Utolsó frissítés: 2025.07.13.
Ács, református templom
Ács város műemlékileg védett épülete a református templom. A város legmagasabb pontjára épült templom méretei ellenére egyszerű, szerényen díszített épület. Aki közelebbről szemléli, annak viszont feltűnik a déli falon két kis ablakocska, és egy jelentéktelen falmaradvány. Ezek az emlékek beszélnek nekünk a templom régi évszázadairól, visszaröpítve gondolatainkat a messze középkorba...
1961-ben templomot tatarozott a gyülekezet, amikor a levert vakolat alól mindenki meglepetésére előkerült a két román kori ablak. A templomot régészeti kutatással tárták fel ezután, és az ásatás addig nem ismert tényeket hozott napvilágra.
A templom déli fala csaknem a toronytól a hátsó cintériumig középkori. A két eltérő méretű román kori ablak pedig azt bizonyítja, hogy a templomot még a középkor folyamán, román stílusban megnagyobbították kelet felé.
A templom első építési fázisa a 12. századra keltezhető. Ekkor egy 11,8 m x 7,3 m alapterületű, keleten patkó alakú szentéllyel záródó templom állt itt. Lapos, téglaszerű kövekből falazták. A templom alaprajza a Nyitra- és Vág-völgyében a 12. századi, hasonlóan patkó alakú szentéllyel épült templomokkal mutat szoros rokonságot. Ezeknek fő jellemzője a csaknem négyzet alakú hajó, a déli oldalon 2-3 kisebb ablak, és általában a nyugati oldalon nyíló bejárat. Templomunknak a régészeti feltárás szerint a középkorban alapozott tornya nem volt. Ebből a templomból maradt meg a kisebbik román ablak, és az ásatást követő helyreállításkor a templom belsejében a padlószinten jelzett alaprajz. Ezt az épületet a középkor szokása szerint temető vette körül. A templom körül ebben az időben egy szabálytalan nyolcszög alaprajzú kerítőfal (védőfal) húzódott, déli oldalán a fal síkjából kiugró kapuépítménnyel, amelyik négyszög alaprajzú volt. E falnak csak alapozását tudta feltárni a régész, ma teljes egészében a föld felszíne alatt vannak maradványai.
Ezt a templomot a 13. század során még mindig román stílusban keleti irányban jelentősen meghosszabbították (több, mint hét méterrel). Így 19 x 7,3 m alapterületű lett. Ekkor elbontották a patkóíves szentélyt, és az új templomnak félköríves szentélye lett. Ebből az építési periódusból származik a keleti, nagyobb résablak, és a déli fal előtt látható 1 x 1,3 m alapterületű támpillér alapozás. A középkor évszázadait a templom körül és a templomban megtalált sírok jelezték még. Ezekben, illetve a törmelékben 13. századi cserépmaradványok, csontok, vaskarika; illetve egy gyereksírból gyöngyökkel kivarrott párna maradványai kerültek elő. Ez utóbbi a 15-16. századra keltezhető, a késő középkori temetkezés emléke.
