Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Brinje, Sólyomkő vára

Brinje falu Zenggtől 32 km-re keletre a Lika északnyugati részén, a Velebit és a Nagy-Kapela hegység között fekszik. A faluból könnyedén megközelíthető romok, meglehetősen hatásos képet mutatnak, különösen a település északi részéből.

Brinje egy tipikus Frangepán vár volt. Egykor falakkal védték a váraljai települést, amelyet egyben a település fölé emelkedő vár is oltalmazott. Ez a kiépítés szinte minden nagyobb Frangepán várnál megfigyelhető.

A vár legjobban megmaradt része az egykori, védelmi berendezésekkel ellátott kápolna. Az egész kápolnát kőből építették fel, melynek alaprajza teljesen szabálytalan. Három szintje van. Az alsó szint helyiségei boltozottak, melynek a lőrései azt mutatják, hogy itt eredetileg is gondoltak a védelemre. A középső szint a tényleges kápolna. A boltozati bordák, az ajtó keretezése, az ablakok kőkeresztjei és mérművei, rendkívül gondosan kivitelezettek. A felsőbb szintek nagyobb ablakait, csak később alakíthatták át a védelemre alkalmassá. A legfelső szint pedig a párkányszint a tetőzet alatt.

A másik jelentősebb maradványt, a vár nyugati részén álló lakó / kaputorony maradványai képezik. Ennek csak a nyugati fele maradt fenn, viszont az majd teljes magasságában. A külső várból jobbára csak a terepalakulatok és az omladékában követhető falszakaszok maradtak fenn. Áll még az egykori külső kaputorony torzója, valamint a falu felé néző északi, hengeres saroktorony, melynek közepén egy horvát zászlót tartó oszlop található. A külső vár kiemelkedései, illetve süppedései, még számos maradványt takarhatnak.

A várban a helyreállítási munkálatok 1982-ben kezdődtek el, majd a Délszláv háború miatt a munkálatok leálltak. 1991 után kezdődtek ismét a munkák, amelyek napjainkban is tartanak. Fontos mérföldkő volt a kápolna felújításának befejezése 2009-ben, melyben állandó kiállítás nyílt. A lakótorony falainak az állagmegóvása 2019-ben fejeződőtt be. A 2023 tavaszi bejárásunk alkalmával, a belső vár területén nagyméretű régészeti feltárást tapasztaltunk, a kápolna és a lakótorony közötti részen. Emellett a vár déli részén, már kezdett kibontakozni a nagyméretű déli rondella falazata. A feltárt falszakaszok állagmegóvására is feltehetően sor kerül hamarosan. A vár területe szabadon bejárható volt.

A kápolna feltehetően a munkálatok befejezését követően lesz újra látogatható. Brinje vára így hamarosan ismét a kedvelt célpontja lesz a tengerpartra utazóknak.

Történelem:

Brinje, már az őskortól létezett, majd a 8. században a brinjei nemzetségi megye fővárosa lett. A közelében lévő Hum hegyen, egy körbesáncolt, rómaiak előtti teraszos építkezés nyomai találhatók. Patsch úgy véli, hogy itt állt a rómaiak városa, Monetium.

A középkorban Brinje vidéke a Gackai zsupánság északi részét képezte. 1300 körül a Frangepánok uralma alá került. A település első írásos említése 1343-ban történik. Brinje várát, melyet Sokolnak vagy Sokolacnak is neveznet, 1411-ben említik először az írásos források, annak okán, hogy Brinjében találkozott Frangepán Miklós, Nelipich Ivánnal.

A következő évben, maga Zsigmond király is meglátogatta Brinjét aki itt találkozott unokatestvérével VII. Erik dán királlyal. A középkor folyamán a vár oltalmában a település és piaca gyorsan fejlődött, melyben kiemelt szerepe volt, hogy a tengerpart és a belső területek között haladó fontos kereskedelmi út mellett állt.

Brinjét Mátyás király vette el a Frangepánoktól, kik csak Mátyás halála után kapták vissza azt. A birtokmegosztás során Brinje Frangepán Bertalan és utódainak birtoka lett. Ebben az időben szakadt ki a brinjei uradalom a Gackai zsupánságból és vált önálló közigazgatási egységgé.

1493-ban a vár alatt találkozott a Frangepánok serege a báni hadakkal, hogy megbéküljenek egymással és együtt induljanak a korbáviai mezőre (másképpen: udbinai csata), ahol azonban hatalmas vereség várt rájuk. Frangepán Hans János, 1521-es haláláig Brinjében maradt, amit fia, Kristóf örökölt meg, aki ott volt azon a cetini száboron, ahol Szapolya Jánost támogatta.

A 15. század végétől a török többször támadt a hódoltság területéről Karintia és Stájerország irányába, kifosztva és felégetve az útjába eső területeket. 1530-ban Brinjét is felégette, de a várat elfoglalni sem akkor, sem később nem tudta. Azonban a hadjáratoknak köszönhetően a környező vidék teljesen elnéptelenedett.

Ezt követően Brinje a zenggi kapitányság egyik legfontosabb vára lett. 1537-ben megerősítették és a zenggi kapitány irányítása alá rendelt ötven fős állandó őrséggel látták el. 1553-ban a király költségén ismét kijavíttatták.

1639-ben Pieroni, császári hadmérnök mérte fel a várat, majd újra kijavíttatták, sőt ekkor még egy új hidat is készítettek. 1650-ben M. Stier említéséből ismert, hogy a vár jó állapotú és a falai is erősek. Leírja a városról, hogy a falakon belül sok fából készült ház áll és az utcái nagyon szűkek.

A török veszély elmúltával az egykor fontos vár stratégiai jelentősége megszűnt. Egy ideig még őrség volt benne, majd végűl elhagyták az erődítést. A 19. században a környék lakossága a vár köveinek nagy részét építőanyagnak hordta el. A vár legépebben maradt része a várkápolna volt, melyet a helyi plébánia vett kezelésbe. Ezt követően több földrengés is kárt okozott benne. Bár a kápolnát 1917-ben a rendbetették, a II. világháborúban ismét súlyosan megsérűlt. A hatvanas években ismét földrengés következtében rongálódott meg a keleti homlokzat. A kápolna és a vár megmentésére 1982-ben kezdődtek meg a munkálatok.

Összeállított Szatanek József és Keserű László, aktualizálva 2023-ban

Források:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb
Szatanek József: Brinje - Sólyomkő vára
Drago Miletić: Brinje, Stari grad Sokolac / The Castle Chapel of the Holy Trinity
Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében - www.varak.hu - terepbejárás, 2023