Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében
Pazin - Isztria, Horvátország, Horvát-Szlavónország, Határon túli történelmi vármegye - Pazin várkastély (Pazinski kaštel)
- Áttekintés
- Történelem
- Fotók
- Alaprajzok
- Térkép
Utolsó frissítés: 2026.11.17.
Pazin vára
Először 983-ban említik dokumentumokban II. Ottó római-német császár (castrum Pisinum) egyik okiratában. 996-ban az aquileiai pátriárka szerezte meg, aki 1060-ban a poreči püspöknek adta át igazgatásra. A 12. század közepén a poreči püspökség átadta Pazint Menhard von Schwarzenburg grófnak, a Pazini Fejedelemség vagy Megye alapítójának. Menhard 1175-ben kapta meg a poreči püspök hivatalos beiktatását, utódja lánya, Matilda lett, aki 1248-ban feleségül ment Gorič Engelberthez, amivel a család birtokba vette Pazint, és 1374-ig birtokolta. IV. Albert gróf Gorič halála után az 1365-ben aláírt örökösödési szerződéssel a Habsburgok birtokába került. 1766-ig közvetlen igazgatásuk alatt állt. Ez idő alatt bérbe adták vazallusaiknak (Devin urai 1379–99, Walsee grófjai 1399–1435), majd egy ideig közvetlenül is uralkodtak, különböző nemesi vazalluscsaládokból (Della Torre, Rauber, Pruschnig, Dür) kinevezett kapitányokat nevezve ki, akik a nevükben uralkodtak Pazinban. Az 1510-es háborúban a velencei hadsereg ostrom alá vette Pazint, de a várat nem foglalták el. 1533-ban Pazint Alessio Mosconi, egy gazdag bergamói textilkereskedő vette át. A 16. és 17. században számos bérlő változott (Dür, Mosconi, Cvjetković, Khevenhüller, Kaitschach, Függer, Barbo, Eggenburg). Az oszmán fenyegetés miatt a várat a 15. és 16. században többször is felújították. 1463 után egy félköríves tornyot építettek, 1478-ban előfalat építettek a keleti várfal és az őrtorony mellé, míg Moscone alatt, 1537–40-ben felújították az északi és keleti szárnyakat. E munkálatok során lebontották az udvaron lévő régi konyhát, és egy új, négyzet alakú tornyot építettek. E munkálatok során a kis templomot és a harangtornyot is lebontották, mert az udvar túlzsúfolt volt. 1639-ben új Szűz Mária-kápolnát építettek, de nem az udvaron, hanem a lovagterem egy fülkéjében. 1766-ban a várat és a birtokot Antonio Montecuccoli modenai márki vásárolta meg 240 000 forintért. Családja birtokában maradt 1945-ig, amikor államosították. Uralkodásuk alatt teljesen újjáépítették lakóházzá. Ekkor nyitották vagy megnagyobbították a második emelet külső falán lévő ablakokat, és egy kerületi falat építettek. Mivel az erőd ekkor már nem töltött be elsődleges védelmi funkciót, a vagyon elhelyezése és kezelése mellett börtönként is szolgált. Ekkoriban feliratokat és címereket véstek a kőbe, és szimmetrikus kompozíciót alkotva építették be a főhomlokzat fölé, az erőd legrégebbi része fölé. Ekkoriban az egész komplexumot már nem vette körül kettős fal. Az 1820-as években a főbejáratot a nyugati oldalról az északnyugati homlokzat északi oldalára helyezték át és az erőd legrégebbi részét, az őrtornyot, amely az egész területet uralta, a tető szintjéig süllyesztették. A környező terepet a toronyból származó kövekkel egyenlítették ki, kiegyenlítve a szintkülönbségeket, az utcákat pedig kőtömbökkel burkolták. A második világháború után a vár állami tulajdonba került, és közintézmények kaptak helyet benne, ma pedig a Pazini Városi Múzeumnak, az Isztriai Néprajzi Múzeumnak és a pazini Állami Levéltár raktárának ad otthont. – A Pazini vár a modern település központjában található, közvetlenül a Jama (Pazinska jama) karsztos szakadéka felett, amelybe a Pazinčica folyó ömlik. Egy kompakt komplexum, szabálytalan sokszögű alapon, 58 m × 51 m méretekkel. A várnak négy többszintes szárnya van, amelyek egy központi udvar körül szerveződnek, amelyben egy ciszterna található. A délkeleti sarokban egy őrtorony, az északkeleti oldalon pedig egy félkör alakú torony található. Az őrtorony a komplexum legrégebbi épülete, amely a 13. századból származik. Egy hatalmas többszintes épület, négyzet alaprajzzal. Ma a második emelet magasságáig fennmaradt, de eredetileg sokkal magasabb volt, és piramis alakú tetővel fedett. A vár dupla ajtós (gyalogosok és járművek számára) bejárati része a 15. századból származik.
