Utolsó frissítés: 2025.09.24.
Balatonkenese református templom
Az utcavonallal párhuzamosan épített egyterű későbarokk templom, nyugati oldalán támpilléres, alsó szakaszában középkori toronnyal. Bejárata a simára vakolt utcai hosszoldal közepén nyílik. Síkmennyezetes belsejében népies barokk falazott szószék három oldalán kőpilléreken fakarzat van.
A tornyon és a templomegyüttesen jó arányú, íves ablakok sorakoznak. A finoman áttört sík homlokzatai kedvező küllemet adnak. A homlokzatok az oromfalas, csapott nyeregtető sötétebb színű héjazatával együtt jól érvényesülnek.
A templom története évszámokban. Összeállította Németh Gyula nyug. esperes-lelkész
1231-ben a Szent Kereszt tiszteletére épült templom Kenese legrégibb, Árpád-kori emléke. Az eredeti épületből mára csak a hátsó falnak mintegy kétharmad része és a torony alsó harmada maradt meg jellegzetes Árpád-kori jegyeivel, a lőrésekkel és saroktámpilléreivel. A többi részét a későbbi templombővítések során bontották le.
1544-ben Kenesét is eléri a reformáció, majd 1639-ben, amikor Kenesének új földesurai a jezsuiták lettek, a tiszta református falu gyülekezete az ellenreformáció egyik közvetlen célpontja lett.
1570-ben Pálffy Tamás palotai várnagy felrobbantatja, mert a török erőddé akarta kiépíteni.
1658-60 között a templom újjáépül. Déli kapuja elé cintériumot emelnek, amely a temetések templomi szertartása alatt a koporsó elhelyezésére szolgál. Az újjáépítéshez valószínű, hogy a tornyos-hegyi szentegyház köveit is felhasználják. A csonkatorony anyagát a jelenlegi torony helyreállításához használják fel.
Jellegzetesek a torony gótikus hatású saroktámpillérei és lőrései, amik annak tanúi, hogy az ellenséges portyázások idején védelmi célokat is szolgált.
A torony felőli oldalon került kialakításra a templomkert, benne az 1532-es balatonkenesei országgyűlés emlékére emelt kopjafa látható.
1700-ban a templomot a jezsuiták császári zsoldos sereggel elfoglalják, Mozsonyi Márton prédikátort elűzik. A gyülekezet 7 éven át Papkeszire jár istentiszteletre, miközben temploma üresen, lelakatolva áll. 1707-ben Béri Balogh Ádám kuruc generális a kenesei Hosszú-mezőn legyőzi seregével a császári zsoldos sereget. A kurucokkal harcoló prédikátort, Mozsonyi Mártont visszahozzák gyülekezetébe. A templomot visszaadják a gyülekezetnek.
A kazettás mennyezet közepére szokás volt emlékfeliratot festeni virágkoszorúba foglalva, ezt 1723-ban Kenesén is megtették.
1739-ben a torony a lőrések feletti részét felépítik romjaiból. Az eddig csak falábakon álló harangok a toronyba kerülnek.
1748-ban a templommal szembeni Ó-parókiát elfoglalják a jezsuiták. Kenese kálvinista népe az érkező jezsuiták hírére zendülést kelt. A páterek szekerét az árokba akarják taszítani, csak az öregek bölcs tanácsa tartja vissza őket. A hagyomány szerint ennek az eseménynek emlékére állíttatták a jezsuiták az elfoglalt parókia kapuja mellé a prágai vértanúnak, Nepomuki Szent Jánosnak a szobrát. A gyülekezet prédikátorát, Zsákfai Nagy Istvánt elüldözik, a parókiába jezsuita pátert helyeznek.
1779-ben a protestánsok felszabadulnak a rekatolizációs zaklatások alól.
1785-ben II. József császár, Kenese tiszta református lakosságát véglegesen megerősíti temploma tulajdonjogában. A felszaporodott gyülekezet az Árpád-kori szentély kibővítésével nagyobbítja meg ősei templomát. A bővített templom mennyezetére még egy koszorú kerül, melynek feliratába a császár emlékét is belefoglalják.
Az első toronyórát az újabb egy évszázad múltán követte. Ez a ma is működőképes szerkezet a harangok villamosításáig mutatta és ütötte az időt. Ehhez természetesen a súlyait naponta fel kellett húzni. 1849-ben egy nagy jégeső és dühöngő vihar súlyosan megrongálta a torony vakolatát és óráját. Az új, ma is látható időmérő szerkezetet Müller János, budapesti óragyáros készítette, a régi számlap felhasználásával. [2]
1820-ban a templom második bővítésével nyeri el mai méreteit és formáját. Strakovits Sebestyén veszprémi kőművesmester és Fogt József ácsmester tervei alapján a déli falat és a cintériumot lebontják, és a falat 4 m-rel kijjebb építik, a kőműves Kriska József volt. A templombelső bővített részében felépül az új karzat, rajta és alatta új padsorokkal.
1844-ben a tornyot a mai magasságra emelik, sisakját fazsindellyel fedik be.
1900-ban a toronysisak korhadó fazsindelyét bádogra cserélik, ekkor veszi fel mai formáját. A templomba vörösmárvány úrasztala és keresztelőkút készül.
1945-ben a II. világháború pusztításait javítja ki a gyülekezet, 1975-ben a templom tetőzetét, cserépfödémét cserélik. Az új födém palából készült el.
1985-ben egy földrengés komoly károkat okozott az épületekben: a torony csillaga és gömbje lezuhant, a falak megrepedeztek. Helyreállításuk még abban az évben megtörtént.
1996-ban a restauráláskor megtörtént a külső vakolat cseréje, új északi ablakokkal, a déli alsó kerek ablakok visszaállításával. Belül a legrégibb, északi padsorok szanálásával és a megmaradók átrendezésével a padsorok körüljárhatóvá váltak. Elkészült a padok elektromos fűtése.
Stílus: későbarokk
Férőhelyek száma: 500
Berendezés: A ma is használatban lévő úrvacsorai kelyheinket Debrecenben készíttették 1781-ben. Az úrasztalát és keresztelő medencét.márványkőből faragták.
Harangok: A toronyban a század elejéig három harang lakott, de a nagy és kisharang az I. világháború áldozata lett, a gyülekezet 1922-ben öntetett helyettük újat, Budapesten, 300 kg-os a nagyobb és 80 kg a legkisebb. A jelenlegi nagyharang 300 kg súlyú, hangja Fis. A legrégibb harang a középső, 1741-ben öntötték, szintén Budán.
Forrás: https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/balatonkenese_reformatus_templom
