Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szent Péter És Pál-templom

1085-ben I. László király Várda környékén győzte le az Ung és Borsova megyékig eljutott „kunokat", „azután ugyanott templomot is építtetett a mindenható Isten tiszteletére és a győzelem emlékére, mert ezt Isten segítségének tulajdonította" (Geréb L. fordítása). Szent László emlékét kápolna és utca tartotta fenn a középkorban. 1271-ben (a Gutkeled nb-i) Aladár ispán az egri egyház ügyében tanúskodott. 1272-90 között a Papról ide vezető utat említik. 1288 körül Aladár apjáról, Mihályról hallunk. A falu ismételten az idevaló Várdaiak nevében szerepel, akik Márk és Surány (Bereg m.) birtokáért perlekedtek (1299). János nevű papja 1293 körül a Várdaiak megbízottja. István nevű papja borsovai alesperes (1329). Ugyanő mint a várdai Szent Péter egyház papja és borsovai alesperes 1332-ben 12, 1333-ban 10, az 1334. évi I. részlet fejében 6, a II. részlet fejében 12, az 1335. évi I. részlet fejében 20 garas pápai tizedet fizetett. 

A templom első említése 1293-ból származik. A jelenlegi - Péter és Pál tiszteletére szentelt - templom a XV. században épült, miután a Várdaiak lebontatták a korábbi épületet. A korábbi épület helyén a gótikus szentély áll.

Hogy Szent László templomát megelőzően milyen templom és milyen egyház állott Kisvárdán, arról megállapítani bármilyen keveset is teljességgel lehetetlen. A Szent István-féle védelmi rendszerben Kisvárda fontos szerepet töltött be, s bizonyos, hogy egyházzal és templommal is rendelkezett. Az is bizonyos, hogy temploma vagy kápolnája nem felelt meg a szükségleteknek, s ez is vezethette a szent királyt, midőn hálatemplomának helyéül Kisvárdát választotta. 

A templom helye minden bizonnyal a várat körülölelő mocsarak felé néző legnyugatibb emelkedésen volt, ott ahol a római katolikus templom ma is áll. is. A templom alatt az épület mai formájába be nem illeszthető vastag tégla-alapfalakat találtak, melyekről nem lehetetlen föltenni, hogy egy korábbi templom alapfalai lehettek. 

Akármilyen is volt Szent László temploma, az nagyon valószínű, hogy a tatárjárás törölte el a föld színéről. Alig jó félszázaddal később már igen előkelő helyzetben találkozunk, egykorú forrásban akkor először, a kisvárdai egyházzal, ugyanis több környéki pappal együtt 1317. február 3-án egy Kisvárdán kelt oklevélben a rájuk bizott peres ügyben bizonyságot tesznek. 

A XIV. azázad folyamán többnyire a kisvárdai plébános viselte a borsovai esperes, olykor a főesperes tisztét, amely esperesség területe kiterjedt a már akkor Szabolcs-megyéhez tartozó azon felsószabolcsi községekre is, amelyek eredetileg a borsovai várispánsághoz tartoztak.

A város lakosságának szaporodtával, s talán a régi, minden bizonnyal már nem a Szent László-féle, hanem a tatárjárás után épitett ujabb templom avultával a XV. században épülhetett az a gótikus elemekkel diszitett templom, amelynek egyes részei és díszitményei máig is fennállanak. Ennek építésére, időpontjára semmi egykorú adatunk nincs. A Várdaiak levéltára semmit magáról az egyházról nem tartott fenn, s csak a római katolikus egyháznak a XVIII. század elején kezdett anyakönyvének azon históriai feljegyzéseire vagyunk utalva, amelyeket Fejér János kisvárdai plébános az 1717. évben összeírt. A Fejér-féle feljegyzések tartalmaznak a XV. századi templomépítésről is adatokat, amelyeknek azonban történelmi hitelt nehezen talajdoníthatunk. A Szent László építette templomot ezek szerint a templomban 1435-ben eltemetett Várdai Péter „quaester alias Thesaurrius regina" csaknem királyi bőkezűséggel növelte. Tehát a templom a XV. században megújhodott. Ipolyi is erre a korra, helyesebben a XV. század végére teszi a meglévő épület legrégibb részeinek eredetét. Egyhajós, vastag téglafalazásu templom volt, téglából épített támpillérekkel. A szentélyt a hatszög három oldala zárta, az oldalfalakra derékszögben záródó hátsó falsíkon, az oltár fölött kerek, mérműves ablakkal. A szentély belsejében a boltívek vállainál faragott támfejeken nyugodott a boltozat. 

1673-ban fosztogató rablóbanda rohanta meg Kisvárdát. Vezérük, Fekete Jankó, akit a nép csak Sarcoltatónak hívott, miután mindent amit lehetett összeszedtek, a várost felgyújtották. A templom is leégett, a szentély falai azonban épen maradtak, de erősen megrongálódva úgy, hogy ettől az időtől az 1700-as évek elejéig nem is miséztek benne. 

1717-ben került Kisvárdára Fejér János plébános, akinek nevét Kisvárda nagy templomépítői közé kell feljegyeznünk. Fejér János pálosrendi szerzetes volt, a leleszi pálosrendi konvent tagja. Amikor Kisvárdára került a templom romokban hevert és híveinek és a vármegye urainak a segítségével 1722-ben hozzákezdett a templom felépítéséhez. A templom mai formája az ő műve. A megmaradt falakat rendbehozatta és barokk stílusban, a mostani hajót toldotta hozzá. 1724-ban már boldogan írhatta: "a templomot tiszta szegénységből kezdtem építeni, és be is fejeztem az Úrnak 1724. esztendejében a Legkegyelmesebb, Legméltóságosabb Tekintetes Katholikus uraknak". 

Forrás:

Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2.

Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)