Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„…Podgorja – Turentől nem messze található Szlávetics [9] (Slavetić) települése és vára. A Szlávetics nevet korán megemlítették: már a XIII. századtól hallhatunk a szláveticsi várnépekről ( castrenses de Schlauetich ). Szlávetics is a podgorjai megyéhez tartozott, előbb a Babonicsok kezén volt, később a Frangepánokén, míg, 1487-ben Corvin Mátyás oda nem ajándékozta Horváth Péternek, a goricai Orsics nemesi előnévvel együtt, ettől kezdve a szláveticsi Orsichok maradtak a vár urai, egészen 1869-ig, amikor is Rauch Levin kezére került, és ennek a családnak tulajdonában maradt a legújabb időkig. 

A vár egy viszonylag alacsony hegy fennsíkján helyezkedik el, az évszázadok folyamán állandóan bővítették és lassacskán egy kastéllyá alakították át. A kapu fölé az 1639-es évszámot jegyezték fel, ekkor a főhomlokzat tetőzete alá lőrés, a sarkokra szegélykőszerűségeket (armírozást) festettek [10]. A balra esőépület (lakótorony?) első emeleti sarkaira, a későbbiekben, két erkélyeket építettek. A kapun áthaladva egy szűk udvarra jutunk, melynek jobb sarkában maradt fenn az öregtorony [11], szűk ablakocskákkal és két szurokkiöntővel ( Pechnase ), melyeket árnyékszékekké alakítottak át. Azok az épületrészek, melyek a toronynak támaszkodnak, szintén a régebbi várhoz tartoztak, ám egy 1763-as felirat a jobboldali épületen, annak későbbi átépítését bizonyítja. Azonban még mindenütt láthatók gótikus nyomok: gótikus ablakocskák és gótikus ablakkeretezések, de ezekből, már nem lehet többé a vár megelőző állapotát meghatározni.…” [9] Laszowski: Hrv. Povj. Gradjevine I. 99. ( Horvátország történeti építményei, I. kötet, 99. oldal ) [10] Ebben a korban ugyanígy díszítették Nagy Tábort és Varasdot is, s némi nyoma fennmaradt a zágrábi, Kőkapu melletti tornyon is. 

[11] A (lakó)toronynak valaha jóval magasabbnak kellett lennie, mivel a tetőszerkezet alatt láthatók olyan konzolok ( Kragstein ), melyek egy kiugró erkélyt hordozhattak. 

Engel Pál adatai szerint: 

A magyar történetírásban a kastély nem, csak uradalma szerepe. A birtok 1327-1464-ig a lipoveci uradalomhoz tartozott, majd kb. 40 évnyi bizonytalan birtoklási időszak után, az Orsics (Orsich) család kezére jut (1501-től). 

A vár mai állapota: 

Ez a vár, helyesebben (vár)kastély jó állapotúnak nevezhető, ám tekintve, hogy a horvát rendszerváltás környékén, a jelenleg is osztrák állampolgárságú Orsich-Rauch család visszavásárolta, a vár belseje nem látogatható, így csak kívülről járható körbe. A kastély kapuja előtt, egy nagyméretű gazdasági udvar található, melynek délkeleti sarkában egy partizánemlékmű áll. Az egykori gazdasági épületekből csak a külső udvar északnyugati sarkában maradt egy, meglehetősen romos állapotú, istállószerű épület. A külső udvar délnyugati sarkában, közvetlenül a lakótoronynak támaszkodó falban, egy kettős kapu nyomai figyelhetők meg, melynek gyalogoskapuját mára elfalazták. A kapuzat a várkastély déli oldala előtt elterülő lejtős terepre nyílik, mely valaha a várkertnek adott helyet. Itt pár szilvafa és egy-két elhanyagolt rózsatő utal az egykori kertre. Maga a kastély kívülről járható csak körbe, ám így is jól megfigyelhető, hogy az építéséhez tört köveket használtak. A könnyebben támadható északi oldal ablakai szűkek, lőrésszerűek, míg a többi oldalon nagyobb méretű ablakok nyílnak. 

A várat 2002. szeptemberében, Kósa Pállal sikerült bejárnom, akinek külön köszönet az átadott képekért!

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

Branko Nadilo: Várromok a Szamobori és a Zsumberki hegységben „Građevinar” folyóirat 2003/55. évfolyama 4. száma