A középkori faluról viszonylag kevés információnk van, ez még inkább igaz a templomra nézve. Nincs írásos említése. A török világ alatti sorsa is ismeretlen. 1541-ben még lakták a falut, de 1565-ben már pusztán állt. A 17. század elején kezdik benépesíteni, egyes adtok szerint 1608-ban már reformátusok lakják, iskolájuk van. A benépesítés az 1620-as években gyorsul fel. A templomot az 1640-es években újjáépítik. A források szerint ez 1644-ben történt. Ugyanebben az évben készült a gyülekezet úrvacsorai kelyhe. Egy későbbi tanúvallomás így emlékszik erre a templomépítésre: "Vasrul -ez most is határos puszta... -és hihető a régi Szidónia római ültetvény itt feküdt... és sok követ hordattak onnan." Közvetett, 19. századi forrásból sejthető, hogy a templomot és a templomdombot a többi parókiális épülethez a 17. században Rajmánus Mátyás földesúr adta a reformátusoknak: "Azon ősi Rajmánusi jussomból elszakasztott belső telket, melyen mostanlag református templom és a többi hozzávaló építményekkel együtt szituáltatik, továbbá is... átengedem, sőt Rajmánus ősöm által tett e részbeni ajándékot... jóváhagyom és megújítom" -írja a késői leszármazott. Ekkor, a 17. század közepén a középkori templom déli és nyugati falát meghagyták, az északi és keleti szakaszokat elbontották. A megmaradt falak felhasználásával egy 26,6 x 13,2 m területű barokk templomot építettek, mind a négy sarkán támpillérrel, és a keleti fal közepénél is emeltek egy támpillért. Ekkor az északi falon is létesítettek egy bejáratot. Az orgonakarzaton található egy befalazott barokk ablak ebből az építési szakaszból. A templom mellé különálló fatornyot is építettek ekkor. Ezt a kort idézik a templom bejáratai előtt látható szégyenkövek is, amelyeket később perselytartóknak használtak. A 17. századból mindenképpen meg kell említenünk a gyülekezet egy lelkipásztorát: Komáromi Sülye István prédikátort 1674-ben gályarabságra ítélték a pozsonyi vértörvényszéken, aki szenvedései és száműzetése után 1677-ben hazatért, és esperesként szolgált a Tatai egyházmegyében 1686-ban bekövetkezett haláláig.
1763. június 28-án földrengés következtében ledőlt a templom északkeleti sarka, a harang pedig megrepedt. Hamarosan kijavították a romlást és 1766-ban új harangot is öntettek. 1772-ben újra fedték a templomot zsindellyel. A 18. század emléke még a templom szószékének tetején álló pelikán, melyet a régi szószékről áthelyeztek az újra, valamint két feketére festett kalapfogas, az egyik "Anno Domini 1778" felirattal.
A negyedik építési szakaszt 1785-re helyezhetjük. Ekkor a középkori nyugati falat és a két támpillért is elbontva, nyugati irányba 1,7 méterrel meghosszabbították a templomot. A régi karzaton ez a felirat hirdette a bővítést: "Ezen templom nagyobitatot 1785.Eszt. 3dik 7bris. Mol. Ant. Cur."
Ötödik szakaszban épült a másfél századon át álló fatorony helyére a mai barokk torony 1802-ben, amelyben a máig meglévő toronyóra 1805-ben került felszerelésre.
Az utolsó nagyarányú átalakítás 1879-ben történt: kb. 2,2 méterrel megmagasították a templomot, új tető, mennyezet, ablakok készülnek. Valószínűleg ekkor épültek a cintériumok is. Az új szószéket Schlicher Károly készítette Győrben, ráhelyezve a 18. századi pelikánt. A belső berendezést 1900-ban újították meg. Ekkor készültek a karzatok, az orgona, a keresztelő medence és az úrasztala. Az 1990-es évektol kívül-belül felújították a templomot, utoljára 2004-ben készültek bele új padok.
Érdemes körülnézni a templom körül is! A templom falán márványtábla hirdeti a két világháború és 1956 áldozatainak emlékét. 1895-ben készült a templom- és parókiaudvar kovácsoltvas kerítése, 1912-ben pedig a templomdomb kő támfala, márvány (mészkő) korláttartó oszlopokkal. A templom közvetlen szomszédságában épült fel 1891-ben a református iskola. Falán emléktábla hirdeti Gombás István tanító emlékét, aki az ácsi sportélet (Ácsi Kinizsi SC) nagy szervezője és pártfogója volt. A szomszéd udvarban a régi helyén 1980-ban épült az új parókia. Udvarán értékes emlék a 3. századból származó, feliratos kő, mely Ács gazdag római kori történelmének bizonyítéka. 2006. október 23-án avattuk fel a templomkertben Herczeg Lajos, 1956-ban mártírhalált halt teológiai hallgató emlékművét.
Forrás: http://www.refdunantul.hu/lap/acs/cikk/mutat/az-acsi-reformatus-templom-evszazadai/
