Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jeszenő vára

Szlovákia keleti részén, Homonna (Humenné) városától 2 km-re déli irányban fekszik Várjeszenő (Jasenov) község. A településtől délre emelkedő 392 méter tszf. magasságú hegy tetején állnak Jeszenő várának romjai. A falu 1279-ben kerül említésre, míg a vár 1328-ban jelenik meg az írásos forrásokban „castrum Jezenew” néven.

Jeszenő várának legkorábbi magját a tatárjárást követően, a korszak leghatalmasabb bárói közé tartozó Gut-Keled nembeli Joachim bán építette fel 1277 előtt.  A várat 1283-ban IV. László király Petenye fia Péternek adományozta, kinek Péter nevű fia később az uralkodó I. Károly király elleni lázadásaa miatt 1317-ben elveszítette. Ekkor a király hű híve, Drugeth Fülöp kapta meg. Drugeth Vilmostól 1342-ben a koronához került, de már a következő esztendőben I. Lajos király Drugeth Vilmos testvéreinek adományozta Jeszenő várát, mint örökbirtokot.

A következő évszázadokban ritka kivételként, végig a Homonnai Drugeth főnemesi család mondhatta a magáénak az erősséget. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata után az ország vezető nemessége két pártra szakadt és véres véres belháború bontakozott ki. Az anarchikus állapotokat kihasználva Drugeth Gábor báró, valamint fivérei a jeszenői várában egy hamispénzverő műhelyt rendeztek be 1542 körül. Tevékenységüket egy évtizeddel később, 1551-ben a Királyi Kamara nyomására fejezték be.

1619-ben Bethlen Gábor serege dúlta fel a várat, majd 1644 nyarán I. Rákóczi György serege ostrommal foglalta el a király-párti Drugethektől. Az erős tüzérségi tűztől jelentősen megsérült erősséget a bevonuló csapatok is megrongálták. A 17. század második felében, valamint a II. Rákóczi Ferenc vezette  szabadságharc időszakában a források már nem említik Jeszenő várát, így szinte bizonyos, hogy a vár pusztulása az 1644-es támadáskor következett be.

A 18. században a Csákyak, majd örökség révén a következő évszázadban az Andrássyak lettek a terület birtokosai. Csehszlovák állam megalakulását követően a várrom gazdátlanná vált. Az ezredfordulót követő évekig Jeszenő középkori erőssége egyre jobban pusztult, falait és épületeit birtokába vette az erdő.

A vár építéstörténete:

A vár legkorábban épült magja a sziklás csúcson emelt, szabálytalan négyszög alaprajzú lakótorony, valamint a hozzá csatlakozó háromszög alakú várudvar volt. A 13. századi vár egyszerű kapuja a hasáb alakú torony délkeleti sarkához csatlakozó rövid, egyenes falszakaszon nyílt. A  falakkal kerített területen, a torony északi oldalán épületek álltak.

A 15. század végén és a 16. század elején további erődítési munkálatok történtek. Elsősorban a korábbi várkapu előterét erősítették egy kis méretű előudvar kialakításával. Ennek nyugati falában alakították ki az új, felvonóhidas bejáratot. A  korábbi nyugati várfal elé, attól 12–14 méter távolságban új várfalat emelve külső várat alakítottak ki, amelyet az északi végénél egy belső oldalán csonkított kör alaprajzú, ágyúlőrésekkel ellátott torony erősített. A külső vár bejárata ennek a toronynak a keleti lábánál épült meg.

A  legjelentősebb erődítés az új külső vár déli oldalánál épült, a belső vár bejáratának megerősítésére. Itt félkör alaprajzzal, mintegy 17 méter átmérőjű, vastag falú, lőréses ágyútornyot építettek, amelynek északi sarkát fallal kapcsolták a 13. századi lakótorony délnyugati sarkához. Az új ágyútorony keleti sarka a felvonóhidas várkapu falának déli sarkához illeszkedett. A félkör alakú ágyútorony és a régi lakótoronyhoz kapcsolódó falak mintegy barbakánt alkottak a várkapu előtt, amelyben boltozott helyiségek szolgáltak a legénység szállásául. Ebben az építési fázisban a korábbi várfalak keleti csúcsát is megerősítették úgy, hogy a várfal külső oldalára, attól kb. 1–1,5 méter távolságban, 20 méter hosszan egy újabb falat emeltek. A két fal közötti szűk falszoros a védők mozgását könnyítette.

A 16. század közepén a nyugati külső vár területére, a 13. századi várfal északnyugati sarkához illesztve egy csonka patkó alaprajzú, magas ágyútornyot emeltek, majd ennek nyugati sarkától indulva a korábbi várfallal párhuzamosan új, lőréses védőfalat építettek a korábbi északkeleti várfal elé. Röviddel ennek elkészülte után, a lőréses északkeleti várfal elé egy második párhuzamos falat építettek. A barbakán keleti oldalától indulva a délkeleti várfal elé is új, tört vonalvezetésű, lőréses fal épült.

A 17. század első felében korszerű bástyás erődítéssel vették körül a meg előző századok során kialakult várat. Az öt bástyával tervezett erődítés szabálytalan trapéz alakú volt. A mintegy 100 méter hosszú nyugati oldalon annak északi bástyájához közel alakították ki az új, immár negyedik várkaput. A délkeleti várfal előtti szakaszon is folytatódott a bástyás erődítés építése. Az itteni fal keleti végére épült egy korszerű, ötszögletű bástya, és a délkeleti fal középső töréspontjánál is hasonló bástyát hoztak létre.

A 17. századi erődítés építése, nagy valószínűség szerint nem fejeződött be. Erre utal példaként az északkeleti oldal középső részén megmaradt, félig megépült bástya romja. 1895-ben Andrássy Géza nekifogott a vár helyreállításának, de a munkálatok az I. világháború kitörése miatt félbeszakadtak. A következő száz évben a vár romjai jelentősen pusztultak.

Jeszenő várának állagmegóvása 2011-ben kezdődött meg. A munkálatok jelentős eredményekkel azóta is tartanak, azonban a jelentős romokkal rendelkező várban, még hosszú ideig tartó feladat a falak és épületrészek állagmegóvása.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. 1935, reprint 1996
Dr. Ferenczy Sándor József: Vár állott… - Műemlékvédelem 2000
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku 2002
Plaček–Bóna 2007