Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Temetvény vára

Temetvény (Hrádok) település Vágújhelytől 11 km-re délkeletre, a Vág folyó bal partján fekszik. A falutól kb. 3,5 km-re, a Vágmenti Inóc (Považský Inovec) hegység nyugati oldalán, egy tszf. 596 méter magas hegy ormán állnak Temetvény várának romjai.

A vár építtetője és építési ideje nem ismert. A legutóbbi dendrokronológiai vizsgálatok alapján a vár legrégebbi része 1241 és 1246 között épülhetett. Engel Pál szerint a vár 1265 előtt királyi vár volt. Fügedi Erik a Rosd nembéli Mihályt és Demetert nevezi meg az építtetőknek. Az újabb kutatások a Hont-Pázmány nemzetség Bényi ágából származó Kázmért és fiait is elképzelhetőnek tartják a vár építtetőjeként.

Az írásos forrásokban az erődítmény először, egy 1270-ben kiadott oklevélben tűnik fel, mikor V. István király Endre comes fiainak, Demeter és Mihály comeseknek adományozta Füzér várát. Az indoklás szerint ők megvédték Füzér és Temetvény várát V. Istvánnak atyjával, IV. Bélával való belháborúja során. 1272-ben a király megerősíti Mihály comest Temetvény birtokában.

Ennek a korai várnak az északi részén volt a befelé nyitott toronnyal védett bejárata, és a délkeleti sarkában egy szabálytalan négyszög alaprajzú torony állt. A mostani déli palota helyén egy épület nyomait is megtalálták a kutatók. Források nem említik, de 1299 előtt Temetvény várát is erőszakos úton szerezte meg Csák Máté. A vár ekkor a dendrokronológiai vizsgálatok szerint megsérülhetett. A tartományúr valamikor 1298 és 1316 között a várat átépítette, amely főleg a vár északi és nyugati részét érintette. A várhely legmagasabb pontján öregtorony épült. Csák Máté halála után ez a vára is királyi kézbe került.

1348-ban I. Lajos király az Újlakiak ősének, Raholcai Tót Lőrinc tárnokmesternek és fiainak adja a Nyitra megyei Temetvény várát a hozzá tartozó falvakkal együtt, azoknak a nápolyi hadjáratban szerzett érdemeikért. Temetvény egészen 1524-ig, Újlaki Lőrinc herceg haláláig a család kezén maradt. Soha nem töltött be fontosabb szerepet, csak birtokközpontként funkcionált. Az Újlaki család birtoklása alatt az északi palotát gótikus stílusban bővítették ki.

Újlaki Lőrinc herceg halálával 1524-ben férfiágon magva szakadt a dúsgazdag főnemesi családnak. Bár létezett egy törvényes örökösödési szerződés a Szapolyai famíliával, mégis a hatalmas területekre rúgó birtokok – amihez 19 vár, 9 kastély és 300 jobbágyfalu tartozott – a királyi Kamara kezelésébe kerültek vissza.

A törökkel vívott 1526-os vesztes mohácsi csatában elesett II. Lajos király és seregének nagyobbik része. Az országban kialakult anarchikus helyzetben a köznemesség Szapolyai János erdélyi vajdát emelte a trónra, míg a főnemesek kisebb csoportja Pozsony városában Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget támogatta.

Thurzó Elek tárnokmester is az utóbbi táborához csatlakozott, aki már előzőleg megszerezte Temetvény várbirtokát. Az 1527-es felvidéki hadjáratban győztes Habsburg Ferdinándot magyar királlyá koronázták, aki a legbelsőbb hívei közé számító Thurzó Elek tárnokmestert az ország harmadik legmagasabb méltóságává, országbíróvá nevezte ki. Hivatalát egészen 1541-ig viselte. Thurzó Elek 1543-ban fiú utód nélkül halt meg. A rokonság között rögtön megindult a pereskedés a birtokokért. 1549-ben Temetvény Thurzó özvegye, Székely Magdolna és Báthori András (tárnokmester, Thurzó Elek idősebbik lányának, Annának a férje) közös birtoka. A Vág völgyétől távolabb eső erősségnek, csak, mint uradalmi központnak volt szerepe. Bár az akkori hadászati követelményeknek megfelelően, a hegycsúcson magasló korai várhoz építettek egy ó-olasz típusú bástyát, nem számított jelentősebb erődítménynek.

