Utolsó frissítés: 2017.01.07. - Az információk elavultak lehetnek!
„…Korpona [2] (Krapina) ősi települését már 1193-ban megemlítették. Kétségtelen, hogy Korponát a de Crapuna nemzetségi vármegye városaként említették meg 1222-ben. Korpona castrumát először 1330-ban, németújvári Herceg Péter kezében említik meg. Később a király kezén volt, míg nem 1399-ben Korponát is hatalmukba kerítették a Cillei grófok. Mátyás király Korponát is fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, majd 1523-ban az Imreffyek és a Keglevichek vették meg Korponát és Kosztelt, tágas birtokaikkal együtt. A vár már a XVIII. században romlásnak indult. A Keglevichek után a vár, a Lichtenberg bárók kezébe került, még később a báró Ottenfels család tulajdonában volt.
A viszonylag jelentéktelen romjaiból (a helyére mára egy sétányt készítettek), egyedül azt lehet megállapítani, hogy meglehetősen nagy vár volt, amihez egyedül az ezen a vidéken lévő Greben vára és Varasd mérete hasonlít. Ez a várban már eleve meglévő barlangnak köszönhető, melynek kürtőjéből egészen a felső várig el lehetett érni. A várnak volt egy külső vára is, melybe az alsó kapunál lehetett bejutni. Aztán a vár belső részeibe mehettünk be, ahol a már említett barlangjáratok is megtalálhatókés ahol a régi maradványokon egy későbbi épületet építettek fel. A várat egy régi rajz és egy akvarell még egyben ábrázolja, ám ez csak feltételezés. A Óvárral szemben lévő hegyen egy későbbi, kicsiny várral is ellenőrizték a krapinai szorost ( novum castrum ex oppositio castri Castri Crapina fundatum ), melynek csak a nyomai maradtak fenn.
[2] Korponáról, Loborról, Osztercről (Oštrč), Belecről, Milengrádról, Konystyináról (Konjšćina) és Gotalovecről lásd a Vjes. hrv. arkeol. društva, sv. XIII. 106. i sl. ( Horvát régészeti társaság közleményei, XIII. kötet, 106. oldal és képek )...”
Krapina / Stari grad – Korpona vára Krapina történeti városmagját a középkorban jó néhány egység alkotta. Krapina központját egy Öregvárnak (Stari grad) nevezett középkori vár képezte, mely alatt egy alsóváros fejlődött ki. Ezt az Alsóvárost, a 15. sz. folyamán egy védőfallal övezték.
Krapina középkori vára egy kisebb, sziklás, az alatta lévő városka fölé meredő dombon helyezkedik le. A várhegy, kitűnő lehetőséget nyújtott arra, hogy innen felügyelet lehessen tartani azt a ma is nagyon fontos főutat, mely Fel-Dunai területeket összekötötte a Földközi tenger északi részén található kikötőkkel. Tekintettel a földrajzi fekvésére, Krapina települését, akár észak Horvátország kapujának is nevezhetjük.
Magát a várat csak 1330-ban, mint castri Korpona említették meg, amikor is Németújvári Péter kézében a volt.
Tekintettel arra, hogy Korpona városát a források már a 12. századtól említik, sőt a 13. szd. elején vármegyei székhely is volt, feltételezhető, hogy a ma is látható középkori vár romjainak helyén eredetileg egy koraszláv, nemzetségfői/nemzetségi vár volt. E korai várat bírták a szlávok, az ó-horvátok, a frankok, a Tripimir dinasztia királyai, majd az Árpád házi királyok, hercegek, aztán a legkülönbözőbb királyi személynökök, akik közül érdemes megemlíteni Zagorjei Farkast, míg végül a Németújváriaké nem lett. A Németújváriak után (1326.), a vár újra királyi birtok lett egészen 1399-ig, amikor is a Cillei család kapta meg. A vár a Cilleiek után először a Weisprocher családé és Kreigh Andrásé (1456-1458.), majd a Vitoveceké (1458-1486.), aztán kevendi Székely Jakabé (1486-1494.), Corvin Jánosé (1494-1504.), Frangepán Beatrixé (1504-1509.), Brandeburgi Györgyé (1509-1536.), Kegelevich Péteré és Székely Lukácsé (1536-1546.), csak Székely Lukácsé (1546-1547.), majd újra a Keglevichek és a Székelyek közös tulajdona (1547-1610.). Az 1610-es esztendőben, a Keglevichek végleg átveszik Székely Frigyestől a tulajdonjog másik felét is, ami után a Keglevicheké lett az egész krapinai-koszteli uradalom. A Keglevichek után a birtok a Lichtenber és az Ottenfels-Geschwind család kezére került.
A várat 1775-ben hagyták fel, s pusztult egészen a 19. századig, amikor a vár területén egy sétányt alakítottak ki, és a palotaépületet is felújították. Az akkori tulajdonosok a vár területét 1900-ben a város tulajdonába adták át. A palotában, 1954-ben egy kiállítást rendeztek be.
Az 1994-ben megkezdett régészeti feltárások során a vár védőműveinek, lakóépületeinek és szakrális építményeinek új részleteit tárták fel.
A vár legmagasabb pontja, a vármag, egy 270 m tszf. magaslaton ( 90 m relatív) található. A régészeti kutatások során, mind a vár részét képező barlangban, mind a várkápolna környékén, számos, kora bronzkori lelet került elő, így bátran állítható, hogy a várhegy már a prehisztorikus korokban is lakott volt. A várhegy a római korban lakatlan volt, s csak a szlávok betelepülése után vált újra lakottá.
