Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Világos vára

Az Alföld K-i peremén, a Solymosi-hegység ÉNy-i lábánál, az egykori Zaránd vármegyében fekszik Világos (Șiria) község. 1849. augusztus 13-án a Világos melletti síkon tette le a fegyvert a Görgey Artúr vezette sereg Rüdiger orosz tábornok hada előtt. A falu azonban nemcsak erről, hanem a falu feletti várról is nevezetes, melyet 1318-ban említenek először a források. Ekkor királyi vár, a zarándi ispáni tiszttel volt egybekapcsolva. Zsigmond 1390-ben Sárói László temesi ispánnak adta, de 1391-ben Németújvárért visszacserélte. Albert 1439-ben Brankovics György despotának adományozta. Tőle, mint Erzsébet párthívétől I. Ulászló hívei 1440-ben elfoglalták, és 1441-ben Maróti László kapta adományul, de a despota még ez évben kegyelmet kapott és visszakapta. 1444-ben átengedte Hunyadinak, akit 1445-ben beiktattak, de Brankovics 1450 előtt (talán 1448-ban, Hunyadi foglyul ejtésekor) visszaszerezte. Hunyadi János halálával (1456) a világosi várat - több más birtokkal egyetemben - két fia, László és Mátyás kapta meg.

Hunyadi László Nándorfehérváron volt várparancsnok, Mátyás pedig nevelőjének és nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak adta a világosi uradalmat. Mátyás megkoronázása után, 1458 őszén, a világosi várba záratta a pártoskodó Szilágyit, akit annak hű szakácsa, Lábatlan Gergely néhány beavatott segítségével a következő év júniusában megszöktetett a cellájából. Utóbb a király és haragosa megbékült egymással, majd Szilágyi visszakapta birtokait, többek között Világost is. Az 1460-ban harcban a Délvidéken elfogott Szilágyit a soron következő évben Konstantinápolyban kivégeztette a török, az özvegyre szállt uradalom pedig ennek halálával családjára, a Báthoriakra szállt. 1514-ben Dózsa György hadai bevették a várat, mely a felkelés leverése után Szapolyai János kezére ment át. 1566-ban a törököknek sikerült elfoglalni az erősséget, melyet 1595-ig tartottak, ekkor Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem seregei űzték el innen őket. A törökök a XVII. század elején azonban ismét visszatértek és megszállták a várat, s noha 1614-ben sikerült tőlük újból visszavenni, a következő évben – a szerb őrség lázadása folytán – a lippai pasa szerezte meg. Végül 1693-ban Heister tábornok serege ostrommal kiverte innen a "tiszta hitűeket", de a szétlőtt vár újjáépítéséről már nem esett szó. Tovább rontotta a vár állagát, hogy 1755-ben Bohus Imre (Grassalkovich herceg jószágigazgatója) vásárolta meg a világosi uradalmat, s a hegytetőről lehordott, a várból "kitermelt" kövekből kastélyt építtetett magának Világoson. 1784-ben, a Hóra-lázadás idején az osztrák katonaság - megelőzendő a lázadók befészkelődését - ágyúkkal lőtte rommá a falakat.

A várnak ma még helyenként több emeletes falai állnak, romjai mellől csodálatos kilátás nyílik az Alföldre és a környező vidékre.

Forrás:

Karzcag Á. – Szabó T.: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 497-498.

Miski György: Erdély – demográfiai és statisztikai adattár. Erdélyi és Erdélyen kívüli települések ismertetése. Arcanum CD. 2001.

Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 38-41. 

Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája. Arcanum CD. 

Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 210.