1569-ben Thurzó Erzsébet, és férje Julius zu Salm und Neuburg gróf birtokába kerül. 1596-ban halt meg Salm Anna, ekkor Temetvény Thurzó Elek néhai bátyjának, Györgynek az utódai kezére került. A következő öt esztendő is a pereskedések és végrehajtások jegyében telt, míg a birtok 1601-ben először a Magyar Kamara kezelésébe, majd Salm grófé kezébe került. A Thurzóknak csak a birtok egy kis része maradt meg a várral együtt. 1627-ben meghalt Thurzó Éva, majd 1636-ra kihalt a Thurzó család férfiágon. A hatalmas vagyon visszaszállt a királyra. A 17. században két kisméretű kerek toronnyal biztosított elővárat építettek az északi elővár kapujától nyugatra.

1638-ban III. Ferdinánd Szepes várát Csáky Istvánnak és nejének, Forgách Évának adományozta Temetvény egy részével együtt. Temetvény másik részeit Johann és Andreas Rottal, és leánytestvérei kapták. 1662-ben I. Lipót megerősítette III. Ferdinánd 1638-as oklevelét, ebben Temetvény tartozékaiként Hubina, Moraván, Kismodró, Hradok, Huorka, Réte másképpen Lúka, Nagymodró, Olehota, Újlehota és Ducó falvakat nevezték meg. Ezt követően Szepes várában Csáky (VIII.) István végrendelkezett, amelyben fiára, Istvánra hagyta a temetvényi birtokrészt.

1663-ban elesett Érsekújvár és Galgócot is elfoglalták a törökök. Temetvény csekély őrsége nem volt képes megvédeni falvait, így azok az érsekújvári vilajet adófizetői lettek. Valószínűleg az 1668-as inventáriumban leírt háborús sérülései a várnak ekkor keletkezhettek. Leltár szerint az erődítményt mindössze egyetlen tarackágyú és két szakállas puska védelmezte. A felmérők a szobákat, termeket bár jó állapotúnak írták le, de a fazsindelytetők igen gyatrák. A külső várfal egy része pedig kidőlt, ahol palánkfalat kellett készíteni.

1670-ben elhunyt Csáky Ferenc, kinek egyetlen fia, István korán meghalt. Mivel gyanúba keveredett a Wesselényi összeesküvésben, nemcsak tisztes eltemetését tiltották meg, hanem elkobozták ingóvagyonát, a temetvényi birtokrésze pedig királyhű testvérére, Csáky (X.) Istvánra szállt. 1676-ban gróf Csáky István a várbirtokból ráeső részét elzálogosította az idősebb Bercsényi Miklós grófnak. 1680-ban Csáky István főnemes visszaváltotta a részét a várbirtokból. Korabeli forrás szerint a továbbiakban őt illette a meredek hegycsúcson emelkedő vár egyik palotájában 8 szoba, 1 konyha, a hozzátartozó folyosókkal, pincével és raktárakkal, míg a másik lakórészben 3 szoba, 1 fülke és 1 pince.  A vár többi része idősebb Bercsényi Miklós birtokában maradt.

A Thököly-felkelésben való szerepéért Csáky (X.) Istvántól elkobozták a vagyonát, így Temetvényt is. Később kegyelmet kapott és 1693-ban I. Lipót, megerősítette birtokaiban, és a kihalt Rottal és Fitter családok részeit is neki adományozta, illetve a zálogosok kezében hagyta. Csáki halálát követően az özvegy és gyerekei felosztották egymás között a birtokokat. A temetvényi birtókrész Csáky (XII.) Istvánnak jutott, de a várat ekkor Bercsényi Miklós birtokolta, akinek a felesége Csáky Krisztina volt.

Rövidesen Bercsényi Miklós is bekapcsolódott a II. Rákóczi Ferenc sárosi főispán által a Habsburg Lipót császár és magyar király ellen tervezett összeesküvésbe. A terv kitudódott és Miklós grófnak is el kellett menekülnie az országból. Az a történelmi legenda, hogy Bercsényi Temetvény várából menekült el Lengyelországba, nagy valószínűséggel 1701-re tehető és nem 1710-re! Bár még ez is bizonytalan, mivel Miklós úr, ungi főispánként nem a Vág völgyében, hanem a K-i Kárpátok vidékén tartózkodott inkább.

