Utolsó frissítés: 2025.09.20.
Sátoraljaújhely - piarista-pálos kolostor
A pálosok történetével foglalkozó Kisbán Emil a sátoraljaújhelyi pálos kolostor alapításának időpontjaként az 1248. évet jelöli meg, s Fejér Codex Diplomaticus-ában is olyan adatot találunk, mely szerint „Bela rex Hung, circa annum MCCL-um monasterium S.Aegidii de Ujhely fundat et dotât", azonban sokkal valószínűbb - pálos vonatkozásban - az 1258. év alapítási évként való rögzítése, akár Szirmay Antal, akár egyházi adattárak nyomán, hiszen a pálosrend bölcsője - a Pilis barlangjaiban, majd Pilisszentkereszten - is csak 1250-ben jött létre; viszonyt mindenesetre tény, hogy a legkorábban megalakult pálos kolostorok közé (Patacs, Pilisszentkereszt, Pilis, Újhely, Bakony, Hidegkút, Badacsony, Örményes, Elek, Nagyszakácsi, Zala, Bajcs, Pilisszentlélek) tartozik.
Számos forrás szól arról, hogy Újhelyben már korábban, 1221-ben is állott kolostor, s ennek - a tatárok által elpusztított - kolostornak a helyén (illetve amellett) létesült az új kolostor. Az 1221. évi kolostor alapításáról szól Szirmai Antal és Eggerer is, de a korábbi egyházi építkezést valószínűsítik a kolostor-templomtól délre és délkeletre, azépület közelében a piarista gimnázium 1811. VI. 5-én elkezdett építése alkalmával észleltek nyomán feljegyzett adatok Azt, hogy Szent Egyed (boldog Egyed) tiszteletére szentelt kolostor működött már a XIII. században Újhelyben, számos egykorú oklevél, adomány-megerősítés igazolja, de ezek reámutatnak arra is, hogy a sátoraljaújhelyi (de nova villa, de huihel, in Wyhel, de Vyhel, de Wyhel, in civitate Wyhel stb.) kolostorral kapcsolatosan is előfordul az, hogy hol ágostonosnak tekintik, hol pálosnak, s csak egy 1325. július 10-én kiállított egri - püspöki - oklevél rögzíti félreérthetetlenül azt, hogy az újhelyi Szent Egyed egyház a pálos remetéké, míg az újhelyi Szent István király egyház a Szent Ágoston rendjéhez tartozó remetéké. A pálos remetékkel kapcsolatosan kifejezett utalás van a kolostorukra is! Kolostoruk megnevezése a további évtizedek okleveleiben is szerepel, s a Szent Egyed kolostort támogató sok adományt igazolják a Nagy Lajos király uralkodása alatt kiadott oklevelek is. A hivatkozott Anjou-kori oklevelek közül több megerősíti az újhelyi Egyed kolostorban élő remete testvérek részére korábban IV. Béla, V. István és II. András királyok által juttatott jelentős föld, malom és szőlő adományokat.
A kolostor templomának építési ideje bizonytalan, azt azonban rögzíthetjük, hogy 1501 előtt - nyilván a XIV. században is - már állott, de átépített, továbbfejlesztett formában, hiszen már 1417-től megvolt a pápai engedély a nyilvános prédikációk tartására, tehát a templom már nem csak a kolostor lakói csendes áhítatának helye volt. A torony alatti folyosó rész néhány kiemelkedően szép gótikus részlete is a XIV. század végére, a XV. század elejére utal. AXV. század végi és XVI. század eleji újjáépítést a Pálóczy család támogatására vezetik vissza.
A templom-hajó és a szentély északi falának gótikus eredetét igazolják a templom padlásán látható és a mostani boltozás fölött levő gótikus keresztboltozatok falívei is mind anyagukban, mind alakjukban. A tornyot a helytörténetírók 1501-ben épített és 1668-ban, valamint 1756-ban megújítottnak tekintik, de meglevő ablakai biztosan korábbra datálják. Az 1501-es évszámú óralap nem a toronyépítés, hanem egy átépítés, vagy az óralap felszerelésének időpontját igazolhatja csak.
