Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vöröskő vára

Cseszte (Častá) település Pozsonytól 40 km-re észak-keletre fekszik a Kis-Kárpátok vonulatának déli oldalán. A 347 méter magas hegyen épült korai vár feltehetően a Kartal nemzetséghez tartozó "Nagy" Tiborc (1198-1245) fejéri ispánnak tulajdonítható. A vár korai neve "Oldruh" volt.

A vár első említése 1296-ból származik mikor Devecseri Márton alországbírótól Csák Máté kezére jutott, de az első fennmaradt okleveles adat róla csak 1271-ből szól, amikor II. Ottokár cseh király a hadjárata során egyéb felvidéki erősségekkel együtt ezt a várat is elfoglalta. Csak a két uralkodó békekötése után került vissza a jogos birtokosához.

1296-ban a földesura, Devecseri Márton alországbíró az erősség felét, valamint a hozzá tartozó 14 birtok felét eladta Csák III. Máté nádorispánnak, egyben főlovászmesternek és pozsonyi ispánnak. A későbbiekben, ismeretlen módon, a nagyhatalmú báró az egész várat megszerezte magának. Az oligarcha tartományuralmának csak az 1321-ben bekövetkezett halála vetett véget, amikor a felvidéki váraiba Károly Róbert király katonasága vonult be.

A további évtizedekben a váruradalomhoz tartozó jobbágyfalvak különböző adóikkal a királyi Kamarának tartoztak adózni. Nagy Lajos király 1352-ben a német származású Wolfurt Eglolf lovagnak adományozta, aki eme jutalmat azért kapta, mivel a báró a nápolyi hadjáratok idején négyezer zsoldossal segítette a királyt.

A következő évszázadban sűrűn váltakoztak a birtokosai, így Ákos nembeli Mikcs bán fiai, Erzsébet királyné, majd a Pozsony vármegyét zálogként megszerző Prokop őrgróf mondhatta a magáénak. Ez utóbbi azonban nem akarta visszaszolgáltatni, ezért ellene 1390-ben Zsigmond király kénytelen volt haddal felvonulni és kiostromolni a bitorolt erődítésekből.

Az örökké pénzszűkében lévő király azonban rövidesen ismét elzálogosította a vöröskői váruradalmat, most Wolfurt Ulrik bárónak. 1438-ban Wolfurt Pál elhunytával magvaszakadt a famíliának. A királyi kézbe visszakerült birtokot Habsburg Albert rövidesen egyik legfőbb bizalmasának Hédervári Lőrinc nádorispánnak adományozta oda.

1414-től már a vármegye leghatalmasabb bárói, a Bazini és Szentgyörgyi família kezén találjuk. Ők uralták egészen 1522-es évben történt kihalásukig, ami után II. Lajos király a nejének Habsburg Máriának adományozta oda Vöröskő várát és minden hozzá tartozó jobbágyfalut. Az úrnő azonban már a következő évben a Thurzó családnak adta tovább. Tőlük a Magyarországon jelentős bánya érdekeltségekkel bíró, dúsgazdag német kereskedőcsalád,a Fuggerek vették először zálogba, majd később örökbe.

A Fuggerek birtoklása alatt jelentős mértékben átépítették a középkori erősséget. A régebbi védőműveket teljesen lebontották, helyére készült el a napjainkban is látható, téglaalap alakú belsővár és külsővár.  A török fenyegetettségtől távoli vidéken emelkedő várban, az 1550-es években csak 20 főnyi német zsoldos adta az őrséget. Új tulajdonosa 1583-ban érkezett meg, amikor is a Pozsony vármegyében birtokos Pálffy Miklós báró, korszakának vitéz törökverő hadvezére feleségül vette a dúsgazdag hozománnyal rendelkező Fugger Máriát. A házasság tovább erősítette a főnemes gazdasági és társadalmi helyzetét, mivel így a vöröskői birtokot is megszerezte. Itt halt meg a magyar főúr 1600. április 23.-án, hatalmas vagyonát a fiai örökölték meg.

Vöröskő is osztozott a környező kisebb magánföldesúri erődítések sorsában, így 1605-ben Bocskai István felkelő hajdúi, míg 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem erdélyi csapatai tartották megszállva. 1683 júliusában a hatalmas török seregek szövetségeseként előrenyomuló Thököly Imre felső-magyarországi kuruc fejedelem lovas csapatai Pozsony várának és városának elfoglalása után megszállták az önként kaput nyitó Vöröskő várát is.

