Utolsó frissítés: 2023.04.23.
Badacsonytomaj, Szent Imre pálos monostor
Badacsony, a vizitáció következő állomása a topográfiai kutatás szempontjából teljesen egyértelmű. A jelek szerint itt szegényesebb, talán részben fából épült kolostor és kisméretű templom fogadta a püspököt. Története alig ismert. Az 1263-as összeírás után még 1313-ban említik, hogy "fratres heremitae habitabant in claustro Beati Emerici de latere montis Bodochun", utána azonban semmilyen adata nem ismert. 1851-ben Szeremley Miklós még kivehető romjait látta, 1888-ban Ádám Iván azonban már csak a - ma is élő - helynevek (Rózsakő, Klastromkút) alapján tudott tájékozódni, s a még kivehető részletekről leírást készíteni. Ezek szerint Badacsony temploma - Szentjakabhoz hasonlóan - egyhajós, félkörös szentélyű, szentélytornyos, kisméretű épület volt. Kolostora északról csatlakozott, részben talán fából épült. Az 1977-es helyszíni bejáráskor már csak a romok teljes megsemmisülését állapíthattuk meg. Az alig kivehető terepalakulatokból az alaprajzot lehet hozzávetőlegesen rekonstruálni.
DR. GUZSIK TAMÁS - A PÁLOS REND "SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONATA" - (Az 1263-as kolostor-összeírás topográfiai és építészeti érdekességei)
http://arch.et.bme.hu/arch_old/epitesz5.html#2
A pálos rend építészeti emlékei
Maga a település a Badacsony hegy tövében fekszik. A teljesen elpusztult kolostornak a lokalizálása azonban nem volt könnyű feladat. Szeremley Miklós ugyan 1851-ben említi az itt épült kolostor akkor még jobbára látható romjait, feljegyzése azonban feledésbe merült. Ádám Iván 1888-ban már így ír a kolostorról: “Midőn Péterffy feljegyzése alapján keresni kezdtem a monasterium s. Emeriti de Bodochun-t, nem kaptam kielégítő választ rá. Kolostorra vagy kolostorromra senki sem emlékezett.” Végül egy bizonyos – a 19. században – “karastom-kútnak” nevezett forrás említése vezette el a kolostor helyéhez. Ádám Iván feltételezte ugyanis, hogy ez a “karastom-kút” nem más, mint a nép nyelvén átalakult kolostor kút.
A Veszprém megyében található kolostor alapítója és alapítási éve ismeretlen. Pázmány Péter 1266-ra teszi a keletkezését. Valószínű azonban, hogy sokkal korábban jött létre és egyike lehetett a veszprémi egyházmegyében keletkezett első nyolc pálos kolostornak, hiszen Pál veszprémi püspök 1263-as oklevelében már, mint létező remetetelep szerepel. Badacsonyt 1313-ban említi a Vitae Fratrum egy adományozást megörökítve: 1313-ban ugyanis Ladomér fiai egy szőlőt adományoztak a hegy oldalában a pálos barátoknak. Utóbb semmi hír a fennállásáról. Amikor Ádám Iván a 19. század végén megkereste és felmérte a romokat két különálló épületrész talált.
Az egyik, egy déli oldalon fekvő, szög alakú épület, a másik egy hosszú tégla-alakú rom. Mindkét épület pontosan keletre feküdt. Az északi résznek csak egy válaszfala volt és két nagy, különböző méretű teremre oszlott. Mindkét lakosztálynak bejárata volt az udvar felől. A déli épületrész két szárnyból állt. Az egyik kelet felé vonult és félkörre végződött. Beosztása pedig a román-kori templomépületekre emlékeztetett: elől ugyanis egyértelműen látszottak az egykori szentély nyomai a félköríves apszissal, utána következett egy kettős falazat közé szorított, nyújtott diadalív, amelyet a szerzetes templomokban a tetőtorony elhelyezésére használtak, és végül a hajó, amely kisebb volt, mint maga a szentély. Mind a nyugati bejáratú hajóban, mind a szentélyben mélyedések látszottak, melyekről Ádám Iván úgy vélte, hogy a hajdani sírboltok, vagy kripták helyei lehetnek. A templom nyugati oldalán nem volt épület, de az északi sarkánál összefüggött vele az északra tartó szárny, amelynek nem volt belső osztása. Ez az elrendezés szintén ismert a pálos zárdák és templomok alakításánál. A templom ugyanis rendszerint nem nyugaton volt a zárdával egy vonalban, hanem a zárdaszárny szélességével beljebb feküdt. Ilyen volt például a tálodi is.
