Utolsó frissítés: 2017.07.06. - Az információk elavultak lehetnek!
„…Az nem valószínű, hogy Iváncon (Ivanec) a középkorban állt vár, mivel ez a vidék a bélai johanniták birtokához tartozott. 1558-ban Pethő Benkét (Benedek), miután a felesége révén bevették a Choron frakcióba (maga a gersei Pethő család, Iváncot ajándékba kapta Corvin Jánostól). Ferdinánd király egy levelében megerősítette az ivánci várkastély birtokában „ Ivancz simul cum castello in eadem novite r extructo . 1632-ben megemlítik, hogy az ivánci várkastélyt, a hagyomány szerint a keresztesek ősi templomának a romjaiból építették fel. Miután a Pethő család kihalt (1730-ban), VI. Károly, 1740-ben, Iváncot Erdődy Lászlónak ajándékozta, aki a halálig kijavítatta a kastélyt. A későbbiekben, a kastélyt a Pethők leszármazottjaiként, a Kukuljevichek kapták meg. A kastély körül egy várárok volt, melyen át egy híd vezetett. A főbejárattól jobbra, mely fölött ma is ott van az Erdődyek címere, egy négyszögletes torony áll, ami talán a kastély legrégebbi része lehet. A többi része, a későbbi nemzedékek műve…”
"...Ivánc (Ivanec) településének és az Ivánscsicai hegységnek (Ivanščice gore), mely alatt Ivánc helyezkedik el, a neve egy középkori egyházi rendtől, a johannitákról (ispotályosok, Jeruzsálemi Szt. János lovagok) eredeztethető. A 13.. század vége felé és a 14. század elején a johanniták megkapták adománykánt Cerje birtokát, Béla és Ivánc várát. Ennek a birtoktestnek a székhelye Béla (ma Pusta Bela) vára lett. Iváncot először 1395-ben említik abban az oklevélben, melyben Palizsnai Iván vránai prior, megerősíti Béla mezővárosi kiváltságait, és egyben meghatározza Ivánc lakosságának kötelezettségeit.
A bélai uradalom, melyhez Ivánc is tartozott, a 15. század közepén világi földesurak kezére került. Különböző, már máshonnan ismert nevű tulajdonosai lettek: Tallóczy Matkó, Vitovec Iván, Corvin Mátyás király és fia, Corvin János. Corvin János1500. körül, Bélát és Iváncot eladta egy ismert magyar családnak, a gersei Pethőknek, akik a birtokot 1730-ig meg is tartották, amikor is a család utolsó tagja meghalt. A Pethők idejében, a 16. század kezdetén, megszüntették Ivánc 1395-től meglévő kiváltságait, és lakosait jobbágysorba süllyesztették. Ők ez ellen többször föllázadtak, de ősi kiváltságaikat, már sohasem sikerült visszaszerezniük.
A gersei Pethő család a 16. század első felében emeltették ivánci várkastélyukat. A keletkezéséről, építéséről és kinézetéről nem sokat tudunk. Ferdinánd király 1564-ben megerősíti a Pethőket, Béla vára, Ivánc (Ivancz cum castello) és más birtokaikban. II. Ferdinánd 1632-es oklevelében megemlíti, hogy a hagyomány szerint az ivánci várkastélyt a régi keresztesek templomának romjaiból építették fel.
A gersei Pethő család utolsó férfitagjának halála után, Ivánc és a hozzá tartozó birtok a király fennhatósága alá került. VI. Károly császár 1740-ben Iváncot, Bélát, Cerjét és Jurketinecet eladományozta Erdődy László grófnak, mely adományozást, 1742-ben Mária Terézia is megerősítette. A kastélyt 1744. körül felújították, egy második szintet építettek rá és megnövelték a kényelmét is. Erdődy gróf adott utasítást a kastély körüli sáncárok vizének az elvezetésére, áthelyeztette a kápolnát és eltávolítatta a kastély udvarán lévő temetőt is. Ivánc az Erdődyek tulajdonában 1817-ig volt, ezután, egy 54 évig tartó pereskedés végén visszakerült a Pethő család leányágához.
Ivánc innentől Pohárnoki báróhoz és nemes Kukuljevich Antalhoz és családjához került, akik a II. világháborúig, birtokukban is tartották.
Az ivánci kastélyt a 19. század második felében leginkább szakcinszki Kukuljevich Iván (Ivan Kukuljević Sakcinski) nevével hozzák kapcsolatban, aki Horvátország állami és kulturális életének kiemelkedő politikai személyisége volt. Számos magas méltóságot betöltése után, életének vége felé, visszavonult a politikától és hátralévő idejét az ivánci kastélyban a tudományos munkájának, főként a történelemnek szentelte. Kukuljevich Iván gondolatainkban, a horvát nemzeti megújhodás vezetőjeként tűnik fel, aki 1843-ban a horvát szábor elnökeként, először tartott horvát nyelvű felszólalást (addig latinul beszéltek). Az ő érdeme, hogy 1847-ben a horvát nyelvet, a Báni Horvátország hivatalos nyelvévé nyilvánították. Zágráb vármegye főispánja és báni helyettes volt. Kukuljevich alapozta meg a modern horvát történetírást is. Mint író írt néhány drámát, melyek közül a legjelentősebb a „Juraj i Sofia” volt, amit Erdődy Tamás 1593-as törökök fölötti hatalmas győzelme ihletett [119].
Az ivánci kastély történelme során igen sokat változott, míg a várkastélyból kastéllyá lett. Számos nemzedék és tulajdonos hagyta rajta nyomait, keverve a különböző stilisztikai jegyeket. A II. világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett, ezért a háború után lebontották. A kastélyról csak nagyon kevés számú fénykép maradt fenn és ma már csak a helye található meg, ahová mára egy városi parkot rendeztek be.