Mivel a Pálffy grófi família rendíthetetlenül Habsburg-hű volt, vöröskői erősségüket nem érintette a Lipót császár által kiadott várrombolási parancs 1701-ben. A Rákóczi szabadságharc idején, 1703-ban a felkelő kurucok egyik csapata a vár alá érkezve felszólította az őrséget Vöröskő átadására, de követelésük süket fülekre talált. 1705. augusztus 11.-én a közelben vívott pudmerici csatában Herbeville császári generális harcedzett zsoldosai legyőzték Rákóczi fejedelem kuruc felkelőit. A várat még ez év októberében nagyobb létszámú felkelő csapat akarta megostromolni, de ismét kudarcot vallottak. Az utolsó bevételére irányuló kísérlet 1710-ben történt, amikor a tetőzete teljesen leégett.

A háborús idők elmúltával újra lakható állapotú lett a Pálffyak birtokát képező Vöröskő vára. Bár nem ez volt a grófi család fő tartózkodási helye, az épületeket jó karban tartották továbbra is. A főúri família idősebb és fiatalabb ága megosztozott az épületeken. Az 19. század végére, a fellegvári részt birtokló Pálffy-ág idején a nagyméretű termek, szobák üresen álltak, csak a tetőzet kijavítására fordítottak gondot. Vöröskő várát is többször elérték a háborúk viharai, de megújulva ismét a Kis-Kárpátok egyik nevezetes látványossága.

Napjainkban Vöröskő vára teljes épségben, gazdag műkincsgyűjteménnyel és ősparkjával várja a látogatókat. A vár alatt a bankár-kereskedő Fuggerek a réz és ezüst tárolására, kiterjedt pincerendszert építették ki, amely a későbbi időkben főleg bor raktározására szolgált.

A vár leírása:

Egy régészeti feltárás során, a várudvaron egy nagyobb kőépület alapjait ásták ki. További támpontot egy 1415-ös oklevél szolgál, amiben megemlítették a felsővárban álló palotát, nagyobb tornyot, kápolnát valamint az udvaron létesített ciszternát is. Ezek alapján, valószínűleg külső és belső várrészből állt a korai erődítmény.

A szabályos alaprajzú belsővár előtt terül el a nagy kiterjedésű külsővár. Ennek falait három, szintén teljes épségben álló rondella védelmezte. Az udvarán lakó és gazdasági épületek sorakoznak. Innen továbbhaladva érhetjük el a mély szárazárokkal kerített, 16. században kialakított erősséget.

A szabálytalan téglaalap alakú várat a négy sarkán egy-egy hatalmas ágyúrondella védelmezi. A szárazárkon keresztül kőhíd vezet a díszes barokk stílusú kapuhoz. Belépve a kapualjba, a jobb oldali ajtó felett a Pálffy és Fugger famíliák címerét láthatjuk. A Pálffy Miklós és Fugger Mária nevét és rangját megörökítő felirat 1599-ből származik.

A 15 méter hosszú előcsarnokon át érkezünk meg a főlépcsőhöz. Az emeleten találjuk meg a „hűtőző termet”, ami egykoron a földesuraknak nyújtott enyhülést a forró nyári napokon. A boltozatos terem gazdag stukkókkal díszített, falain pompás freskók. A padlózat színes mozaikokból áll, egyes falrészeket műcseppkő és tufa díszít. A beépített vízvezeték révén vízesést lehetett varázsolni, a permetező víz pedig jól hűtötte a levegőt.

Az egymást követő Fuggerek és Pálffyak az évszázadok folyamán gazdag műkincsgyűjteményt hoztak létre a vöröskői várukban.
A szerencsés módon megmaradt fegyverek, festmények, bútorok, a könyvtár, az éremgyűjtemény. Értékes a várkápolna berendezése is.

A DK-i palotaszárny kétemeletes, itt sorakoznak a lakosztályok, tele régi bútorokkal. A vendégszobákat a kárpitok színeiről nevezték el, így találunk vörös, sárga és zöld szobát is. Megtekintésre érdemes a három emelet mélységű kazamatarendszer is, amit a Fuggerek értékes árucikkei számára alakítottak ki.

A külső vár és a belső várudvar illetve a park szabadon látogatható. A történelmi levegőt árasztó falak között múzeum működik, amit belépőjegy váltása ellenében tekinthető meg.

Összeállította: Szatmári Tamás

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 462. 463. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 63. 65. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 146. 147. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 735. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmondkorban {1977}168. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 64. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 153. 159. old.

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. 73. 74. képek

Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti… kislexikona {1996} 296. old.

Csorba Csaba: Legendás váraink {1999} 317. 320. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra II. {1996} 127. 130. old.

Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 91. old.

Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 12. 16. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIIIXIV. századi Magyaror.on {1977} 212. old.