A jelenleg is látható vármag románkori stílusjegyeket visel, így csak is az Árpád-korban jöhetett létre, miután a 12. században királyi várrá lett. Ezt az eredeti vármagot aztán a Cillei család jelentősen kibővítette, úgy, hogy nyugat felé egy rezidenciális részt alakítottak ki, míg délre a gazdasági épületeket és a várkápolnát helyezték el (középsővár). A nyugati és a déli részt, egy alsóvár kiépítésével bővítették tovább.
A középsővárban (felsővárnak is nevezik), a 16. században egy új, reneszánszstílusú palotát emeltek, mely az egész vár együttes, máig egészben fennmaradt, egyetlen épülete.
A vár alakját a várhegy adottságai határozták meg, mely a legmagasabb pontja felől, a várhegy esésének megfelelően, egy szabálytalan, hosszúkás téglalap alakúra bővül. A vár hossza É-D-i irányába 170 métert, míg Ny-K-i irányba, kb. 120 métert tesz ki. E szabálytalan téglalapnak, szinte az átlója mentén osztódik két részre a vár: az északkeleti részen a középső(felső)vár, míg a délnyugati részen az alsóvár található. A középső(felső)vár fölött, a vár legmagasabb pontján található a vár korai, román kori magja, mely már a város 1193-as első említése előtt létrejöhetett. Ezen a részen, egy ez idáig nem teljesen feltárt, négyzetes öregtorony volt. A várhegy csúcsa alatt található a középső(felső)vár, melynek szabálytalan háromszög alakja van. A háromszög nyugati és délnyugati oldalát a várhegy meredek oldala határolja. A középső(felső)vár falakkal is határolt részén, a középsővár keleti, külsőfalának közepén, egy újabb négyzetes torony maradványai találhatók, némileg alatta, egy gazdasági épület és a várkápolna romjai vannak, amit a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel. A középső(felső)vár nyugati védőfala mentén található a reneszánsz palota. Ez a szabályos téglalapalakú palota, 20 méter hosszú és 14 méter széles. A meredeken leomló nyugati oldalát, két támpillérrel támasztották meg, így a palota az udvar felől egyszintes, míg a külső oldalról háromszintes. A két oldal közti szintkülönbség, az épület alapját képező hegyoldal meredek lejtőjének köszönhető. A palota keleti homlokzatának földszintjét, egy árkádsor alkotja, mellyel szemben, egy hatalmas barlang található. Ez a barlang, Gj. Szabo szerint összeköttetést képezhetett a vár korai magja és a középső(felső) vár között. A véleménye szerint, ennek a barlangnak és járatainak is köszönhető, hogy épp ezen a helyen épült fel a vár.
A középső(felső)vár kapuja a palota nyugati sarkának közelében volt. Az 1994-es feltárás során, itt egy hatalmas kapuvédőművet találtak, mely keleti oldalának és a középsővár déli védőfalának belső oldalának támaszkodva egy épületsor húzódott. Az alsóvár maradványai a palotától délebbre és mélyebben, egy alacsonyabb platón találhatók.
A platót is egy védőfallal határolták le, így az alsóvár is egy szabálytalan háromszögalakot kapott. Az alsóvár legalacsonyabb pontján, annak nyugati sarkában volt a vár főkapuja. A főkapu egy hatalmas, barbakánszerű védőművel biztosították. A főkaputól egy erős fal húzódik az alsóvár délkeleti sarkáig, amit egy pengeszerű sziklafal zár le. E sziklafal legdélkeletibb pontján egy egykori védőmű jelentéktelen maradványai találhatók.
Miroslav Krleža
Engel Pál adatai szerint:
A magyar történetírásban Korpona/Krapina név alatt ismert vár, 1339-ig a Héder nb. Kőszegi családé, majd a királyé (1339-1399.), aztán a Cillei családé (1399-1456.). Örökükön Vitovec János zagorjei grófé és fiaié. Mátyás 1488-ban elfoglalta a Vitovec fiaktól, majd Corvin Jánosnak adta (1488-1505-ig, sőt Corvin itt is keltez egy levelet 1497-ben.). Corvin özvegye, Frangepán Beatrix kezével 1506-ban Brandenburgi György szerezte meg, aki 1523-ban eladta Mária királynénak. Röviddel ezután, Keglevics család veszi meg (1523-ban) s marad is az övüké egészen 1598-ig.
A vár alatti települést, mint oppidum említik 1445-tól, 1517-ig. Vásártartási joggal, 1417-től bírt.
A vár ismert várnagyai: cetinai Dwdyth András (Corviné, majd özvegyéé) 1503 XII 31. - 1509 XII 15.
A vár mai állapota:
A várat 2008. 03. 15-én Keserű László és Szabó Tibor társaságában jártam be. A Regan féle leírás (lásd feljebb) pontosnak tekinthető, így csak annyival lehet kiegészíteni, hogy a külsővár déli falának rekonstrukciója már majdnem kész, ahogy a kaput védő barbakán is. Mind a külsővár, mind a középső(felső)vár déli fala mentén, jól kivehetők az egykori kisegítő épületek alapfalai. A középső(felső)várban található barlangrendszer is ki van tisztítva és be is járható! /Szatanek József/
Forrás:
Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovne utvrde i kašteli na obroncima Ivanščice (Leksikografski zavod
http://www.krapina.net/html/stari_grad.html
