Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kiszombor Nagyboldogasszony-templom - rotunda

A rotunda korai történetéről kevés írott forrással rendelkezünk. A plébániára utaló első adat egy 1334-es pápai tizedlajstromban található, amely - helytelenül - a maroselvi főesperesség alá tartozó plébániáról tudósít. A település, mely a Csanád nemzetség birtokában volt, s a XVI. század közepéig minden bizonnyal jelentős lehetett, hiszen Oláh Miklós országleírása külön megemlíti mint várost, a XVI. század végére elpusztult. Az 1579-es török összeírásban már mint lakatlan hely szerepelt. Hogy a rotunda mégis épségben vészelte át a XVI-XVII. század zivataros évtizedeit, elsősorban a török pusztítást, valamint a terület birtokosainak állandó változását, az nagy valószínűséggel az épület keleties jellegével függhetett össze. ... A templomra a következő adat 1650-ből maradt ránk, amely olyan plébániáról tudósított, mint ahol nem volt plébános. ... 1722 körül újból plébániát szerveztek itt, 1744-ben pedig mód nyilt arra, hogy a sok évtizedes interregnum, valamint az árvizek pusztításait kijavítsák a rotundán. E javítás azonban bővítéssel is járt: a körtemplomot a nyugati oldalán megnyitották, s egy 10 öl hosszúságú fatornyos templomot építettek hozzá, amelynek szentélyét immáron a rotunda alkotta . 1776-ban ezt a fatornyos templomot elbontották, s annak helyén 1777-ben a kor provinciális barokk stílusában egy új templomhajót építettek. ... Az 1836-os Canonica Visitatio az alábbi tájékoztatást adja a templom épületéről: „Ez a templom szilárd anyagból, mégpedig a szentély több évszázaddal ezelőtt boltozatosra, a hajó pedig 1777-ben síkmennyezetűre épült. A torony zsindelyes, s leghamarabb újólag be kell födni, a templom pedig a sekrestyével együtt cserepes tetejű. A szentély teteje lyukas, ezért ki kell javítani. A sekrestye a rosszul ráhelyezett tető miatt esős időben mindig megtelik vízzel, ennek gerendái és a síkmennyezet a tetővel együtt fel vannak támasztva, mivel a rothadás miatt beszakadnának, szinte romos állapotúak. Az új sekrestye emelése végett a tekintetes Oexel család a patrónusi jogoknak örvendve 1834 novemberében gondoskodott hatvanezer téglának az összegyűjtéséről, melyek ezidőtájt hiánytalanul a templom mellett vannak összerakva". ...  A templom nem egyszer drasztikus átalakítása, főként a rotunda nyugati és északi beépítése a XIX. század közepére jóformán teljes egészében elrejtette a szem elől a Dél-Alföld legépebben megmaradt kora-középkori építészeti emlékét. ... Sztehló jelentése nyomán a MOB már 1904-ben kialakította álláspontját a kiszombori templom újjáépítésével kapcsolatban, s megállapította: „A kiszombori róm. Kath. Templomot (Torontál m.), melynek újjáépítési terve bemutattatott, a bizottság megvizsgáltatta, és kimondta, hogy a templom szentélye [..Ja templom értéktelen hajójának lebontása után mai állapotában fönntartandó.  A szentéllyel kapcsolatos terv elkészítésére a MOB-tól a templom felújítási terveit elkészítő Csányi Károly kapott megbízást, akinek feladata tehát az volt, hogy a rotundát a templomról leválasztva, önállóan állítsa helyre. Csányi azonban olyan tervet készített, amelyben a szentély egybeépült az új templommal, mivel a rotunda önálló formában való helyreállítása „a helyi viszonyoknál fogva akadályba ütközött". 

A MOB - kényszerűen - elfogadta a javaslatot,  így a rotunda helyreállításában az a megoldás született, hogy változatlanul csonkított formában egy új, de a barokk helyett némi román vonásokat hordozó templom szentélye maradt. ... 1975-ben a körtemplom helyreállításának alapkoncepciója az 1904-ben fölvetett elképzeléshez hasonlóan a templomról való leválasztás, tehát az eredeti állapotban való helyreállítás volt.  Az 1975-ben megkezdett feltárás, amelyet Kozák Károly régész irányított, az eredeti padlószint helyreállításával, valamint falkutatással indult meg. Ennek során napvilágra került a barokk kori átépítés során lebontott hatodik karéj, s megtalálták az eredeti, a „falsíkból kissé kilépő" kapuépítmény maradványait.  ... Teljesen új felfedezésnek bizonyult a rotunda nyugati homlokzatához csatlakozó, megközelítőleg négyzet alakú „előcsarnok", vagy templomhajó alapfalainak feltárása. Ez a körtemplomoknál gyakori megoldás a kiszombori esetében mindeddig ismeretlen volt.  Kozák Károly feltételezése szerint ez a méteres falvastagságú, 3,5x3,5 méteres belvüágú épület a körtemplommal együtt épült, s vélhetőleg emeletes volt. Ebből az épületből (toronyból?) lehetett átjutni a nyugati karéjban kialakított karzatra, amelynek nyomait szintén megtalálták. Innen ugyanis egy falba épített lépcső vezetett (s vezet ma is) a  rotunda boltozata feletti térbe, amelyet Kozák Károly véleménye szerint egy lőréses fal és tetőzet zárt le. 

...

A kiszombori rotunda építéstörténetének, különösen a hetvenes-nyolcvanas évekből, ma már gazdagnak mondható irodalma van, ezek áttekintése ellenére sem mondhatjuk azt, hogy a fenti, a rotunda történetét alapvetően meghatározó kérdésekre megkérdőjelezhetetlen választ adhatunk. Meg sem kíséreljük ezért oly módon összefoglalni az eddigi kutatások eredményeit, hogy azokból egy biztosnak tűnő építéstörténeti folyamatot rekonstruáljunk. Erre ugyanis a ma rendelkezésünkre álló források és adatok nem elégségesek. Az pedig most még nem tudható, hogy vajon az elkövetkező években előkerülnek-e olyan források vagy építészeti analógiák, amelyek alkalmasak lehetnek a valós időrend meghatározására és valamennyi függő kérdés megválaszolására. Úgy tűnik, egy ideig még a kiszombori körtemplom (s vele együtt a karcsai, a gerényi és a kolozsmonostori rotunda) a magyarországi román kori építészet „meg nem oldott rejtélyét"  fogja jelenteni.

Forrás: MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete