Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

1401-ben kaptak engedélyt Zsigmond királytól a gersei Petők, hogy birtokaik valamelyikén kastélyt építtethessenek. 
Ennek alapján 1410 körül Pető János a győri káptalan Bertalan nevű ácsával építtette a kastélyt.
A 6 - 8 falura terjedő családi birtokon emelt építmény fából készült és a Márványkő nevet viselte. 1417-ben , 1418-ban és 1437-ben szerepel a forrásokban. 1440-ben Erzsébet királyné nevében a vasi és a zalai várakkal és kastélyokkal együtt felsőlindvai Szécsi János serege foglalta el. 1441-ben I. Ulászló király visszafoglalta és átadta a Petőknek. 1459-ben Mátyás királytól kaptak engedélyt a kastély átépítésére kőből, ami ezt követően meg is történhetett. 
1464-ben királyi kiváltságlevéllel vették ki a lerombolandók sorából. 1461-ben és 1469-ben változatlanul a Pető család birtokában volt Egy 1490-ből származó családi osztozkodás szerint külső és belső kapuja volt. Ebben az évben Habsburg Miksa hadaifoglalták el. Tőle ostrommal vették vissza annak ellenére, hogy Miksa az 1491-ben kötött békeszerződésben ígéretet tett Márványkő kastély visszaadására. Az ostromban a kastély meg is sérült.
1462-ben salamonfalvi Német Miklós, 1471-ben Chey János, 1476-ban Lukács nevű várnagyát említik.
/forrás: Koppány Tibor/ 

Dénes József: Márványkő várának helye 

A petőmihályfai Sárvíz-patak hídjától keletre, a Fő utcából leágazó bekötőúton közelíthető meg a "várbeli" Horváth István háza. A szépen rendben tartott lakóházat és udvarát ma is jól látható széles árkok veszik körbe. Vizesárokként funkcionálva, a Sárvíz vizével védték azt a területet, amelyen egykor a Gersei Petők Márványkő nevű várkastélya állt. Nem is olyan régen a széles árkok és a belőlük kikerült földből felhalmozott sáncok korát az őskorra, azon belül is a bronzkorra, vaskorra tették. Azonban Sándorfi György, azóta elhunyt kitűnő várkutatónk még a 80-as évek elején rájött, hogy a történeti forrásokban a 15. században felbukkanó Márványkő vár vagy kastély helyéről van szó. 1972 óta rendelkezésünkre áll a várhely pontos geodéziai felmérése Eőry Karácson és kollégái jóvoltából. Erről tudjuk a pontos méreteket közölni. A vár belseje kb. 70 x 55 m-es méretű téglalap alakú terület. Délről a Sárvíz mocsaras, süppedékes ártere határolja, a többi három oldalon kettős vizesárok övezte, melyek esősebb időben ma is "tocsogósak", csak gumicsizmában járhatók. A belső árok szélessége 20 m, a külsőé pedig 20-30-40 m közt változik. 
Mélységük ma is néhol 2 m-nyi, csak régészeti ásatással (persze folyamatos szivattyúzás mellett lehetne megállapítani eredeti mélységüket.
A vár történetét Feiszt György: Márványkő vára c. írásában foglalta össze. Tőle és másoktól tudjuk, hogy Zsigmond király 1401-ben adott engedélyt a Gersei Pető Jánosnak, hogy birtokain fa vagy kő erősséget építsen. A kastély ("castellum") 1410 körül készült el. Egy Bertalan nevű ácsmesterrel volt sajátos peres ügye ekkor az építtetőnek. 
Azon vitatkoztak, hogy a fából épült kastély elkészült-e a szerződés szerint, vagy nem. A kastélyban laktak a Gersei Pető család tagjai, 1417-ből Pető János, 1437-ből pedig Pető László innen keltezett levelét ismerjük. Hadi események sem kerülték el. Amikor 1440-ben polgárháború robbant ki az Albert király halála után özvegyen maradt Erzsébet királyné és az ellenpárt által megválasztott I.Ulászló magyar-lengyel közös király közt, a Gersei Petők utóbbi mellé álltak. A királyné párthívei, Szécsi János és Cillei Ulrik elfoglalták addigi jogos tulajdonosaitól a várkastélyt. Azt maga a király foglalta vissza zalai-vasi hadjáratán 1441 márciusában. Egyébként tudni lehet, hogy a Petők és Szécsiek rivalizálása a személyes érdekektől sem volt független. Zsigmond király uralkodásának második felében évtizedeken át a Gersei Petők töltötték be a vasi ispáni posztot, Albert király azonban Szécsi Jánost nevezte ki az ország egyik leggazdagabb megyéje élére. I.Ulászló újra a Gersei Petőknek adta a vasi ispánságot. 1490-ben Gersei Petők osztoztak a váron egy családi birtokosztály keretében. Ebből a becses oklevélből tudjuk, hogy a várnak két kapuja volt, az egyik talán az országút felőli nyugati oldal közepén (?), a másik pedig a két vizesárok közti töltésen a várból kivezető út vonalán. Egy 1422-es oklevélből tudjuk, hogy az épületegyüttes része volt egy Szent István protomártír titulusú várkápolna is. Vas megye 1549. évi adóösszeírásából még kivehető, hogy akkoriban Gersei Pető Péter és László lakhatták az épületet. Egy 1690-ből származó adat szerint már romokban hevert. Pusztulása talán a Kanizsa 1600. évi elestét követő eseményekkel magyarázható

Forrás:

Feiszt György: Márványkő vára (Vasi Honismereti Közlemények 1991/2.)HA.3.015
Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Bp., 1999. 180-181.