezen az oldalon enyhén ívelt. A középkori diadalív falpillérei kb. 50 cm-rel ugrottak ki a szentély oldalfalától, szélességük 0,85 m. A diadalív nyílása a lábazatnál 2,60 m, tehát lényegesen szűkebb a 19. századinál. A szentély H: 4,15 m, Sz: 5,10 m; belső H: 3,50 m, belső Sz: 3,60 m. A szentély falvastagsága 0,75 m. A szentély záródása nem tesz ki félkört, hanem csak 130°-ot – ami a teljes körívnek valamivel több mint egyharmad részét teszi ki, tehát nem nevezhető félkörívesnek – innen egy-egy egyenes falszakasz kapcsolja a hajóhoz. A körív sugara 2,80 m, tehát a kör átmérője 50 cm-rel szélesebb, mint a szentély szélessége.
(...)
Az 1622-esnél korábbi, középkori vakolatréteget több helyen is megtaláltuk a falak alján a szentélyben, a hajó ÉK-i falán belül és kívül, valamint az oltár mensáján. A középkori öntött habarcspadlónak két részlete megmaradt a hajó ÉK-i felében, összesen kb. 2,6 m²-nyi területen. A habarcspadló csatlakozik a diadalív ÉK-i pillérének alapozásához, tehát azzal egykorú. Az épület tájolása a középkori szokásoktól eltérően ÉNy-i, 39°-kal tér el É-tól. Ennek a rendellenességnek a terepadottság lehet az oka, ugyanis az ÉNy–DK irányú, ovális, keskeny dombtetőn nehezen lehetett volna elhelyezni egy K-i tájolású épületet, merőlegesen a plató irányára. A dombtető viszonylag sík felülete a templomnál a legszélesebb, kb. 15 m, innen mindkét irányban keskenyedik, alig éri el a 10 m-t.
Az épület külső megjelenésében kevéssé vehető észre a középkori eredet, pedig falai középkoriak, és alaprajza szerint a román kori templomépítészet emléke. Román kori falusi templomaink között a négyzetes vagy közel négyzetes hajó és a nyújtott félköríves szentély viszonylag ritka alaprajzi jellegzetesség.
(...)
A templomot övező fal
Az ovális dombtető szélén, a templomtól ÉK-re, K-re és DK-re 124 cm széles, apró törtkőből falazott késő középkori kerítőfal maradványait tártuk fel (33. kép). Ez a falszakasz a középkori templom K-i sarkától ÉK-re 10,50 m-re kezdődik, DK felé tart, és a templomtól mintegy 24 m-re befordul DNy felé. A dombtetőnek ezen a legmagasabb részén a kerítőfal folytatását nem találtuk meg, bizonyára azért, mert a maradványok teljesen lekoptak. Itt a sziklát igen vékony humuszréteg takarja, a 6. és a 14. kutatóárokban csak egy sor kő maradt meg a közvetlenül a sziklára épített falból. A plató másik végében, a templomtól ÉNy-ra sem találtunk falnyomot, ha volt is, itt szintén lekophatott a csupasz szikláról. Az is lehetséges, hogy ebben az irányban a templomtól távolabb kell keresni a fal végződését. A templom oldalfalától ÉK-re a dombtető pereme teraszos, itt a falaknak egészen a szikláig mélyedő alapozásárkot ástak a 0,90–1,10 m vastag köves humuszrétegbe (4. és 8. kutatóárok). Ezen a teraszos részen az újkori temető miatt nem lehetett kutatóárkokkal tovább követni a falat. A feltárt falszakasz két végpontja között jelentős, kb. 2,50 m-es szintkülönbség mutatkozik. A fal építésmódjából, szélességéből és az erőteljes alapozásból arra lehetett következtetni, hogy nem egyszerűen a templom kerítésfaláról van szó, hanem a dombtetőt övező erődítésfalról, amelynek alaprajza a dombtető alakjának megfelelően ovális lehetett. A feltárás a feltételezhető alaprajznak kb. egynegyedét, 28 m hosszú részét hozta felszínre. A domb oldalában a templomtól DNy-ra, ÉNy-ra és É-ra nem történt régészeti kutatás. A dombtető DNy-i oldalán a szintezéses felmérés szerint kirajzolódik egy 97,00–97,50 m közötti szintvonal, mely a templommal párhuzamosan fut, lehetséges, hogy a fal folytatását valahol itt kell keresni.
A feltárt falak valószínűleg azonosíthatók az 1556 és 1569 között többször említett Györök várával, melyet a Veszprém megye régészeti topográfiája szerzői is erre a dombra valószínűsítettek, tekintettel arra, hogy Balatongyörök és Vonyarcvashegy területén ezen a lelőhelyen kívül sehol másutt nem találták nyomát várnak vagy erődített helynek.
Forrás:Pálóczi Horváth András - A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna régészeti kutatása
https://archeologia.hu/content/archeologia/723/paloczi-szt-mihaly.pdf
