Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Golop, Kiskastély - késő renszánsz kúria

A község keleti szélén, a Zempléni-hegység lábai előtt húzódó Szerencs-patak árterének peremén, a református templom és az újabb kastély közvetlen szomszédságában áll a késő reneszánsz eredetű Kistastély. Feld István szerint a legvalószínűbb feltevés az, hogy a mai úgynevezett "Kiskastély", a már szinte szabályosnak nevezhető alaprajzú elrendezésével 1590 körül épült meg, mint egységes, előzmény nélküli nemesi lakóhely és építtetője Golopi Gáspár vármegyei alispán volt.

Hardeg Ferdinánd felső-magyarországi főkapitány egy levelében említi a Golopi Gáspárnak adott királyi építési engedélyt. A kastélyt 1613-ban Golopi Gáspár lányával, Dorottyával kapcsolatban, majd 1616-ban az örökösök osztozásáról felvett iratban említik újra. A Golopiak kihaltával az Ibrányi, majd a Vay család kezére jutott. 1678-ban castellumként említik. A Vay család 1945-ig maradt a birtok és a kastély tulajdonosa.

A rendszerváltás után előbb önkormányzati, majd magántulajdonba került. Az ezredfordulót megelőző kutatási eredmények alapján készült el helyreállításának megvalósításának terve. A régészeti kutatások befejezését követően, az eredeti rendeltetésnek megfelelően, egy magas színvonalú lakó-kastéllyá alakította ki tulajdonosa.

Az 1985 és 1995 között több alkalommal, ásatással és falkutatással vizsgált épületen és elsősorban a két kiugró oldalazásra is alkalmas saroképítmény alsó szintjein védelmi berendezéseket tártak fel. A legkorábbi kapubejárat elhelyezése és kiképzése is bizonyos védelmi szándékra utal.

Az épület egy 17,5 × 9 méteres, téglalap alaprajzú központi tömbből és annak két átellenes sarkához közel szimmetrikusan csatlakozó egy-egy toronyszerű  bővítményből álló, háromszintes kastély. A szintenként egy nagyobb déli és egy kisebb északi térből álló központi épületrész alsó, tulajdonképpen alagsori szintjét egyszerű dongaboltozatok fedik, hasonlóan a két kisebb, ugyancsak téglalap alaprajzú saroképítményhez. Az itt található nyílások számos átalakítás nyomait mutatják. A saroképítmények északi falaiban kisméretű, kívül-belül tölcséres lőrések láthatók.

A második szinten a déli nagyterem és a dél-nyugati saroképítmény belső tere fiókos dongaboltozattal rendelkezik. A két északi tér ma síkmennyezetes, de az északi saroképítmény a feltárt részletek tanúsága szerint egykor ugyancsak boltozott volt. Ennek déli falában a később elfalazott, félköríves kőkeretes bejárati kapu jelentős részletei találhatók Előtte egy több újkori építési periódusban kialakult, újabban elbontott, egykor nyitott, oszlopos bejárati építmény állt, melyre lépcső vezetett fel. Innen lehetett bejutni az épület utóbbi időkig használt, barokk kőkeretes külső ajtaján át a főtömb északi terébe.

Az ismert leletanyag és a reneszánsz műrészletek, továbbá a kastély alaprajzi és nyílásrendszere egyaránt egy, a 16. század utolsó évtizedeire helyezhető építkezést valószínűsítenek. A kutatás megállapításai szerint ekkor jött létre az alagsor feletti szinten csak egyszerű élszedett, a felső szinten már reneszánsz tagozatokkal díszített, azonban korántsem szabályos elrendezésű ablakokkal megvilágított, de főleg kelet és észak felé inkább csak lőrésekkel áttört, zárt homlokzatú, jellegzetes „Z-formájú” építmény.

Az épület egykori magassága, tetőzete, pártázata nem ismert. A 17. század folyamán több átalakítás érte, így a síkmennyezetek egy részét boltozat váltotta fel, ablakait számos esetben módosították, bejárata is áthelyezésre került. Reneszánsz részletei azonban túlnyomórészt, a Vay László nevéhez köthető nagy barokk átalakítás során semmisültek meg a 18. század első felében.

Mai belső lépcsőfeljárója, belső ácstokos nyílásainak többsége, keleti keskeny traktus emelése, számos jelentős újrafalazás s főleg a homlokzat jellegzetes sávos meszelt illetve kanálfröccsös vakolata, ablakainak vakolatkeretezése erre az időszakra tehető. Lehetséges, hogy minderre az épületet ért jelentős pusztulás miatt volt szükség, még azt megelőzően, hogy a birtokos család felépítette a közelben új kastélyát.

Az épület szűkebb környékére kiterjedő ásatás nem bukkant korábbi építményekre, ahogy egy feltételezhető külső erődítés maradványai sem kerültek elő még a díszesebb homlokzataival egykor kifejezetten a falu felé forduló épület körül.

Golop településen a birtokos Vay család, az új kastélyát 1820 körül építtette fel, klasszicista stílusban. Ebben az épületben ma múzeum működik, mely az Ősi Magyar Címertár és Zászló Kiállításnak ad otthont.

Források:

Feld István - Szekér György: A golopi késö reneszánsz kastély, Budapest, 1998
Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig, Miskolc, 2009
AXIS Építésziroda: Régi Vay-Kastély, Golop