Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

CHERESNEU-CHERESNEUICH

Črešnjevica Mala

Elhelyezkedése:

            A Mala Črešnjevica (Trešnjevica – am. Kiscseresznyésfalva) falvai várhelyből, mára csak jelentéktelen, ám mégis igen érdekes nyomok maradtak fenn. A falu közepén egy magányos domb található, melyen egy pravoszláv templomocska áll. E templom mellett egy temető is található. Mindkét objektumot, ma is kör alakú védőárkok és sáncok nyomai övezik, melyek zömét már régen a környező terep síkjával hozták egy szintbe. A vár és a benne lévő település maradványai jelenleg a temetőben láthatók a legjobban. Tudniillik minden sír ásásakor, kb. 150-200 cm mélységben, rengeteg középkori edénytöredéket, tégladarabokat és hasonlókat találnak. Ennek a várnak az udvarán, egy ciszterna, vagy kút volt található a lakosság vízzel való ellátására. A várba, mely mára már eltűnt, de annak kútja fölé építették fel a mai templomot. A kút jelenleg csak 3 méter mély, de valaha sokkal mélyebb lehetett. A vize valaha, legalábbis úgy mesélik és igaz is lehet, gyógyhatású volt, a benne lévő iszap, mely a kút fenekén ma is megtalálható szintén, legalábbis annak tekintették. A mai templom előtt is volt itt egy templom, a Szt. Márton, melyet Moys mester, varasdi ispán fia, Sándor emeltetett.

A várhely neve és múltja:

            A Csresnyevica (Črešnjevica) név, valószínűle teofórikus eredetű. Lehetséges, hogy a Hrs alakból kiinduló Chres szóból származtatható, ami egy ószláv istenség nevét jelentette. A település újabb lakosai, nem ismerik ezt az ősi jelentésű szavat, ők a Csresnyevica elnevezést egy olyan szóváltozatnak tekintik, ami a kajkevac nyelvjárású csreseny (črešenj-cseresznye), azaz a cseresznyejelentésű, trešanj szóból ered. Az 1330-as évek környékén, a már említett Sándor volt ennek a várnak és környékbeli földjeinek a tulajdonosa. Azonban a csázmai káptalan 1333-ban, egy megerősítést adott ki erre a helységre és a körülötte lévő földekre, melyek akkoriban per tárgyát képezték, egyben, rendezték a Hotova patak menti szomszédos nemesek birtokait is.

            Egy évvel későbbről ismert, hogy az említett Sándor és fivérei, kielégítették elmaradt tizedtartozásaikat. Ugyanezen esztendőben, azaz 1334-ben, ezen a helyen megemlítették a Szt. Márton templomot is. Valószínűleg a vár együttesében, vagy attól valamivel délebbre volt megtalálható. Ezután, az 1347-es esztendőben a csázmai káptalan rendezte Péter fia Corrada birtokát, mely az időtáj, a szomszédos Prugoveciek tulajdonában volt. Ez alkalommal, megemlítették Chresneuch-ot is, immár a Cheresneu név egy újabb alakját. Moys fia Sándorról, Cheresnewa tulajdonosaként, az utolsó híradásunk egy 1358-as okiratból való, amikor is újból megállapították Moys ispán utódjainak birtokhatárait. Ez alkalommal a „magna viáról” is említést tettek, mely Cheresneu mellett haladt el. Az máig nem ismert, hogy mely település felé ágazott el a Dráva menti, távolsági (magisztrális) út Prugovácnál. Chresneu településéről az utolsó híradással, az egyházközségek és templomaik 1501-es összeírásában találkozhatunk, ahol megemlíteték a Szt. Márton templomot is, de a hozzátartozó egyházközséget, Chresno-nak írták.

            A vár és a település is, valószínűleg 1552-ben pusztult el, amikor is a törökök, mind hevesebb támadásba kezdtek eme vidék ellen. Az 1670-es esztendő környékén a település megújult egy új lakosság betelepítésének köszönhetően, akik Horvátország különböző területeiről, így pld. Szlavóniából, Likából jöttek. A pravoszláv hitű új lakosok az ősi vár helyén emelték fel a Szt. Nagyhét templomukat. E templom mellé temetkeztek a szülei, Petar Preradović költőnek, aki itt is keresztelkedett meg, 1818. III. 7-én (vagy 19-én). Úgy különben a templomnak 1785-től, van anyakönyve.

            Az 1829-es esztendőben, itt 40 porta volt 212 lakossal.

A várhelyet beazonosította:

-         1977. VII. 15-én, Đuro Jakšeković és Zvonko Lovrenčević,

-         1980. V. 30-án, Milan Kruhek, prof. Janko Jeličić és prof. Zvonko Lovrenčević

-         1980. VII. 8-án, Goran Jakovljević és Zvonko Lovrenčević, Közreműködött: Brković, Nikola és Božo Trbović

FORRÁSOK:

-         CD X. No. 45. p. 82; 1333. év,

-         CD X. No. 122. p. 182; 1334. év,

-         Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Szlavónia történeti vázlata, 267. oldal, 19. sorszám, 1334. és 1501. év)

-         CD XI. No. 301. p. 394-5; 1347. év,

-         CD XII. No. 408. p. 538; 1358. év,

-         Nagy, Lodovico: Notitiae pol. Georg. Stat. Etc. Budae, 1829.

Forrás: Lovrenčević, Z.  (1985),  Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski   zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/