Forrás: Krešimir Regan - Vlatka Dugački - Leksikon Utvrda Hrvatske
A Svetkovics–Batthyány rokonság a 16. századi Habsburg-birodalom udvari elitje és a nyugat-magyarországi főnemesség összefonódásának egyik legfontosabb példája. A két család kapcsolata kettős házassággal pecsételődött meg, amely egyszerre adott udvari befolyást a Batthyányaknak és magyarországi hatalmi hátteret a szlavón–krajnai gyökerű Svetkovicsoknak.
„Jurisich halála után Kőszeg idegeneknek jutott zálogbirtokába, a bárói cím pedig sokkal későbben ifjabb Jurisich Miklósra és ennek örökösére ruháztatott, sógorának Swetkovitz Ádámnak 1567-ben beadott folyamodványára” (Chernel 1877–1878: 44). Svetkovics II. Ádámot 1522-ben említik (vö. MHHD. 31.: 56), fia, III. Ádám udvari tanácsos volt Bécsben. Az egyik geneológiai táblázat bejegyzésből a halála időpontját is tudjuk, 1570. október 1. Ezt a dátumot erősíti egy forrás is, özvegye, Svetkovics Johanna 1570. október 8-án Mitterburgból (Pazin) közölte Svetkovics Erzsébettel férjének halálhírét (P1314 no. 39335). (Úgy tűnik, Mitterburg [mai nevén Pazin, olaszul Pisino, Horvátországban található, az Iszriai-félsziget belsejében], családi tulajdonban volt már korábban is, Siebmacher Svetkovics Katalint Mitterburg bárónőjeként említi.)
Katalin húga, Svetkovics Erzsébet feleségül ment Ferenc unokaöccséhez, Batthyány Kristóf hadvezérhez. Bár a házaspár élete pereskedésekkel és feszültségekkel telt (Erzsébet leveleiben keserűen emlegette a fiatalon kötött „eladását”), az ő fiuk, Batthyány II. Boldizsár vitte tovább a családot és örökölte meg a hatalmas Batthyány-vagyont.
Forrás: Régi Magyar Levéltár 3.
Batthyány Ferenc 1524 elején Mária királyné egyik udvarhölgyét, Svetkovics Katalint vette feleségül, aki Forgách Ferenc rosszindulatú megjegyzése szerint „közönséges német családból” származott. Katalin apja, Svetkovics (Schwetkowitz) Ádám valóban gazdag potolyi (Pettau) kereskedő volt, de hamarosan nemességet és uradalmakat szerzett, Katalin testvére, szintén Ádám pedig az Alsó-ausztriai Kamara tanácsosa, majd elnöke volt, és az isztriai Mitterburg (Pisino, Pazin) várának zálogtulajdonosaként halt meg 1570-ben.
Forrás: Koltai András - Batthyány Ádám - Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén
Batthyány Ferenc levele – feleségének, Svetkovics Katalinnak
A mohácsi csata előtt a Rácsán gyülekező magyar sereg táborából küldte herceg Batthyány Ferenc, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja szerelmes üzenetét, sőt szerelmi fogadalmát asszonyának. Ez az első fennmaradt magyar nyelvű szerelmes levél. Minden eshetőségre számítva egyúttal végrendeletét is feleségére bízta. A levél magyar nyelvű utolsó szakaszát a főúr saját kezűleg írta.
Rácsa, 1526. aug. 1.
Jó Katus,
szerető leányom semmit ne bánkódjál, mert Isten mind jól adja, imádd Istent az sok jámborért. Én utánam semmit ne bánkódjál, akár most, akár azután minden embernek meg kell halni. Ha Isten meg akar tartani, megtart, az mit akar, az leszen, de én hiszem Istent, hogy az mostani bánatunkat és fáradságunkat mind vígságra és nyugalomra adja. És kérlek szerető leányom, hogy megemlékezzél az én adósságomrúl, ha én velem holtom történik. Mert ha meghalok, és nyilván hiszem az én Istenemet, hogy helyre megyek. Ha élek, és tisztességemre jövök haza, ezt fogadom, hogy ottan egy gyermeket csinálok. Az pénz felől kérlek, hogy légy érte, és szerezd meg. (…) Sokat írnék, ha sok dolgom nem volna, de jó leányom, kérd meg ezt, ki ez levelet viszi, minő dolgom vagyon. Isten tartson békével és jó szerencsével mint én szerelemes leányomat, és kérlek szerető leányom, írj hamar énnekem az te egészséged felől.