1703 végén II. Rákóczi Ferenc lengyel zsoldos csapatok élén hazaérkezve kirobbantotta a Habsburg ház ellen megindított szabadságharcot. A kezdeti nehézségek után bekövetkező sikerek egyre több nemest és főurat állítottak a felkelők eleinte csak szegénylegényekből, jobbágyokból álló táborába. A harcok irányításában központi szerepe volt Bercsényi Miklós grófnak, akit Rákóczi fejedelem fővezérnek nevezett ki. A főúr, lobbanékony, haragos természete és gúnyos megjegyzései miatt nem volt népszerű a felkelők táborában, de a „nagyságos fejedelem” – régi barátságuk okán is – mindig megvédte.

1703 végére a kurucok ellenőrzésük alá vonták Trencsén vármegye egész területét. Meghódolt előttük Trencsén városa is, de a magas hegyen álló várba visszahúzódott nemesek, Illésházy gróf, trencséni főispán vezetésével fegyveresen ellenálltak támadásnak. Ekkoriban kerülhetett a felkelők kezére Bercsényi családi vára Temetvény is, ami nem játszott semmilyen szerepet a szabadságharc további katonai eseményeiben.

Ezen a vidéken csak az É-re fekvő Beckó erődítménye maradt a Habsburg-párti labancok kezén. A Heister császári generális seregével 1708 augusztusában megvívott vesztes trencséni csata után a kurucok kiszorultak a Vág folyó völgyéből. Nyitra erősségének feladása után csak a távoli Érsekújvár maradt meg a felkelők birtokában egészen 1710-ig.  Egykorú forrás szerint Bercsényi Miklós gróf, kuruc fővezér 1710. november 21.-én indult el diplomáciai küldetéssel Nagy Péter orosz cárhoz. Többé nem is lépett magyar földre. Tehát nem a temetvényi várából menekült Lengyelországba, a hegyek között bujdosva, hanem Rákóczi fejedelem megbízásából kereste fel – katonai támogatást remélve – az orosz cárt. Terveiben azonban csalódnia kellett, hosszabb lengyelországi számkivetettség után, követve urát a törökországi Rodostó városában telepedett le. Itt is halt meg 1725. noveber 6-án.

Temetvény várának végóráiról nem maradt fenn biztos adat, lehetséges, hogy még az 1708-as trencséni csata után közvetlenül robbantották fel a győztes Habsburg zsoldosok, míg, más dokumentum szerint később, 1710-ben tették ezt. A középkori erősség falai, az azt követő évszázadokban egyre jobban pusztultaknak, a vár területét az erdő vette a birtokába.

2008. tavaszán fiatalokból alakult egy lelkes csapat, amely zászlajára tűzte ki a zöldellő hegyormon, magányosan búsuló Temetvény várának megmentését. Az azóta eltelt években jelentős előrelépést sikerült elérniük a vár falainak állagmegóvásában. Bár még tetemes munka van hátra, a vár nagy részén már sikerült a biztonsághoz szükséges munkálatokat elvégezniük. Napjainban a hegyek közt megbúvó vár kedvelt kirándulóhely, amely bőven kárpótólja a fáradságot a hozzá vezető hosszú útért.

A vár leírása:

A külsővár kapuján belépve egy négyzetes alaprajzú udvarba érünk, melynek két sarkát sokszögű bástyák védték. A magasan fennálló falak belső oldalához egykoron épületek támaszkodtak. Tovább haladunk a DK-i irányban lévő belsővárba, melyhez kettős kaputorony és egy falszoros vezet. A belsővár É-i részét egy emeletes főúri palotaszárny foglalja el. A K-i helyiségsor külső falai lezuhantak a meredek hegyoldalban, apró szobái csonkán tátongnak. Ezt követően érjük el Temetvény várának legkorábbi részét, a négyzet alaprajzú öregtoronyot, melyet félig felrobbantottak a győztes császári csapatok. Tőle Ny-ra egy ellipszis alakú rondella látható, míg a K-i irányban a várrom legjellegzetesebb, már messziről látható része, egy hatalmas olaszbástya emelkedik.

Források:

Szatmári Tamás - Temetvény vára ( A honlap korábbi szócikke)
Szöllősi Gábor: Temetvény vára - szövegrészletek - Várlexikon - 2022
A Várak.hu és a Várlexikon közös temetvényi kutatóútja - 2022
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 442. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 174. 184. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 93. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 158. 160. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond…{1977} 162. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 76. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. {1997} 51. kép
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 96. 100. old.
Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 28. 33. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyaror. {1977} 204. 205. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 125. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 308. 309. old.