Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Joslva, Óvár - Hradovisko erődítései

Jolsva (Jelšava) városa Nagyrőcétől (Revúca) 11 km-re délkeletre, a Murány völgyében fekszik. A 13. században bányásztelepülésként alapították, az itteni vas, réz és ólombányák művelésére idetelepített német bányászok. 1243-ban „Ilswa” néven említik először.

A Jolsva felett a  Hradovisko 345 méter magas, kopár csúcsán álló Óvár építésének dátuma bizonytalan. Egyes vélemények szerint talán már a 12. sz-ban vár állt itt, melyet a templomos-rend lovagjai építtettek. Pelsőc határjáró oklevele 1243-ban említi a várat, melynek közelében vashámor terült el. 1271-ben azonban már bizonyosan nem állt. Feltehetően ez az őrtoronynyal ellátott faszerkezetű és Óvár elnevezésű erődítmény, a tatárjárás idején (1241-42) pusztult el.

A vár közelítőleg négyszög alaprajzú, mérete 32 x 30 méter, melynek északkeleti sarkán egy 8 x 8 méteres térség nyúlik tovább északi irányba. Ezen a kis területen valaha toronyépítmény állhatott. A várat árokrendszer vette körül, amelynek szélessége 10 és 14 méter között váltakozik, mélysége 4 méter körüli. Az északi és északkeleti körüli. Az északi és északkeleti oldalon az árok egyszeres, és itt a legszélesebb. A könnyebben támadható déli és délnyugati oldalon egy további védőárkot építettek, így ezen a részen két árok védte a várat. A déli oldal közepén volt a vár bejárata.

A régészeti feltárások során megállapították, hogy sáncszerkezetű várról van szó. A vár területén kőfalak nyomait nem találták. Az Óvár belső területére, feltehetően a vár felhagyása után, egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel ellátott, kelet–nyugati tájolású templomot építettek. A templom mérete 17 x 9 méter. Alapfalai ma is jól látszanak a helyszínen.

Jolsva második, de már kőből emelt várát, a Jolsvától két kilométerre nyugatra lévő hegyen emelték. Építtetője valószínűleg a Rátót nembeli Josvai család egyik tagja, Leusták nádor lehetett a 14. század második felében. Első írásos említése 1421-ben történt. A család 1427-ben bekövetkezett kihalásával a vár a királyra szállt vissza, majd pár évre rá a Bebekek birtokba, végül zálog címen Perényi János kezére került. Pusztulása nem sokkal későbbre tehető és a huszita harcokkal lehet összefüggésben, miután 1440-ben a husziták kezére került Jolsva városa. 1453-ban már csak a vár romjait említik.

A husziták a városhoz sokkal közelebb lévő, a Hradovisko csúcsán egykor létezett korai várat építették újjá a 15. század közepe táján. Ezt az újra hasznosított és jelentősen kibővített területű erődítést, feltehetően a cseheket Gömör megyéből elűző Mátyás király egyik hadjárata során rombolták le végleg.

1976-ban a rozsnyói Bányász Múzeum és az eperjesi Szlovák Műemlék-és Természetvédelmi Hivatal folytatot ásatásokat az egykori erődítmény területén. A kutatások két települési réteget mutattak ki. Az első a sáncvárral volt összefüggésben, melyből 13-14. századi cseréptöredékek kerültek elő. A második leletanyag csoport a husziták tevékenységéhez kapcsolható, akik a hegyen a korábbi vár felhasználásával emeltek erődítményt. Ehhez az időhöz köthetők a feltárás során előkerült kerámiadarabok, egy gótikus serleg töredékei, pénzérmék, különböző vastárgyak. A legfontosabb lelet a 10 db V. László király uralkodása alatt veretett ezüstdénár volt.

Szlovákia rászletes LIDAR felmérése a közelmúltban újabb részletet fedett fel a Hradovisko kiegészítő erődítéseiről. Ezek feltehetően szintén a huszita időszakhoz köthetők. A LIDAR rajzolatot az alacsony magaságban végzett légi felvételek is igazolták. Ezek azt mutatják, hogy az Óvár sáncerődítését, északkeleti irányban, egy árok és sáncvonallal övezett alsóvárral, jelentősen megnövelték. Az erődítés teljes mérete így 170 x 85 méterre bővült, melynek középpontában áll jelenleg a távközlési torony. A sánc nyugati vonalvezetése, illetve északkeleti sarokíve szépen rajzolódik, míg a többi részlet az újkori bányatevékenység és a teraszos művelés miatt nagyrészében elpusztult.

Emellett az Óvár északi előterében, attól mintegy 100 méter távolságra, a Hradovisko egy alacsonyabb magaslatán egy sánccal és árokkal övezett, megközelítően kör alaprajzú elővár - őrhely feltételezhető. A légi felvételeken is megmutatkozik ennek rajzolata, a felvezető földutak és a bányatevékenység roncsolása mellett is. A védett terület nagysága 30 x 35 méter. Legmagasabb pontja 343 méter, amely megeggyezik az Óvár alsóvárának szintmagasságával. Az elővár - őrhely feladata a Hradovisko lankásan emelkedő dombhátának védelme és felügyelete lehetett az északi irányból.

A térinformatikának köszönhetően kibontakozó helyszín teljes képét, a felvidéki ismert huszita építkezések is alátámaszthatják. Remélhetően egy jövőbeni régészeti kutatás, igazolni fogja helyszínen végzett légi, földi és térinformatikai megfigyeléseket.

Keserű László, 2025-2026

Felhasznált források:

A www.varak.hu honlap korábbi szócikke - Karcag Ákos

Hunfalvy János szerk.: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása. Pest. 1867. II. 20.

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - 1896–1914, Baltazár János: Jolsva

Soós Elemér – Pogrányi Nagy Félix: Magyarország várai. Kiegészítés Soós Elemér munkájához. 1940. OSZK.

Ila Bálint: Gömör megye. II. Bp. 1944. 456.

Soós Elemér – Pogrányi Nagy Félix: Magyarország várai. Kiegészítés Soós Elemér munkájához. 1940. OSZK. 

Kézirattár. II. kötet. Gömör megye. Fol. Hung. 3512. 26-27.

Ladislav Olexa – Gabriel Tököly: Zistovací výskum na stredovekej lokalite hradovisko v Jelšave. Avans v Roku 1976. 206-208.

Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. XLIII. (2001). 292. 

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018

A lidar képrészlet és mérés: https://www.freemap.sk/

Keserű László: Óvár - Hradovisko erődítései - Terepbejárási feljegyzések - 2025 www.varak.hu