Az te atyád Batthyány Ferenc horvátországi bán
Forrás: https://www.szozat.org/
A pazin várkastélynak irodalomtörténeti vonatkozása is van. Verne Gyula Sándor Mátyás című regényében ide zárják be a címszereplőt társaival együtt. A kivégzésük elől regényben a szakadékba leereszkedve menekülnek el. A könyv tette híressé a várat, a városban minden évben Verne-napot rendeznek június 26-án. Forrás: https://www.muemlekem.hu/
Pazinski kaštel, gradski kaštel u Pazinu, u središnjoj Istri. U dokumentima se prvi put spominje 983. u ispravi rim.-njem. cara Otona II. (castrum Pisinum). God. 996. dobio ga je akvilejski patrijarh, koji ga je 1060. predao na upravu porečkomu biskupu. Sredinom XII. st. Porečka biskupija prepustila je Pazin grofu Menhardu von Schwarzenburgu, osnivaču Pazinske knežije ili grofovije. Menhard je službenu investituru porečkoga biskupa dobio 1175., a naslijedila ga je kći Matilda, koja se 1248. udala za Engelberta Goričkoga, čime je obitelj došla u posjed Pazina i držala ga do 1374. Smrću grofa Alberta IV. Goričkoga, nasljednim ugovorom potpisanim 1365., pripao je Habsburgovcima. Pod njihovom je izravnom upravom bio do 1766. U tom su ga razdoblju davali u zakup svojim vazalima (gospodi Devinskima 1379–99., grofovima od Walseea, 1399–1435), a zatim su neko vrijeme izravno njime vladali imenujući kapetane iz različitih velikaških vazalnih obitelji (Della Torre, Rauber, Pruschnig, Dür), koji su vladali Pazinom u njihovo ime. U ratu 1510. mletačka je vojska opsjedala Pazin, ali kaštel nije bio osvojen. God. 1533. Pazin je preuzeo Alessio Mosconi, bogati trgovac tekstilom iz Bergama. Tijekom XVI. i XVII. st. mijenjali su se mnogobrojni zakupci (Dür, Mosconi, Cvjetković, Khevenhüller, Kaitschach, Függer, Barbo, Eggenburg). Zbog osmanske prijetnje kaštel je tijekom XV. i XVI. st. u nekoliko navrata obnavljan. Poslije 1463. podignuta je polukružna kula, 1478. uz ist. bedem i branič-kulu podiže se predbedem, dok se za Moscona 1537–40. obnavlja sjeverno i ist. krilo. U tim radovima srušena je i stara kuhinja u dvorištu, a izgrađena je nova do kvadratne kule. Tijekom tih radova srušeni su crkvica i zvonik jer je dvorište bilo pretrpano. Nova kapela Svete Marije Djevice izgrađena je 1639., no ne u dvorištu, već u niši viteške dvorane. God. 1766. kaštel i posjed za 240 000 florina kupio je markiz Antonio Montecuccoli iz Modene. U rukama njegove obitelji bio je do 1945., kad je nacionaliziran. Za njihove vladavine temeljito je pregrađen u rezidenciju. Tada su otvoreni ili povećani prozori na vanjskom zidu drugoga kata, a ozidan je i ophodni zid. Kako u to vrijeme utvrda više nema primarnu obrambenu funkciju, ona je osim za stanovanje i upravljanje posjedom, služila i kao zatvor. Tada su u kamenu isklesani i u simetričnoj kompoziciji ugrađeni natpisi i grbovi iznad glavnoga pročelja, inače najstarijega dijela utvrde. U to doba cijeli kompleks više nije bio obzidan dvostrukim zidom. Tijekom 1820-ih glavni je ulaz premješten sa zapadne na sjev. stranu sjeverozap. pročelja, probijeni su i drugi prozorski otvori, a najstariji dio utvrde, branič-kula, koja je dominirala cijelim krajem, snižena je do razine krova. Kamenom iz kule poravnan je okolni teren te su izravnane visinske razlike, a obrađenim kamenim kvadrima iz njezina plašta popločene su ulice. Nakon II. svj. rata kaštel je postao vlasništvom države i u njega su smješteni javni sadržaji, a danas u njem djeluju Muzej grada Pazina, Etnografski muzej Istre te spremište Državnoga arhiva u Pazinu. – Kaštel u Pazinu nalazi se u središtu suvremenoga naselja, neposredno nad krškim ponorom Jame (Pazinska jama), u koju ponire Pazinčica. To je kompaktni kompleks nepravilne višekutne osnove, dimenzija 58 m × 51 m. Kaštel ima četiri višekatna krila organizirana oko središnjega dvorišta, u kojem se nalazi cisterna. Na jugoist. uglu je branič-kula, a na sjeveroistočnom kula polukružnoga tlocrta. Branič-kula najstarija je građevina kompleksa, a potječe iz XIII. st. To je masivno zidana višeetažna građevina kvadratnoga tlocrta. Danas je očuvana do visine drugoga kata, a izvorno je bila znatno viša i pokrivena piramidalnim krovom. Ulazni dio kaštela s dvostrukim vratima (pješačkim i kolnim) potječe iz XV. st.
Izvor: Krešimir Regan - Vlatka Dugački - Leksikon Utvrda Hrvatske
| GPS: | É 45° 14.422 (45.240364) |
| K 13° 55.843 (13.930711) |
Információk: a vár a település nyugati részén kereshető fel.
Utolsó frissítés: 2026.11.17.
Új feltöltések, frissítések
Támogatás
| Ajánlott látnivalók | |
|---|---|