A XVII. század közepén az újhelyi pálosok vagyona tetemesen gyarapodott. Somogyi Ferenc leleszi préposttól igen gazdag ingóságokat, Báthori Zsófiától, II. Rákóczi György özvegyétől és fiától Ferenctől falvakat, telkeket kaptak és más adományozók is gazdagították őket.
1679. március 23-án Thököly emberei Szaláczy Ferenc és Kassai István vezetésével (mintegy 600 fő) megtámadták és délelőtt 10 órától sötét estéig ostromolták a kolostort, három oldalról is támadván, de Bessenyei Márk és Szörény Ágoston atyák 30 emberrel oly vitézül védekeztek, hogy a klastrom, a templom, a szomszédos házak és a csűr leégése ellenére sem tudták az ostromlók az épületet elfoglalni és végül is elvonultak.
1706-ban II. Rákóczi Ferenc a klastromot alapjáig leégetni rendelte, nehogy abban Rabutin vezérlete alatt Kassa ostromára siető császári hadak magukat megfészkelhessék, de Károlyi Sándor gróf - Rákóczi vezére - e parancsnak nem engedelmeskedett, s a tűzre ítélt épületeket megmentette.
1738-ban a rendház düledező falait kijavították.
1786-ban oszlatták fel a pálosok rendjét. A kolostorhoz tartozó személyi állományból ekkor 22 fő tartózkodott Sátoraljaújhelyben és 20 fő Bodrogolasziban. 1789. július 5-én adták át a sátoraljaújhelyi épületegyüttest a piarista rendnek. Az átadás azonban csupán az elhanyagolt állapotban levő templomra és kolostorra terjedt ki. A piaristák Tokajból települtek át és először 5 helyiséget kellett lakásként helyreállítani és 5 helyiséget kitatarozni az osztályok számára. A fedél teljesen romos volt, s az épület egésze annyira roskatag, hogy mindenekelőtt hat támasztópillért kénytelenek alapjaiból felrakatni a szegletek táján.
A piaristáknál a „Hazánk patrónájá"-t teszik a templom védőszentjévé.
A keletelt templom szentély-alaprajza, mai méretei a XIV-XVI. században alakulhattak ki, míg a hajó alaprajza a XVII. századi átépítések során feltehetőleg módosult. A XV. században (1417-től) elkezdett lelkipásztori tevékenység és a szerzeteseken kívül most már nagyobb számú templomlátogató hívők igényeire tekintettel végezhették el azt a megújítást, melynek befejezése után (1475-ben) a „megújított" kápolnába temették el Dénes újhelyi pálos priort.
A kolostor mai alaprajza is sok mindent megmutat a korábbi funkcióból: a tágas - 3 méter széles - keresztfolyosók - a kerengő - szerepét nem kell bemutatnunk. A szentélyből nyílt a sekrestye, melyet a piaristák 1795-ben úgy alakították át, hogy abban a diákok télen misét hallgathassanak. Oratóriummá alakították a sekrestye feletti helyiséget is. A keleti szárny másik nagyobb méretű - mintegy 10,0 x 6,5 m-es alapterületű - helyisége lehetett a káptalanterem. A nyugati szárnyban a legnagyobb, 5 ablakkal megvilágított, 14,0 x 6,5 m-es alapterületű helyiség volt a refektórium, s mellette egy kamra. Ezt követte a konyha és egy kamrája. Az észak felé néző szárnyban volt a gazdasági feljáró, egy nagyobb tárház és kisebb kamra. A szentély és a hajó találkozásánál levő kerengőrészben (a torony földszintjén) 2 nagyobb méretű falifülkét találunk még ma is. Lehet, hogy itt volt a könyvtár őse, de azt is tudjuk, hogy 1786-ban már volt könyvtárszoba is, ahol a leltár két nagy almáriomot, a clavicordot, a cimbalmot, a regio-órát említi. Szükség is lehetett a könyvtárhelyiségre, hiszen a feljegyzések szerint a sátoraljaújhelyi kolostornak már a XVIII. század közepén 2000 kötetes könyvtára volt! A földszinten volt a prior cellája egy oldalsó kamrával és a provinciális cellája, ugyancsak egy oldalsó kamrával.
Forrás: Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
