Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tapolymeggyes vára

Eperjestől 20 km-re, keletre, a  Tapoly jobb partján fekszik Tapolymeggyes (Medzianky) község. A falu dél-keleti végétől kb. 1,5 km-re észak-keletre, egy 382 méter magas, sziklás kiemelkedésen állnak a  vár romjai.

1982-ben Michal Slivka régész, az erősség teljes területét feltárta, azonban a számos tárgyi lelet sem kínált megnyugtató választ az építtető és a vár nevének kérdésében. Az előkerült leletanyag datálása arról tanúskodott, hogy a vár már a  13. század előtt is fennállt.

A várat vélhetően a 12. század folyamán, egyetlen építési periódusban emelték a sziklás hegygerincen. Az elnyújtott, téglalap alaprajzú vár hosszúsága 36 méter, szélessége 13–15 méter. A vár északi sarkában egy 8,5 x 8 méter méretű, hasáb alakú torony állt, melynek az alapjai az ásatás során kerültek elő. A vár délkeleti végénél még egy 14 x 11,6 méter méretű, közel téglalap alaprajzú épület állt. Méretei, falvastagsága (2,7 - 3,3 méter) alapján ez az épület, valószínűleg lakótorony lehetett.

A délkeleti tornyot a  várudvarból egy földszinti, kis méretű kapun keresztül lehetett megközelíteni. A vár bejárata az északi torony első emeletén nyílt, ahová a  vár előtti terepszakaszról létrasor vagy fából épült lépcsőszerkezet vezetett fel. A délkeleti épületet és az északi tornyot összekötő várfalakon gyilokjáró húzódott, mely az emeleti szinten is lehetővé tette az egyik toronyból a másikba való átjutást.

Az udvar északkeleti részén a várfal mellett egy 2,8 méter átmérőjű, 6 méter mélységű, belső oldalán gondosan vakolt, pereménél kőfalazattal ellátott ciszternát vágtak a sziklába. Az északkeleti oldalt meredek és erősen szabdalt sziklafal határolja, a többi oldalon pedig, egy alacsonyabb szinten, mintegy 18–20 méterre a  vártól, sziklába vágott védőárkot készítettek. Az árokból kitermelt földből az árok külső oldalán sáncot emeltek, majd az árok mélyítése során kibányászott kőanyagot is felhasználták a  vár építéséhez. Napjainkra a  délnyugati oldalon az árok kb. 10 méternyi szakaszon feltöltődött.

A vár építtetőjére több feltételezés látott napvilágot. Engel Pál leírja, hogy az itteni uradalmat 1313-ban szerezte birtokcsere révén Szepesi (Tarkői) Rikalf fia Kakas, a Szent Sír lovagrend miechówi prépostságától, 1319-ben pedig „ottani várával együtt” Somosi György fia Jánosnak adta el. E várat Engel szerint Rikalf fia Kakas építhette.

Alexander Ruttkay, aki kapcsolatot feltételezett a  Szent Sír lovagrend és a johanniták között, úgy gondolta, hogy a vár a 12–13. század fordulója körül keletkezett, és azt a  Johannita lovagrend birtokolta. Szerinte a sánc elrendezése és a belső építmény szabályos alaprajza ebben az időszakban a Magyar Királyságban ritka volt, és szentföldi kapcsolatokra utal.

Miroslav Plaček szerint a stratégiailag kulcsfontosságú helyen lévő várat a király építtette még 1212 előtt. Ekkor tájt a „Medgyes erdő” lakatlan területeit a Szent Sír kanonokrend kapta meg, a vár azonban még hosszú ideig a király kezén maradt. Plaček azt is felvetette, hogy „Tubul vagy Tobol vár”, melyet általában a közeli Kapi várával szoktak azonosítani, talán ennek az erősségnek a neve lehet.

Ami a tapolymeggyesi vár 1319-et követő időszakát illeti, az itteni uradalom a Somosiaké maradt a nemzetség 1439-ben bekövetkezett kihalásáig. Az erősséget azonban írott forrás ezekben az évtizedekben nem említi.

A várban egy 14. századra keltezett, jelentős égési réteget tártak fel. Michal Slivka szerint ekkor, pontosabban a 14. század közepe táján hagytak fel a vár használatával. Erre vallanak a cserépleletek és a harci eszközök - nyílhegyek, sarkantyútöredékek - valamint egyéb fémtárgyak. Írásos forrásokra utalva ugyanakkor megjegyezi, hogy később valószínűleg Ostrovai Talafus János huszita vezér harcosai a várat felhasználták valamikor 1460 táján. Plaček véleménye szerint azonnban csak kevés huszita zsoldost tudtak elhelyezni a várban, ezért ők rövidesen a közeli Komlóskeresztesen építették fel faerődítményüket.

A vár területe, az elmúlt évtizedekben, a feltárás és a falak állagmegóvását követően, szépen áttekinthető volt. Az archívumunkban található 2008-as és 2013-as felvételeinken a vár és külső erődítései is jól láthatóak. A 2023-as bejárás alkalmával a vár területe, már csak korlátozottan volt áttekinthető. A gondozatlan várat a természet ismét elkezdte birtokba venni.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei, 2018, II. 1174-1175
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Medzianky hrad 1982, 1986
Alexander Ruttkay, 1993.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1996. I. 345.