Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szanda vára

Szanda erősségei a már messziről feltűnő kettős csúcsú andezithegyen álltak. Nyugati csúcsa volt a mára jelentős mértékben elbányászott Péter-hegy, keleti pedig ma is a Várhegy nevet viselő csúcs.

A Péter-hegy mára már elbányászott egykori középkori erősséget csak az 1968-ban itt folytatott ásatásokból ismerjük. Eszerint itt egy 68 x 65 m-es területet kerítő árkon belül egy 30 x 32 m-es épületegyüttes helyezkedett el.

A jelen szócikkben tárgyalt, 528 méter magas Várhegy tetején egy szabálytalan téglalap alaprajzú, 35-40 x 55-60 m alapterületű erősség található, amely három részre osztható. A felső vár a közvetlenül a sziklagerinc szélére épült 4 x 5 m-es belméretű északnyugati toronyból és a hozzá kapcsolódó, feltehetően egykori palotaszárnyból áll.

A torony nyugati, 2,2 m vastag falcsonkja 6-7 m magasan maradt meg, az északnyugati sarka kiomlott. A középső vár az előbbi sziklagerinc déli oldalához kapcsolódik, részben a sziklába vésve. Itt, a nyugati falánál találjuk a 4 m belső átmérőjű, részben a sziklába vésett ciszternát. A keleti részén most is látszanak a – feltehetően – gazdasági épületek – sziklába faragott részletei. Az egyik 4,5-5, míg a másik 10 m szélességű volt.

A harmadik rész (alsóvár) – a kaputoronnyal együtt – még délebbre, egy újabb szinttel lejjebb helyezkedik el, s ehhez kapcsolódik nyugat felé egy nagyméretű, félköríves ágyútorony. A kaputorony nyugati fala még 1,5 m magasan áll. Az ágyútorony kivételével az alsó vár jelenleg bozóttal benőtt, falvonulatai alig követhetők.

A vár nyugati oldala előtt közvetlenül egy magasabb, 15 x 20 m-es sziklatömb emelkedik, s a rajta lévő faragási nyomok alapján nem zárható ki, hogy egykor egy építményt hordozhatott. Még tovább nyugatra egy kb. 10-15 m széles, 30 m hosszú plató terül el, melynek déli peremén vezet ma is az út a várba.

Fontos megemlíteni, hogy a Péter-hegy és a Várhegy jelentős őskori erősség is volt. A tekintélyes méretű, beerdősült sánca a kopár nyereg két szélén húzódik. Az őskori telep pontos méretét a sok pusztítás miatt nem ismerjük. A hozzá tartozó Várhegy középkori várának területével együtt a jelenleg ismert átmérője kb. 1200 m, amihez nyugat felé még az elpusztított rész tartozhatott. Észak – nyugat irányban 7-800 m lehetett az átmérője. Az őskori telepen régészeti ásatás nem volt. A Szanda-hegyről késő bronzkori bronz raktárleletek ismertek, a felszínen található cserepek a késő bronzkori Kyjatice-kultúrába tartoznak.

A Szanda Várhegyen épült középkori erősség a kevésbé kutatott erősségeink közé tartozik. Építőjének nevét és keletkezési idejét nem ismerjük. Oklevelekben első ízben egy 1301-ben kelt iratban szerepel "Castellanus de Zonda" alakban. Majd következő említése 1326-1329-ben történik, amikor a Balog nembeli Széchy Miklós fia Pétert említik várnagyának, aki egyben Nógrád vármegye főispáni tisztét is viseli.

Zsigmond király 1387-ben "Castrum Zonda"-t a Csetneki családnak, majd 1424-ben feleségének, Borbálának adományozta, aki viszont Farkas László budai polgárnak zálogosította el. Tőle visszavéve pedig a zálogösszeg kifizetésének kötelezettsége mellett Zágorhidi Demeternek adományozta.

I. Ulászló királytól 1440-ben Rozgonyi Simon egri püspök és testvérei István es György, fele részben pedig nánai Kompolthy Pál szerezte meg. Bár őket 1441-ben a birtokba be is iktatták, 1465-ben a Lábatlaniak adják el 3000 forintért az esztergomi érseknek. Ennek ellenére 1466-ban a király parancsára Kollár Péter zálogbirtoka lett, majd 1474-ben a Báthoriak kezére került. A Zágorhidi Tárnok család szerette volna visszaszerezni a várat és uradalmát, ezért 1504-ben pert indított az esztergomi érsek ellen, de feltehetően eredménytelenül.

A hódoltság idején 1544-ben Mehemed budai pasa Nógrád várat, majd 1546-ban Szanda várát is elfoglalta. Az 1549-50. évi török zsoldjegyzék szerint 235 főnyi őrsége volt. Mohamed aga várparancsnok vezetése alatt, 1550-ben pedig a híres Hubiar aga a parancsnoka, aki 1550-ben a bujáki vár alatt vívta meg vitézi párbaját Kapitán György hollókői várkapitánnyal.

A várat váratlan rajtaütéssel 1551-ben Horváth Bertalan balassagyarmati kapitány foglalta el, aztán felgyújtották és lerombolták. Ezután már többé nem is épült fel.