Sajátosnak tűnik azonban a szentély déli sarkában lévő kis méretű, két méter széles négyzetes alapfal. A romok tiszta képet nyújtottak a kolostor szegényes, de tipikus alakjáról. A quadrum egyik oldala még nyitott volt, a helyiségek mindössze három részből álltak: az étkezés- és konyha helyiségéből, a hálóteremből és a munkaszobából. Keresztfolyosót nem lehetett látni. Ez nem meglepő, mivel kezdetben mindenütt facsarnok helyettesítette a későbbi boltozatos folyosókat. A quadrum kútnak sincs nyoma. A falazat is egyszerű: közönséges bazaltkő agyagragasztékkal összerakva, minden rendes kapcsolás és vízszintezés nélkül. Az pedig, hogy az alapfalazaton kívül se követ, se vakolatot nem lehetett találni, csupán igen nagy réteg sárga agyagot, ez azt mutatja, hogy ezeknek az épületeknek egykor nem volt más felépítménye, mint tiszta gerendás szerkezet, vagy gerendakötéses agyagfalazat.
Amikor Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás 1977-ben terepbejárást végzett, már csak a romok teljes megsemmisülését állapíthatták meg. Hogy meddig laktak a kolostorban remeték és mikor pusztult el az épület, nem tudjuk. Mivel azonban a pálos krónikák is, mint hajdani törzszárdát említik, melynek helyét sem tudják határozottan megjelölni, és mert rendszeres építésnek nyomát sem találni, ezért nem gondolhatjuk, hogy átépítésnek, vagy reformálásnak volt kitéve, így valószínűsíthetjük, hogy már igen korán elpusztult. Talán éppen a török pusztítás első időszakában. A kolostor helye azonban nem holt helyszín. Sőt újraéledt. Badacsonytomaj főutcájáról, a hősök emlékműve mellől vezet a kocsi- és gyalogút föl a hegynek. Elhaladunk a település öreg és új temetője mentén, majd a sárga turistajelzést követve a bányatelep – az 1950-es években politikai foglyokat is dolgoztatott –, a kolónia elgazosodott épületromján túl, negyedórás sétával megérkezünk a Klastrom-kúthoz.
A 200 méteres szintmagasságon fakadó, nyáron is csak négy-öt fokos vizű forrással szemközt, az egykori rendház helyén nemrég szabadtéri szentély épült. Bazaltkő oltára fölött az erdő fái alkotnak boltozatot, mögötte – a pálos rendtörténet régi magyar–lengyel kapcsolataira és a czestochowai zarándoklat hagyományára is utalva – kicsiny kápolnát emeltek II. János Pál pápa emlékére. A 2005-ben elhunyt Karol Wojtyla egész alakos képét – Udvardi Erzsébet festőművész alkotását – üvegablak óvja a rontó kezektől. Tomaj 1932-ben épült híres „bazalttemploma” Szent Imrét választotta patrónusául; a főoltár gyönyörű, ihletett utolsóvacsora-festményét szintén a Badacsonyban élő Kossuth-díjas művész asszony készítette. A 13. századi alapítású pálos kolostor, mint a hely szelleme, romlással és rontással dacolva, tovább él.
http://www.palosepiteszet.hu/eszak-dunantul-palos-kolostorai/badacsony/
