Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ugróc vára

Zayváralja falutól 1,5 kilométerre, egy 591 méter magas hegyen, sűrű erdőben állnak a középkori vár maradványai. Egy hatalmas, szabálytalan kör alaprajzú torony mellett nyílt a külső vár bejárata egykoron, egy kőpilléreken nyugvó hídon keresztül, de ez napjainkra már nem létezik. Helyette a D-i oldalon, egy reneszánsz palota maradványain keresztül léphetünk be a külsővár udvarára, aminek Ny-i fala mentén, egy napjainkig fennmaradt épületet pillanthatunk meg.

A DNy-i sarkot szintén egy ágyúrondella erősíti. A háromszög alakú belsővár bejáratához lépcső vezet fel. Bonyolult, zegzugos kapurendszeren át, jutunk el az épületszárnyakkal körülvett háromszögletű várudvarba, amelynek ÉK-i részén találjuk meg a ciszternát. Az udvar K-i sarkából közelíthetjük meg a kápolnát, melynek szentélye félkörű, toronyszerűen a falsík elé ugrik. Ez a részlet lehet a legkorábbi épülettömb, aminek érdekessége, hogy nem épült benne öregtorony, ami pedig a 13. századi várak egyik legfontosabb eleme volt.

Akorabeli oklevelek tanúsága szerint Ugróc várának legkorábbi részeit Bás trencséni ispán építette fel a IV. Béla királytól kapott földterület egyik, védelemre alkalmas hegycsúcsán. Nevének középkori magyar alakja „Ugród” volt. 1295-ben a Trencsén vármegyében egyre nagyobb befolyást szerző Csák Máté királyi lovászmester, más uradalmakért cserében, szerezte meg. A hatalmas magántartományt kiépítő oligarchától csak annak 1321-ben bekövetkezett halála után került Károly Róbert király fennhatósága alá.

A következő évtizedekben a királyi Kamara adóztatta a váruradalomhoz tartozó jobbágyfalvak sorát egészen 1389-ig, amikor is az uralkodó legbizalmasabb hívei közé számító lengyel Stibor báró kapta meg adományul. A középkor évtizedeiben a magáénak mondhatta még a Jolsvai nagyúri família, Cillei Borbála majd Erzsébet királynék, valamint az Óvári és Szentmiklósi család.

1555-ben szerezte meg a Zay nemesi família, akik a vár fennállásának további évszázadaiban a földesurai voltak a forgalmas utaktól távol eső, hegyek között megbújó, katonai szempontból jelentéktelen erősségnek. Bár Ugróc várát igyekeztek a korszak hadviselésének megfelelően kiépíteni, így létesítettek ágyúbástyákat is.

Mivel az erődítmény igen messze esett a török hódoltság véres csatamezőitől, ezért inkább a 17. századi erdélyi fejedelmek által a Habsburg császári és királyi ház ellen indított hadjáratok {Bocskai, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György} idején történt meg, hogy a helyőrsége általában meghódolt a falak előtt megjelenő ellenséges csapatoknak.

Így nem csoda, hogy nagyobb ostromáról nem őriztek meg adatot a történelmi krónikák. Mivel a földesurai az 1703 – 1711 között lezajlott Rákóczi kuruc szabadságharc idején is megmaradtak a Habsburgok hűségének, Ugróc elkerülte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot, továbbra is épségben állt, bár a nemesi család már régóta a kényelmesebb lakásul szolgáló zayugróci reneszánsz várkastélyban lakott.

A középkori erődítményt 1848-ban érte el a végzete, amikor a fellázadt tót {szlovák} felkelők megrohanták és kifosztották, végezetül felgyújtották az épületet. Többé nem tartották érdemesnek helyreállítani a birtokosai, falai és épületrészei azóta gazdátlanul pusztulnak, bár még ilyen állapotban is az egyik legépebb várromként tartják számon.

A szöveget összeállította: Szatmári Tamás

Az ugróci vár romjai napjainkban is több emeletnyi magasságig állnak. A vár megmentésére 2002 körül elkezdett munkálatok napjainkban is zajlanak. Az eltelt húsz esztendőben, nagyobb és apróbb lépésekben komoly állagmegóvási munkát végeztek el, melynek köszönhetően a vár állapota látványosan javult. A nagyméretű vár teljes körű megújjulásához azonban még igen sok teendő vár a vármentők maroknyi csapatára.

Források:

Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. {1983 200-201. old.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 450-451. old.
Burgen und Schlösser Slovakei {1990} német nyelvű 202-203. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 230-235. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001} 104. kép
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 131-133. old.
Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 319-320. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 116. old.
Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996} 302. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 697. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977} 208. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 164. old.
Engel Pál: Az ország újjáegyesítése {Századok 1988} 128. old.