Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Harka, Istenszéke

A hely a régebbi irodalomban „Himmelsthron” név alatt szerepel. Az első adatot 1898-ból ismerjük, Bella Lajos említ egy innen származó bronzfogantyút és két átfúrt fogat. 1900 októberében ásatásra is sor került, feltehetően Bella vezetésével. Több kutatóárok szolgáltatott sok leletet a Hallstatt-korból és a La-Tène-korból, de erről közelebbit nem tudunk. Bella 1909. január 23-án is említi ezeket, továbbá egy kelta aranypénzt, amelyet vakondtúrásban találtak és a Magyar Nemzeti Múzeumba került.

1925-ben a kutatást hiányolja egy újságcikk és római épületek tégláit említi, amelyeket – az újságcikk szerint – az Istenszékén találtak. Ez nyilván elírás, bizonyára a hegy alatti területre értendő, bár erről semmi közelebbi adatunk sincs. 1931-ben a Magyarországi Természetbarátok Turista Egyesülete végzett ásatást az Istenszékén, feljegyzés erről nem maradt fenn. 1937-ben Gallus Sándor ajándékaként hasáb alakú csiszolókő került a Magyar Nemzeti Múzeumba, lelőkörülményei ismeretlenek. A Soproni Múzeumban több leletet őriznek innen, közelebbi adatok nélkül.

Patek Erzsébet az őskorban is jelentős Borostyánkő úttal kapcsolatban említi az Istenszékét, amely ennek közelében van, az itt elıkerült Certosa-fibulát pedig a FID periódus végére helyezi. Utóbbi tárggyal Jerem Erzsébet részletesen is foglalkozik és kissé későbbre, a La Tène-kor "A" periódusába, az i. e. V. század végére helyezi. Patek Erzsébet a Sopron környéki Hallstatt-kori és a La Tène-kori lelőhelyek közé sorolja az Istenszékét Bella 1909. évi híradása alapján, de ő említi először a sáncot is.

Az Istenszéke nevő hegy Sopron belvárosától számítva délre, 6,5 km-re van, közvetlenül az országhatár mellett. Maga a hegy teljes egészében magyar területre esik. Legkönnyebben Harka felől közelíthető meg, a község délnyugati szélétől nyugatra, 2,5 km-re emelkedik. Az országhatár felé vezető kocsiúton 1,5 km után a „Házhegy-árkon” nyugat irányában 1,2 km-t haladva érünk az Istenszéke keleti-északkeleti aljába. Innen a meredek hegyoldalon felkapaszkodva érünk fel a tetőre.

Az egész hegyet elhanyagolt, erősen elbokrosodott erdő fedi, csak a hegytető középső, bemélyedő része fátlan, füves tisztás. A hegy keleti, lankás oldalán a sőrő erdőben egyenes, egymással párhuzamos, markáns teraszok húzódnak fel a hegytetőig, egykori, újkori szőlőparcellák nyomaiként. Ezeket az 1:10000 méterarányú topográfiai térkép (1963. évi kiadás) is jelzi, amely összesen hat teraszt ábrázol. Az egykori földművelés valószínűleg a hegytető bemélyedő, középső részére is kiterjedt, erre utal a nagy füves tisztás.

Az őskori sáncvár az egész hegytetőt magába foglalja. Északi, nyugati és déli oldala a sáncmaradvány alapján pontosan behatárolható, keleti oldala azonban az egykori földművelés következtében nem állapítható meg. A hegytető északi és déli szélén egy-egy természetes hegykúp emelkedik. Ezek közül a déli a magasabb (tszfm. 365,5 m). Korábban katonai megfigyelőtorony állt rajta, körülötte a talaj bolygatott. Csúcsán HP-kő áll. A másik, északi, lankásabb kúpon is van HP-kő. Az egész hegyet igen meredek oldal övezi, csak a keleti oldala felé lankás. Nyugat felől keskeny gerinc emelkedik a hegytetőig.

A sánc a déli oldalon kezdődik, nagyon csekély belső magassággal. 35 m után már csak terasz alakjában követhető, árok nem kíséri. Ez a sánc, illetve terasz 80 m után eltűnik, majd 55 m üres rész után találkozunk vele ismét. Ugyanis a hegy nyugati oldalán, az említett oldalgerinc felől, amely a legtámadhatóbb pontot jelentette, sánccal és előtte árokkal védték a telepet. Az árok a gerinc szélességének megfelelően mindössze 23 m hosszú. A sánc belső magassága itt is csekély és a gerinc vonalán túl a meredek hegyoldal felett már csak terasz alakjában jelzi a telep szélét. Ez a terasz átkanyarodik az északi oldalra, de ott megszűnik.

Itt kezdődnek az egykori földmővelés teraszai. A továbbiakban a hegy keleti oldalán a felszínről nem állapítható meg az egykori, itt is feltételezhető sánc nyomvonala, ezt szétszántották. A hegytető északi kúpjának keleti aljában 18 m hosszan kb. 1 m magas kőtöltés húzódik, ez azonban nem sánc, hanem a földmővelés közben összegyőjtött kövek halmaza. Az őskori telep átmérője a sánc, illetve terasz vonalán mérve észak-dél irányban 150 m. Kelet-nyugat irányban csak hozzávetőlegesen tudjuk ezt meghatározni, 100–110 m körüli lehetett.

A kevés innen ismert, illetve említett lelet elsősorban Hallstatt-kori és kevés kelta kori. A telep kiterjedése a többi környékbeli őskori sáncváréhoz képest feltőnően kicsi. A hegy azonban nem is tette volna lehetővé ennél nagyobb kiterjedésű telep kialakítását.

Nováki Gyula: Őskori földvárak Sopron mellett / Harka, Istenszéke
Soproni Szemle 1997. LI. Évfolyam 2. szám