Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsóvadász, Várdomb

Alsóvadász község központjától Ny-ra a falu széle feletti dombtető D-i, összekeskenyedő nyúlványán található a Várdomb. A domb D-i oldalába borospincéket vájtak, a község felé eső K-i oldalában pedig temető található.

A Várdomb alakja szabályos kör, árokkal körülvéve. Profiljai elmosódottak, ezért pontos méreteket csak ásatással lehetne megállapítani. A kissé domború plató átmérője 40 m körüli, oldala egyenletesen lejt az árok felé. Az árok a dombnyúlvány észak-déli tengelyében a legépebb. A domb ÉNy-i folytatása irányában, valamint a dombnyúlvány D-i vége felé az árok platóhoz mért jelenlegi mélysége 4-5 m, szélessége 50 m körüli. A domb Ny-i és K-i oldalán az árok mára már csak terasz alakjában látható.

Első említése 1906-ból származik, amikor Hampel József számolt be az alsóvadászi Várdombon Márton Lajos által végzett ásatásról, melynek eredményeként a Magyar Nemzeti Múzeumba 364 db őskori tárgy került be, de a feltárás részleteit nem ismerjük. A Várdombot Kalicz Nándor 1968-ban már a hatvani kultúra erődített telephelyeként ismertette. 1978-ban a Várdombon egy lőtér kialakításának földmunkái során cserepek kerültek elő, amikor a hegy oldalában egy kb. 10 x 20 m-es területen 1,5 m mélyen ástak be, és itt jól megfigyelhető volt a sáncárok erődítésrendszere. A kiszórt földből a hatvani kultúrába tartozó cserepek, csiszolt és faragott csonttárgyak, őrlőkőtöredékek és egy hordozható tűzhely töredékei kerültek elő. A bolygatás során feltárult metszeten jól látható volt a többszöri pusztulási és települési rétegek sora.

1979-ben Simán Katalin vezetésével hitelesítőleletmentő ásatás keretében egy 5 x 5 m-es terület 3 m mélységig történő kutatására került sor, ahol annak legmélyebb pontján az érintetlen talajig jutottak el. Egymás alatt öt települési réteg bontakozott ki, mindegyikben egy-egy ház maradványait tárták fel. A legfelső az ottományi kultúrából származott, a következő három szintben pedig a hatvani kultúra késői szakaszába tartozó nagyméretű, többszöri sározással javított házak maradványait tárták fel. A negyedik szinten lévő ház padlóján gyékény lenyomata volt megfigyelhető. A legalsó ötödik réteg leletanyag nélküli csak néhány mm vastag volt. Az erődítményre vonatkozó adatokat legutóbb 2001-ben foglalták össze, amikor felmérését is közzétették.

A Várdombon végzett eddigi ásatások eredményei szerint a kora bronzkori hatvani, majd az ottományi kultúra népe telepedett itt meg. Mindkét kultúrára jellemző az erődítésnek a fentiekben felvázolt típusa a dombot körülvevő árok minden bizonnyal végigkísérte a telep életét. Az erődítés ettől pontosabb korszakba sorolása csak további kiterjedt ásatásoktól várható.

Forrás:

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN: BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG - Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - BUDAPEST – MISKOLC, 2009, 16-17 oldal