Utolsó frissítés: 2024.05.21.
HORTOBÁGY — Máta, Szeghatár-halom.
A Pap erét a Szeghatár-halom mellett egy 1921-ben készített, a régi halastavat a Hortobágy folyóval összekötő csatorna metszi. Ennek kotrásakor figyeltek fel a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei a csatorna partjára kitúrt embercsontokra, téglatörmelékre. Jelentették a Déri Múzeumnak, s 1985 júliusában régészeti-honismereti tábor keretében középiskolás diákokkal, majd 5 felnőtt munkással a Hortobágyi Nemzeti Park anyagi támogatásával feltárást végeztünk a területen.
A csatorna északi partján végzett kutatás eredményesnek bizonyult. A magassági ponttal megjelölt halom mellett, a csatorna partjával párhuzamosan nyitottunk egy — I. szelvény — 4x8 méteres, majd erre merőlegesen egy — II. szelvény — 11 x 9,5 méteres szelvényt. A két szelvényből XI — XIII. századi sírok kerültek elő. A II. szelvényben döngölt agyag alapozású, vakolt falmaradványú,eredetileg hatszögletű templomalap került elő igen roncsolt állapotban. A XI. század második felére datálható kis templom átmérője 8,5 méter, a falalapozás szélessége 1—1,20 méter. Tőle nyugatra 1—2 méterre találtuk meg a XII. századi döngölt agyag alapozású másik templomot felmenő téglafallal, patkó alakú szentéllyel. A templom méretei: teljes h.: 7,80 méter, sz.: 4,40 méter, falsz.: 80 cm.
A két templom körötti temetőből 48 sírt sikerült feltárnunk. A sírokból S végű hajkarikák, bécsi dénárok, valamint egy ezüst fejesgyűrű került elő. Az 1261. évi oklevél alapján a templomok a XIV. század végére pusztásodott Papegyháza faluhoz tartoztak. A régészeti feltárást követően 1985 október-novemberében a Hortobágyi Nemzeti Park anyagi támogatásával sor került a XII. századi templom műemléki bemutatásra alkalmas helyreállítására az eredeti falmaradványok konzerválása után.
Forrás: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve - A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986) - Régészet - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1981–1985 (Leletkataszter)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Régészeti osztály befejezte ..... A KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága és a Hortobágyi Nemzeti Park anyagi támogatásával „Környezet- és természetvédelmi szaktábor" keretében az osztály munkatársai feltárták a Hortobágy-Papegyháza kora Árpád-kori templomainak, s a templom körüli temető egy részét. Sor került egy itteni, XII. század eleji templom műemléki helyreállítására, is a Hortobágyi Nemzeti Park finanszírozásával.
Forrás: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve / A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986) / Muzeológia / Gazda László: Jelentés a Déri Múzeum és a megyei múzeumi szervezet 1985. évi munkájáról
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A hortobágyi Papegyháza.
Papegyháza, amint e névből következtetni lehet, hajdan egyházas község volt. Területe azonban emberemlékezetet haladó idők óta Máta-földjének, vagy tágabb értelemben a hortobágyi pusztának alkotó része. Úgy vélem, hogy azon falvak közül, amelyek a hortobágyi puszta területén állottak, leghamarább Papegyháza pusztult el. Okmányilag is csak egyszer említtetik, az Árpádok kora vége felé : IV, Béla királynak az egri egyház részére 1262-ben kiadott oklevelében mint a Hortobágy vize mellett fekvő „villa Popeghaz" fordul elő.
Végh Kálmán Mátyás a „Hortobágyi apátságok" című értekezésében Papegyházát e vidék monostoros helyei közé sorozza.
Bizonyos, hogy későbbi oklevelekben nem fordul elő. A legrégibb pápai tized jegyzékek sem szólnak róla. Neve mégis fenmaradt sok száz esztendő * változásai és viszontagságai között is „papegyházi telek" és „Papere" elnevezésekben.
Papere egyik legnagyobb vize a hortobágyi pusztának ; a Hortobágy folyóból ágazva ki, harmadfél kilométer hosszú, széles és mély medret vájt a puszta sík területén. Jobb oldalán, folyásának csaknem a közepe táján fekszik a „papegyházi telek", a környék legmagasabb része, akácerdőcskével koszorúzottan.
Az erdő északkeleti sarkán, éppen az ér mellett, kis laponyag domborodik. A pusztai lakók vélekedése szerint e helyen állhatott a papegyházai templom ; véleményüket a laponyag kövér füves mezején szétszórt tégladarabokkal támogatják.
Forrás: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve / Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról (1911) / Jelentések halmok megásatásáról / II. A hortobágyi Papegyháza
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az apátság helye és kegyurai kérdésében hosszú tudományos vita indult 1904-ben. Az előző évben jelent meg az Egri Egyházmegyei Közlönyben - különlenyomatban is - Végh Kálmán Mátyás ároktői plébánosnak Hortobágyi apátságaink című tanulmánya. Ebben sorolja, hogy a Hortobágyon három apátság és egy prépostság létezett az Árpád-korban. Még pedig a Bunyitai és Balássy által ide azonosított zámi szerinte eredetileg bencés majd cisztercita a Szent Kereszt tiszteletére szentelt apátság, az ohati a tatárjárás előtt bencés, később szintén cisztercita Szent Miklós püspök tiszteletére emelt apátság, a fejérszentmargitai Szent Margit szűz és vértanú bencés apátsága, melyet a tatárjárás után a johanniták vettek át és a drassai bencés prépostság Máta puszta Papegyháza nevű részén. Védőszentje talán Szent Mátyás lehetett, amire a közeli Matyófenék és Máta helynevek utalnak. Arról is említést tesz, hogy Ároktő határában létezett a tomaji apátság. A fent soroltaknak mintegy "anya kolostora" volt az Aba nembeliek által 1067-ben alapított zazty-i Szűz Máriáról nevezett monostor.
Forrás: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve / A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996) / Tanulmányok / Módy György: Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A papegyházai Szeghatárhalom megtekintése.
Csanak József műszaki tanácsos, a Debreceni Vas- és Rézbútorgyár igazgatójának szíves figyelmeztetése és segítségének felajánlása folytán okt. 19-én dr. Veress Géza gazd. tanácsnok által, rendelkezésemre bocsátott városi kocsival felkerestem a vadlibás hortobágyi pusztán Papegyházát, a Darassa határán emelkedő Szeghatárhalmot, melynek felszíne téglatörmelékes és állítólag a halmot durván átvágó határárok falában emberi csontok látszanak. Papegyháza középkori templomhelyét sejtvén azon a helyen, próbaásatással vallattam mind a felszínt, mind az árok északi falát éspedig a halom keleti felén. A felszín alatt néhány középkori téglatörmeléket, az árok falában pedig két helyen, de minden melléklet nélkül 1—1 félsírt találtam. A halmot keresztül szelő árok bármennyire is szétdúlta az eredeti terepet, nincs kizárva, hogy egy alapos megvallatással eredményt is lehetne elérni a középkori Papegyházát illetőleg. Kiszállásom ezúttal csak terepszemle volt.
Forrás: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve / Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936) / Régészeti kutatások és ásatások 1935-ben / 10. A hajdúdorogi szarmata-jazig temető