(A kastély helyén lévő parkot 2002. nyarán megbolygatták, a várkastély alapfalait kiásták és fekete fóliával betakarva további régészeti és építészeti kutatásra vár. A ford.)
[119] Az ivánci kastélyt az alábbi irodalom alapján írtuk le: Belošević, S. 1926.: id. mű, 100-103. oldal; Laszowski, E. 1904.: id. mű, 78. oldal; Szabo, Ð. 1919.: Spomenica kotara Ivanec, Zagreb, 1919.: str. 36-37. (Az ivánci járás műemlékei, Zágráb, 1919. 36-37. oldal); 1920.: id. mű, 85. oldal; 1939.: id. mű, 78, 113-114. oldal; Horvát történeti és kulturális enciklopédia, 1980. 246, 330. oldal..."
Ivánc várkastélya a mai település központjában, közvetlenül a plébániatemplom mellett volt megtalálható. A kastélyt a gersei Pethő család, a család itteni, hatalmas birtokainak központjaként építette fel, valószínűleg a 16. szd. első felében, a johanniták egykori, Keresztelő Szt. Jánosnak szentelt temploma köré. A kastély eredetileg, egy három védőtoronnyal ellátott, sokszögű erősségként épült meg. A kastély sokszögletű alakja azt sejteti, hogy a védőfalak, egy korai, fa/föld kastély védőárkának a nyomvonalát követték, amit a már/még meglévő, keresztes kápolna körül, úgy a 15. szd. végén, vagy a 16. szd. elején alakítottak ki, hogy némi védelmet nyújtson a térséget ért oszmántámadások ellen. A várkastély legrégebbi részének, egy hatalmas, háromemeletes öregtorony tekinthető, amit a későbbiekben az északi védőfal közepébe illesztettek. A kastély északnyugati sarkát, egy sokszögletű toronnyal erősítették, míg az északkeleti sarkát, egy patkó alakú toronnyal védték. A várkastély bejáratát, az északkeleti és az öregtorony közti részen alakították ki. Az egész együttest egy védőárok vette körbe. Az oszmán veszély megszűntével, a 18. szd. elején, a várkastélyt a Pethő család, majd az Erdődy család egy kastéllyá alakította át. Az átalakított kastély három új lakószárnya, a korábbi várkastély északi, nyugati és déli védőfalaira támaszkodott. A kastély belső homlokzatán, nyíltárkádokkal ellátott folyosó futott végig. A kastély/várkastély utolsó felújítása, a szakcinszki Kukuljevich családhoz köthető, akik feltöltették a védőárkokat, egy új kaput nyitattak a kastély nyugati oldalán, lebontatták az északnyugati, sokszögletű védőtornyot, majd a helyére egy eredetileg kétszintes, majd egyszintessé alakított, terasszal is ellátott toldalékot építettek, amit pártázattal díszítettetek.
Ivánc várát, vagy várkastélyát, a gersei Pethő család építtette fel, úgy a 16. szd. első felében, mégpedig a korábbi, johannita, Keresztelő Szt. Jánosnak szentelt kápolna köré, hogy székhelye legyen az általuk birtokolt, hatalmas, ivánci uradalomnak. A várkastély először 1558-ban említették meg. A kastély egészen 1730-ig, maradt a Pethő család kezén, majd az irányítását az udvari kamara vette át, amely 1740-ben, az Erdődy családnak adta át. A várkastély 1817-ben került vissza a Pethő család leszármazottjainak a kezére, akik 1818-ban már el is adták báró Pohárnoky-Hotkowich Ádámnak és szakcinszki Kukuljevich Antalnak. A Kukuljevich család 1867-ben, az egész kastélyt és birtokát is megvette a báró Pohárnoky-Hotkowich család leszármazottjaitól. A kastély 1943. október 27-én egy partizán támadás következtében részben (csak a tetőzete) leégett. Eztán, a még a Kukuljevichek kezén lévő, de már pusztulásnak indult kastélyt és birtokát, 1946-ban államosították.
A kastélyt végül, 1959-ben teljesen elbontották, s a helyén egy városi-parkot alakítottak ki…”
Engel Pál adatai szerint:
„… A magyar történetírásban Ivánc/Ivanec név alatt szereplő, Varasd vármegyei kastély és települése, 1507-1598. között a bélai uradalom részét képezte.
A vár mai állapota:
A várkastélyt, pontosabban a helyét, a település központjában találhatjuk, így megközelítése sem jelenthet akadályt, a teendőnk mindössze annyi, hogy a centrum feliratú útjelző táblának megfelelően haladunk, amíg a plébániatemplom északi oldalán található, városközponti parkhoz nem érünk. A vár egykor ennek a parknak a helyén állt.
A kastélynak mára már semmi felmenő fala sincs, csak a kutatóárkokkal átszabdalt területe járható be.
A legutóbbi régészeti ásatások, a kastélynál sokkal korábbi, a kastély egykori udvarán található, román kori templom maradványaiz hozták napvilágra.
(lásd még: mr. sc. Juraj Belaj: IARH: ugovorni: Stari grad u Ivancu.htm)
/Szatanek József/
Forrás:
Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Mladen Obad Šcitaroci: Dvorci i perivoji Hrvatskoga Zagorja (Zagreb, 1993.)
mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovne utvrde i kašteli na obroncima Ivanšcice (Leksikografski zavod
- Branko Nadilo: Várak és kastélyok az Ivánscsica hegység északi részén („Građevinar” folyóirat 2004/56. évfolyama 4. száma)
http://www.iportal.hr/clanak_.asp?ID=2504
