Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zalatárnok - Szent Anna-templom

Település központjában, bekerített telken, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, Ny-i homlokzata előtt toronnyal, a hajó és a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a szentély É-i oldalához csatlakozó, a szentélynél magasabb tetőgerincű sátortetős sekrestye-oratóriummal. A hajó D-i oldala és a szentély támpilléres. Csehsüveg boltozatos hajó és szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. Falképek: 1955 (Lackó Gyula). Berendezés: jellemzően 19–20. század; középkori keresztelőkút. Orgona: 1900 körül (Tausz Antal). Botka János 1500-as évek elején templomot és kolostort építtetett a ferencesek számára. A még befejezetlen épületet 1565-ben erődítették. A török időkben elpusztult templomot 1755-ben a Deák család építette újjá, majd 1871-ben újra átépítették, ekkor épült tornya is. 1904-es helyreállítása során zárták le kriptáját, Deák Ferenc őseinek nyughelyét. 1964-ben helyreállítva. A templom É-i oldalán az egykori kolostor alapfalai rejtőznek.

Forrás: Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A legkésőbben épült középkori zalai kolostor. Alapítója az itt birtokos Széplaki Botka család volt. A XV. század legvégén fogtak az építéséhez, és a kolostor 1500-ban még nem volt készen, amikor az obszerváns ferencesek a pápai engedély alapján odaköltöztek. A család akkori feje Botka János azonban nem akarta az építkezést befejezni, a vidék lakossága pedig szegény volt, így a szükséges pénzt nem lehetett összeszedni. Ezért 1504-ben Nyári Balázs ferences helytartó pápai engedélyt kért a kolostor elhagyására. A pápai engedély kiadása ellenére a ferencesek nem távoztak el Tárnokról, nyilván végül is a Botkák engedtek. 1537-ig folyamatosan használják a kolostort. 1535-ben 14-en éltek itt. 

1537 és 1561 között valamilyen okból elhagyják a kolostort. 1561-ben ismét visszajönnek, 1565 után végleg megszűnik a szerzetesi élet a tárnoki kolostorban. 

A kolostort 1565-ben várrá alakították át. 1587-ben a török elpusztította, a vár ezek után még újjáépült, és a XVII. század közepéig használták. A templomot 1753-ban helyreállítják, azóta számtalan átalakításon esett át, de a ma látható templom lényegében a középkorival azonos. Homlokzata elé tornyot emeltek 1871-ben, ekkor semmisítették meg az ablakok halhólyagos mérműveit is. Északi oldalán, részben a mai házak alatt rejtőznek a kolostorépület alapfalai. 

Forrás: Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében