Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Locsmánd, Ispánsági vár

Ma a temető elfoglalja az egész templomhegyet, amit széles körben övezett egy magas sánc rajta kívül meg egy mély árok. Földmunkák következtében a sáncot egy kevés maradékáig a D-i oldalán eltüntették. Ennek ellenére a védmű egy régi magyar ispánsági vár impozáns látványát nyújtja, ami ebben a formában már csak Szabolcsban található.

Annak ellenére, hogy a temető a régészeti leleteket nagyrészt megsemmisítette, mégis a Landesmuseum 1955 óta folytatott ásatásai érdekes eredményeket hoztak: A sáncot két részletben hozták létre, napvilágra került sok római cseréptöredék, leégett cölöpsor nyomai, rengeteg vashulladék és kiégett föld. A gótikus szent Veitskirche magja alól több épület alapfalai kerültek elő, amik nagy kőlapokkal voltak lekövezve.

Mint egyetlen ispánsági központ osztrák területen (a Deutsch Kaltenbrunn-i ispánsági vár helyét nem ismerjük), ami nyilvánvalóan római alapokra épült, a locsmándi Templomhegy megérdemli a régészet kiemelt figyelmét.

Okmányokban a vármegye illetve ennek ispánja 1171 és 1263 között kerül említésre, majd később Sopron vármegyéhez csatolják, miután az ősi vásártartó Locsmándot már 1156-ban királyi adományként Gottfried és Albrecht lovagok megkapták.

Köszönhetően a kiváló kézműveseinek, egy kiterjedt borvidéknek, szántóinak és legelőinek, meg gazdag piacának a helység számtalan kiváltságot élvezett. Fekvése és a Répce számtalan ága miatt természetes védelemmel rendelkezett. A bejáratát Ny felől egy kaputorony őrizte, amiről a 18. sz.-ból okleveles bizonyítékunk van.

Két katasztrófális árvíz után 1813- és ‘14.ben, aminek majdnem az összes ház áldozata lett, a piacot a Vármegye utcai (Komitatstrasse) kiemelkedésre kb 200 méterrel Ny-ra, áthelyezték, így eltünt a kaputorony, ami kb. a modern Volkschule helyén volt.

A Szent Vid plébániatemplom a várnak is helyet adó templomdombon emelkedik. Első említése 1242-ből való. A 15. sz. ban bővítették, majd 1673-1773 között barokk stílusban újjáépítették.

Forrás:

Harald Prickler: Burgen und Schlősser im Burgenland (ford.: Jakab József)