Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Harka, Szent Péter és Szent Pál (katolikus) templom

Harka község az Alpok utolsó nyúlványai és a Kisalföld sík vidékének találkozásánál, Soprontól 5 kilométerre délre, közvetlenül az osztrák határ mellett fekszik. A település és környezete már a rómaiak korában lakott terület volt. A falu neve a középkori írásos forrásokban „Villa Harka” formában fordul elő először 1245-ben. Nevének eredete a „horka” magyar méltóságnévre eredeztethető vissza, amely nevet a bírói hatalmat viselő Tétény vezér fiáról kapta.

Harka Árpád kori eredetű templomát, Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére emelték a 13. század első felében. Első írásos említése 1309-ből való, ekkor Szent Péter egyházának nevezték. 1412-ben a kőből épült templom már Szent Péter és Szent Pál apostolok nevét viselte.

A templom első ismert átalakítására 1450 után került sor. A tornyot valószínűleg lebontották, a déli oldalon gazdag tagolású, szamárhátíves bejáratot nyitottak és sekrestyét építettek. A templom hajója megmaradt síkmennyezetesnek.

A falu lakossága az evangélikus hitre tért át a 16. század második felében. 1571-ben már evangélikus lelkész látta el a papi teendőket. De 1584–1606 között ismét katolikus plébánosok működtek a faluban. Ezt követően viszont egészen 1673-ig a templomot újra az evangélikusok használták.

A 17. század közepén a templomot gyökeresen átépítették. Lényegében ekkor alakult ki az épület mai képe. Az 1640-es években beboltozták a hajót, a déli oldalt támpillérekkel erősítették meg, a hosszfalak mentén a fakarzatokat létesítettek, melyek miatt a falakat megemelték. Ezzel összefüggésben új ablakokat nyitottak, míg a középkori ablakokat és a déli kaput befalazták. A szentély falazatát a hajó párkányáig felmagasították, és ezzel közös gerincmagasságú, új tető került a templomra.

1657-ben, a pünkösdhétfői délutáni istentisztelet alatt a torony összedőlt, ezért a templom egy részével együtt le kellett bontani. 1658-ban a nyugati homlokzati fal lebontása után, felépítették a mai, háromemeletes tornyot.

A katolikusok a templomot 1673-ban, a vasvári prépost közbenjárására kapták vissza. Egy 1674. évi katolikus egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a következőket jegyezték fel a templomról: "A templom Istenről, Szent Péterről és Szent Pálról van elnevezve, a falu közepén egy kis dombon áll, tetejét zsindely fedi. A kőtoronyban, melyet toronyórával láttak el, három harang volt. A temető az épület körül helyezkedett el, romos kőfal kerítette."

Az 1714. évi kánoni látogatás idején, Harkán már önálló plébánia működött. A berendezést illetően feljegyezték, hogy tisztes/szép oltára (Szent Péter és Pál tiszteletére) van, fa tabernákulummal. Az oltárt hat kép díszítette. A temető kőfallal övezett. Az 1781. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már a megújított épületről tudósít. A tatarozást a kegyúr, Sopron város végeztette, melynek során a templombelső is megszépült.

A 18. század végén Harka a környék egyik leggazdagabb településének számított. 1783-ban Nagy György megalapította az országos hírűvé vált Harkai Nemesi Akadémiát, ahol az ifjú magyar nemesek fél év alatt elsajátíthatták a német nyelvet.

A templomot külső és belső renoválására 1853-ban került sor. Az 1858-as harkai tűzvészben a templom is károkat szenvedett, fedele a lángok martaléka lett. A templom helyreállítására Sopron város költségén került sor, új fedélszéket készítettek, mely cserépfedést kapott. A tetőszerkezet átépítésével megszüntetették a kora barokk főpárkányt a hajó homlokzatán.

1969-ben  a 17. századi jellegzetességeket megtartva, az OMF helyreállíttatta az épületet, melyet  a templomban végzett falkutatás előzött meg (művészettörténészek: Tóth Sándor, Dávid Ferenc). A déli fal kutatása már 1964-ben elkezdődött, folytatására az 1969. évi helyreállítás kapcsán került sor. Leutóbb 2009-ben a templomot újra helyreállították.

A csillagos eget idéző freskó a soproni Stornó Ferenc alkotása a 19. század végéről, mely a templomot őrző két szentet – Szent Pétert és Szent Pált – ábrázolja. A templomban ezen kívül négy értékes olajfestmény is található, kettő Dorffmaistertől.

Az 1674-es egyházi leírás szerint, az épület körül temető helyezkedett el, amelyet romos kőfal kerített. Egy évszázaddal később, kisebb dombon álló, megközelítőleg téglalapot formázó, ötszögletű fallal körülvett templomot ábrázol az I. katonai felmérés térképe 1784 körül. A templom körítőfaláról több részlettel sajnos nem rendelkezünk és ugyanez a helyzet a 13-17. századok közötti templomra is. Bár nem megállapítható, hogy védelmi feladatokra alkalmassá tették-e volna, azonban a környék többi templomának erődített volta okán, illetve a település ősi múltja és névadója kapcsán joggal feltételezhető a templom egykori erődített kialakítása.

Források:

Dr. Kelemen István és Nemes András: A harkai Szent Péter és Szent Pál katolikus templom építéstörténete