Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Komárom, dunai hídfőerőd

Komárom később az István király által alapított Komárom vármegye székhelye lett. Felette hol királyok, hol egyes főurak rendelkeztek. A tatárjárás után IV. Béla király uralkodása idején, 1265-ben a földvárat kővár váltotta fel, majd a XV. században, Mátyás király alatt Komárom kereskedelmi, gazdasági és katonai központtá fejlődött. A mohácsi csatavesztés után a vár a Habsburgok birtokába került. A Török Birodalom terjeszkedése során 1541-ben Buda török kézre került, ezért I. Ferdinánd Bécs védelme érdekében elrendelte Komárom várának megerősítését. Az ún. Öregvár tervét 1550 körül az olasz Pietro Ferrabosco készítette el. A vár komoly erősségnek számított a törökök elleni végvárrendszerben. 1585-ben a Vág és a Duna túlsó partjára történő átkelés biztosítására egy-egy cölöp hídfőerődöt építettek.

Az Öregvár igazi próbatétele az 1594-es török ostrom volt, amikor is Szinan nagyvezér százezer fős seregével Tata, majd Győr elfoglalása után Komárom ellen fordult. A várvédők hősies ellenállásának köszönhetően Komárom nem került török kézre. 1663-ban a bécsi udvar újabb erődítések építését rendelte el, melynek során az Öregvár nyugati, város felőli részét koronaművel, az ötszögű Újvárral erődítették.

Az 1673-ban elkészült Újvár a legkorszerűbb olasz és francia erődítési elvek figyelembevételével épült fel. Az Újvár megépítésével párhuzamosan újjáépítették és megerősítették a Vág és a Duna jobb partján korábban épített hídfő erődöket, például a Szent Péter palánkot.

Az 1682. évi nagy árvíz jelentős károkat okozott az erődítményben. A törökök kiűzését követően Komárom katonai jelentőségét ideiglenesen elvesztette, megszűnt végvár lenni, és ennek következtében kevesebbet áldoztak fönntartására is. A bajt tovább tetézte az 1763-as, de különösen az 1783-as földrengés, mely hatalmas károkat okozott nemcsak a városban, hanem az erődítményben is.

A vár és az erődrendszer szempontjából az újjászületést a napóleoni háborúk jelentették. Napóleon sikeres hadjáratai során 1809-ben a császárvárost, Bécset is elfoglalták. I. Ferenc császár udvartartásával Komáromban talált menedéket, melyet előzőleg nagy sietve megerősítettek. A császár itt határozta el, hogy Komáromot a birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell kiépíteni, alkalmassá kell tenni egy 200 000 fős véderő befogadására. Az erődrendszer ilyen irányú megépítését Marquis Chasteler táborszernagy vezette hadmérnöki gárda tervei alapján kezdték meg. A terv tartalmazta a Duna jobb partjának erődítési elképzeléseit is. A már meglévő jobb parti hídfőerőd a “Csillagerőd”, a korábbi Szent Péter palánk, mellé két másik erődöt is terveztek építeni. Egyet a koppánymonostori Homokhegyen, egyet pedig a Nagyigmánd felé vezető út mellett, Komárom déli kijáratához. Az 1827 és 1839 között folytatott építkezések során korszerűsítették az Öreg- és Újvárat, megkezdték a várost nyugatról védő Nádor-vonal kiépítését. Az építés folyamatát osztrák részről az 1848-49-es szabadságharc eseményei szakították meg.

https://erod.hu/about-us/

A Vág-hídfőerőd és a Duna-hídfőerőd

A hadi tanácsosok már 1555-ben tervbe vették egy palánk (cölöperőd) megépítését a Vág bal partján, amit az Öregvárral egy hajóhíd kötött volna össze. A haditanács azonban csak 1577-ben hozott határozatot egy 100 lovas befogadására alkalmas palánk felépítéséről. A munkálatokat 1585-ben kezdték meg. Az első évtizedekben – de még 1649-ben is – az építményt Szent Miklós-, a későbbiekben pedig Szent Fülöp-palánknak nevezték. 1661-ben lebontották, mivel már nem felelt meg a kor követelményeinek, helyére pedig újabb, erősebb palánkot építettek. Itt a XVII. század második felében a jezsuiták névadó szentjük tiszteletére kápolnát emeltek. 1866-ban, amikor a legnagyobb munkák folytak, az erőd magvát a csillag alakú főerőd alkotta. A többi védművet valószínűleg a korábbi palánk alaprajza szerint helyezték el. A bástyák legmagasabban fekvő szintje (felső terasza) a bástyacsúcsok bevágásai miatt már nem volt szabályos. A bástya legmagasabb pontjára, ahová két feljáró vezetett, ágyúállást helyeztek el. A felső terasz is két feljárón keresztül volt megközelíthető. A főerődben egy négyszárnyú, téglalap alaprajzú, zárt épületegyüttes épült, mely valószínűleg laktanyaként szolgált. A csillag alakú főerőd két oldalától északnyugati és délkeleti irányba húzódott a három-három várdából és az ezeket összekötő sáncokból álló erődlánc, mely a Vág partjáról a főerőd kettes számú bástyájáig, az erőd másik oldalán pedig a hármas számú bástyától a Vág torkolatáig terjedt. A várdák alaprajza szabálytalan öt- vagy hatszög volt. A felső teraszok kiszögellésein kiemelkedő ágyúállásokat építettek. A hídfőerődöt a központi erődből hajóhídon lehetett megközelíteni. Ez a hídfő mára már csak romjaiban látható.

A többi védművet valószínűleg a korábbi palánk alaprajza szerint helyezték el. A Duna-hídfőerőd (Csillagerőd) a folyam jobb partján, az Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. A Vág-hídfőerőddel egy időben építették. A XVII. század második felében a jezsuita rend itt is kápolnát emeltetett a névadó Szent Péter emlékére. A török uralom végeztével ezt az erődöt is elhanyagolták. Ennek ellenére 1810-ben még állt a három-három, földből épített várda. Az erőd a szabadságharc ideje alatt jelentős szerepet játszott. Később, 1850 és 1870 között, mint az új védelmi rendszer egyik legfontosabb elemét, kőből és téglából építették újjá.

https://komarno.sk/content/necarte/vag_hidfoerod_duna_hidfoerod.htm