Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ilona-vár

Ecseg község északnyugati végétől 600 m-re, a Szuha-patak felett emelkedik a Várhegy melynek tszf. magassága 194,5 m. A vár területe erősen bolygatott. A 2020 késő őszi bejárás alkalmával megállapítható volt, hogy a korábbi tüskés bokros területet a közelmúltban egy részében kitakarították. A várhely áttekitése ezáltal a plató környezetében és a D-DNy-i oldalon könnyebb lett, de a várhegy É-ÉK-K-i oldalait jelenleg is sűrű, bokros fás növényzet takarja, mely továbbra is akadályozza a terep tisztább áttekintését.

A mintegy 20 m átmérőjű központi plató szabálytalan ovális alakú, pereme jól követhető, de több helyen elmosódott. Fal nem látható a felszínen. Északi és nyugati pereme alatt átlag 3 m-rel lejjebb terasz húzódik kb. 40 m hosszan, szélessége 3-4m. További 4-6 m-rel lejjebb még egy terasz látható, ez azonban nem kanyarodik a nyugati oldal alá, hossza kb. 55-60 m. A teraszok a sűrű növényzet miatt csak részben járhatóak. Pontos méreteiket és további részleteiket egy jövőbeli ásatás tisztázhatja. A központi plató déli oldala alatt, a peremtől 3-4 m-re keskeny árok húzódik kb. 25 m hosszan. Azonban ez feltehetően a 2. világháborúból visszamaradt lövészárok.

A várat délkelet felől 5-6 m-rel alacsonyabb szinten egy keresztárok választja el a domb folytatásától, amely elővárként értelmezhető. Hossza 30 m, felső szélessége 11-12 m, mélysége 2-3 m. Az árkon túl a domb enyhe lejtéssel folytatódik délkeleti irányba. Ez a rész különösen erősen bolygatott terület, mély gödrök szabdalják. A dombtető déli széle 60 m hosszan határozott peremmel zárul a meredek domboldal felett, északi széle és keleti lezáródása azonban az említett gödrök miatt nem határozható meg.

A vár helyszínét az Első Katonai felmérés „Altes Schloß Rudera,” a Második Katonai Felmérés „Ecseg Vara” felírtattal szerepelteti. Mocsáry Antal 1826-ban a még álló tornyát ábrázoló metszetét közölte, továbbá egy, az erősséghez kapcsolódó mondát „Ekebontó Borbáláról.” 1851-ben is még a vár romjairól számolt be Fényes Elek.

Első felmérését Könyöki József készítette 1889-ben egy távlati rajzzal együtt, az utóbbin is jól látszik a középkori vár négyzetes romos tornya. Az erősségre vonatkozó írott adatokat több összefoglaló munka említi a 19–20. század fordulójám.

1951 nyarán Patay Pál kétnapos ásatást végzett a területen. A déli lejtőn a Füzesabonyi kultúra telepének a nyomai, a domb felső harmadán, az egyik terasz peremén, egy 2×3 méteres szelvényben középkori sírok kerültek elő. A domb platóján ásott hasonló méretű szelvényben fehér anyagú, vörös festésű középkori kerámialeleteket talált. A leletanyagban Kalicz Nándor a Hatvani kultúra emlékeit is meghatározta.

1981-ben Tárnoki Judit és Soós Virág végzett itt terepbejárást, melynek során megállapították, hogy az erődítés eredetileg a bronzkorban a Füzesabonyi kultúra idején készült. Tárnoki a telepet tell-jellegűnek határozta meg, melyet kezdetben árok is övezett, s ez utóbbit a középkorban is felhasználták. Úgy vélte, hogy a dombnak a falu felé eső részén feltehetően csak a középkorban alakították ki a vár följáratát, ahol ekkor a sánc és árok alkotta erődítés nyomai is jól kivehetők voltak. Véleménye szerint a középkori várat külön még kisebb árok és sánc fogta körül. Ez a sánc a nyugati részen leomlott, s itt vörösre égett nagy salaktömbökből álló rész bukkant elő.

1987 körül Simon Zoltán járt a területen, s ennek során megállapította, hogy a vár helyét a felszínen már csak habarcsos kövek jelzik. A területet Nováki Gyula mérte fel 2012 tavaszán Majcher Tamás és Zandler Krisztián közreműködésével.

2013 tavaszán a Várhegy keleti oldalán épülő árvízvédelmi gát építkezéséhezkapcsolódóan Mordovin Maxim és Zandler Krisztián irányításával régészeti szakfelügyeletre került sor, amit intenzív műszeres terepbejárás egészített ki. Az ekkor előkerült őskori és középkori leletek nagyrészt megerősítették a korábban kialakított kronológiát.

Ugyanakkor a lelőhely központi részén a késő középkori leletek mellett török akcsék és I. Ferdinánd pénzei kerültek elő. A lelőhely délkeleti, elővárként értelmezhető részén egy kisebb földcsuszamlás habarcsos kőfalat hozott felszínre.

A vár területén rendszeres régészeti kutatás még nem volt, de az eddigi megfigyelésekből is valószínűsíthető, hogy itt eredetileg egy bronzkori erődítmény állt, amelynek feltehetően  még a középkorban is markánsan megjelenő sánca és árka alkalmas volt arra, hogy azokat a 13. század végén egy tornyos kővár kialakításához felhasználhassák.

A régészeti leletek alapján úgy tűnik, hogy a 16. század folyamán is, a feltehetően romos várat valamilyen formában hasznosították. A vár végső pusztulását az okozta, hogy a még álló falait a 19. század végén felrobbantották és a köveit egy malom építéséhez használták fel. A maradékot pedig 1939-ben hordták el a környékbeli építkezésekhez.

Története:

1265-ben az Ecsegből és további három faluból álló birtokegyüttes (Csák nb.) Csák fia János birtoka volt, amikor itt a „Warerdev”, azaz Várerdő nevű hegyet említik. Kérdéses azonban, hogy ebből az adatból biztosan lehet-e arra következtetni, hogy az erősség ekkor már létezett.

Egyértelműnek csak az tűnik, hogy Ecseg vára 1315 előtt felépült, építtetője talán maga Csák nb. Csák fia János volt. Későbbi hűtlensége miatt – 1314 –1315-ben Csák Máté pártjára állt – birtokait elvesztette.

I. Károly 1324-ben Haschendorfi Wulfingnak adományozta, majd ifj . Wulfing magtalan halála (1346) után fiúsított nővére, Erzsébet kezével 1347-ben Szécsényi Kónya kapta meg. Többé nem említik, a Szécsényiek valószínűleg lerontották. A 15. század második felében Ecseg már Hollókő várának tartozéka volt.

Forrás:

Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:

Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig

Magyarország várainak topográfiája 4. kötet