Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lajtaszentgyörgy vár és városerődítés

dr. Dénes József blogjából: A ma már Kismarton (németül Eisenstadt) városhoz tartozó Lajtaszentgyörgy (St. Georgen im Leithagebirge) hagyományos borkultúrájáról és erődtemplomáról volt eddig ismert a számomra. A minap a Google Mapson feltűntek érdekes utcanevei, melyekből kiderül hogy Fertő-melléki társaihoz (Feketevároshoz, Fertőfehéregyházához, Okához stb. – németül Purbach, Donnerskirchen, Oggau usw.) hasonlóan ez a település is erődített volt. Az egykori védőfal és árok vonalát a Schanzgasse és az Am Graben utcanevek mutatják. A városerődítés északkeleti sarkán áll a Szent György-erődtemplom, déli lezárását pedig a Querstrasse vonala jelzi.

https://djnaploja.wordpress.com/2016/12/10/lajtaszentgyorgy/

St. Georgen (Freistadt Eisenstadt) Szentgyörgy

A középkor óta több lovagi udvarház (Ritterhof) állt itt, de csak egyetlen esetben tudjuk a helyét beazonosítani: A valamikori községi vendéglő épülete, a mai Gasthof Jauck helyén állt, ami a “Klingenhof”-fal megegyezik.

1432 Kanizsai László ajándékozott a Szentgyörgyön élő lovag Kasper Mittendorfernek különböző javadalmakat, ami ellen Kanizsai rokanai tiltakoztak. 1464-ben Mátyás király két uradalomrészt széplaki Bottka László szentgyörgyi birtokából Unyomi Miklós sümegi várnagynak és szántói Bottka Istvánnak. E három forrásból lehet az uradalmakat levezetni, amiket 1515-ben itt találunk. Akkoriban egy Laspergerhez (ez valami közösség vagy rang;) tartoztak, Siegmund Seiberleich és a Peiletterin (özvegy) (peilen= tájol, mér; talán markotányosnőt akar jelenteni). A birtokok tulajdonosai sűrűn váltották egymást.

Egy udvarházat, amihez egy nagy borgazdaság tartozott, a stájer Hammerbert Sebald Pölg von Emmerberg eladott Erasmus von Schaerffenbergnek, akitől 1589-ben a Teuffl von Krottendorf család szerezte meg. 1650-ben Andre Dürnperger bécsi kereskedő vette meg az udvarházat (”Klingenhof”-nak hívták) 10 000 forintért Cristoph Adolf von Teuffl-től; ehez tartozott még tíz jobbágy, amiből azonban öt Trausdorfban élőt már 1627-ben Eszterházy Miklós magához kényszerített. Dürnperger lánya eladta a birtokot Dr. Adam Werner állatorvosnak, aki Leopold Natl-nak adtta tovább, akitől Nádasdy Ferenc szerezte meg; ő Eszterházy Pálnak adta el 1661 7 000 forintért. Eszterházy ugyanezért az árért átengedte Szentgyörgy községnek, de a szabadságért benyújtotta a számlát Így szabad birtokká (Hoffsatt) vált udvarház (Edelhof) mint községi fogadó működött a faluban, míg néhány éve le nem bontották.

A másik birtokot a császári szolga (Diener und Hartschier) Christoph Schöngrundner 1549-ben eladta a kismartoni várkapitánynak Moritz von Fürstnek. A Klingenhof mellett álló szabados udvar (Freihof) 1569-ben a kismartoni intéző Michael Moser tulajdona tőle később a Brassicani családhoz került. 1687-ben Szentgyörgy község megvette Eszterházy Pál engedélyével megvette a házat Karl Podstatzky von Prussinowitsch-től, aki ezt a feleségétől, egy született Brassicani-tól vette át, 6 000 ferintért Egyúttal a birtokot szabaddá tették.

A harmadik szentgyörgyi birtokot 1627-ig lehet követni.

forrás: Harald Prickler: Burgen und Schlösser im Burgenland (ford.: Jakab József)