Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Homoróddaróc, erődtemplom

Kőhalomtól ÉK-re, az Oltmelléki hegysor K-i részében, 484 m magasan, a Nagy-Homoród patak jobb oldalán fekszik Homoróddaróc (Daróc, Draas, Drăuşeni) község. Daróc a középkorban jelentős helységnek számított, ám az idők során az itt dúló harcok és járványok annyira elpusztították, hogy napjainkban csak egyszerű falu, Fennmaradt azonban egykori nagyságának ma is nagyszerű emléke, a középkori eredetű erődtemplom.

A Homoród mente egyik legkorábban említett települése Homoróddaróc, hiszen már II. Endre királyunk 1224-ben kelt, a betelepülőben volt szászok jogait, kiváltságait biztosító oklevele szövegében szerepel „terra Daraus” alakban. 1468-ban Daraws, 1477-ben Dravs, 1488-ban Daursz, majd 1494-ben Draws néven említik az oklevelek. A törökök kétszer is elpusztították a falut, később pedig a kuruc időkben szenvedett sokat az itteni lakosság. Az erődtemplom a viszontagságos évszázadokat átvészelve aránylag épségben maradt fenn korunkra.

Orbán Balázs leírásából tudjuk, hogy a templomban az 1800-as évek második felében egy 5 láb hosszú pallost őriztek, lángot utánzó pengével. Ezen érdekes régi fegyverhez két hagyomány kötődött; az egyik, hogy a daróciak pallosjogának (jus gladii) volt jelvénye, a másik, hogy a szászok bejöttekor két ily pallost vittek előttük, melyek egyikét Szászvároson, másikát Darócon, mint két határszéli városban tették le.

Dercsényi Dezső tanulmányában így írja le a homoróddaróci templom épületét: „A várfalak között emelkedő egyhajós templom nyugati homlokzatát súlyos torony díszíti, melynek keresztboltozatos földszinti tere a templom előcsarnokául szolgál. A torony előtt kiugró előcsarnokból gazdagon díszített bélletes román stílusú kapu nyílik. A belső egyhajós teret karcsú pillérekre támaszkodó téglaboltozat fedi, és félköríves diadalív választja el a boltozott, belül félköríves, kint egyenes záródású apszistól. A hajót festett fakórusok osztják két emeletre. Az alsórészben szűk kis ablakok, fent nyolc pár félkörívvel összefogott, román ikerablak szolgálják a belső megvilágítását. A román ikerablakok osztóoszlopa egy kivételével mindenütt új és fából készült. A diadalívhez legközelebb eső ablak a déli oldalon azonban megőrizte eredeti alakját. A déli fal ablakai alatt falképek töredékei látszanak. A bibliai jeleneteket ábrázoló freskókat a XVIII. században lemeszelték és csak újabban szabadították ki”.

A templomot a 17. század első felében épített, szabálytalan alaprajzú fal keríti, melyet hat erőteljes, bástyaszerű torony erősít. A kapubástya az ÉK-i oldalon emelkedik. A várfal mellé egy kutat ástak. A templom Ny-i homlokzata elé vaskos tornyot emeltek. A várfalat napjainkban állítják helyre a Németországba visszaköltöztetett szászok adományaiból.

Az erődtemplomban 1973 és 1977 között jelentősebb feltárások zajlottak, majd 1993-tól ismét régészeti munkálatok kezdődtek benne, melyek most is zajlanak. Mindezen kutatások során a templom építéstörténetének számos érdekes részlete került napvilágra: Az 1973 – 77-es ásatás a mai templom É-i oldalán egy másik, régebbi templomot tárt fel, mely egyhajós és félkör szentélyzáródású volt, Ny-i oldalán kis toronnyal. Az ásató régész a környezetében lévő sírok alapján e korai templomot a 12. századra datálta. Véleménye szerint ez a kicsiny templom falusi egyházként szolgált annak a kisszámú székely közösségnek a részére, amelyet a szász betelepülés előtt alapítottak Darócon. E korábbi templom lebontása után, a 13. század második felében épült a ma látható templom.

Az ásatások 1993-as újbóli elkezdése azt célozta, hogy az erődtemplom helyreállításához adatokkal szolgáljon és összesítse a korábbi kutatások eredményeit. Ez a feltárás kimutatta, hogy a korábbi, kis templomhoz tartozó temetkezések sírgödrei fejlyukakkal ellátott, trapezoid alakúak voltak. E temetkezési forma meglehetősen általános volt Dél-Erdélyben és régészek egy csoportja amellett érvel, hogy ez a sírtípus a szász népességhez tartozik. Ennek nyomán az első templom (és a falu) székely népességhez való kötése bizonytalanná vált.

Az új kutatások tisztázták a mai templom K-i földszinti elrendezését: a szentély átalakítását, az oldalhajó K-i végének átépítését, valamint a hajó és a szentély kapcsolatát. Csak az É-i oldalhajónak volt egy kis apszisa, a D-i oldalhajó egy négyszögletes végződéssel volt lezárva.

A templom megerősítésének első szándékát egy árok nyomainak jelenléte jelzi a DK-i részen, mely a 13. századba keltezhető, de sekélysége és változó mélysége azt sugallja, hogy sosem fejezték be.

A templom első (befejezett) megerősítése a 15. század második felében készült el. A szentély apszisát 1494-ben négyszögletes toronnyá alakították, úgy, hogy hozzáépítettek egy négyszögletes falat, két további toronnyal. A templom épületének nyugati végéhez ugyanebben az időben két kiegészítő tornyot emeltek.

Az 1600-as évek elején a tornyokkal megerősített templom a védelem szempontjából már nem bizonyult megfelelőnek. Ekkortájt építették köré a jelenleg is látható, tornyokkal erősített védőfalat. A templom épületéhez csatlakozó, korábbi védőtornyokat az új erődfal felépülése után lebontották. (Az ásatási felmérést a 15. századi erődítmények feltüntetésével ld. a rajzok között).

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 650-651.