Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szentmihály templom

A középkori birtoklási viszonyok azonban megerősítik azirányu alapfeltevésünket, hogy ez a vidék az államalapítást követő első századokban várbirtok volt.

A XIII. század második felében a királyi várbirtokrendszer felbomlása után, ez a terület a Szabolcs vármegyében ősi, - talán honfoglaló nemzetségnek, a BALOGSEMJÉNEK-nek birtokába került királyi adományként. A falu neve arra utal, hogy ekkor már templomos hely volt. Tehát az első okleveles említésnél jóval korábbi település, mert nevét templomának védőszentjérői kapta.

Első oklevélben említése 1292-ből való, és ettől kezdődően már szaporodnak az adataink. 1436. évi június hónap 19-én Budán kelt az az okirat, amelyikben Pálóczi Máté nádor utasítást ad a leleszi konventének egy birtokperben. Ebben az oklevélben községünk "Zenthmihal" és "Zentmihalteleke" néven van említve.

A Bocskai-felkelést befejező bécsi béke alapján Szabolcs vármegye is Erdélyhez lett csatolva, így Szentmihály is Erdély részévé vált. Bocskai még a hadjárat befejezése előtt 1605. december 12.-én Korponán kelt okiratával az addig földönfutó hajdúkat Szabolcs vármegye déli területeire és Biharba telepiti le. 

Az 1619. évben Bethlen Gábor szabadságharca indult meg. Ennek során a hajdúk is csatlakoztak Bethlen seregeihez. A szabolcsiak is csatlakoztak. Kalló, Ecsed és Tokaj vára is behódolt. Ezt a szabadságharcot 1621-ben a nikolsburgi békével zárták le. Ezzel a békével ismét Erdély része maradt Szabolcs s igy Szentmihály is. Szentmihály mind az átélt török és német pusztítások, mind pedig az állandó hadjáratok következtében sokat szenvedett ezekben az időkben, és lakosainak száma erősen megfogyatkozott. Ezért került sor az 1625. évben egy hajdutelepitésre. A Báthoriak után a község Lónyai Istvánná Bátori Katalin birtokába jutott. A hajdutelepités idejében fia Zsigmond volt már a földesúr, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácsosa s egyben nagy tekintéllyel biró ember, aki 1626-ban a pozsonyi béke aláírója a Bethlen Gábor részéről. Ugyancsak jelentős szerep jut neki 1645-ben a linzi béke létrehozásánál is. Érdemei elismeréséül még 1627-ben bárói cimet kapott. 1623-ban Kraszna vármegye főispánja, amikor a megritkult Szentmihály területére Gergely deák vezetésével települési engedélyt ad a hajdúknak. Forrás: GOMBÁS ANDRÁS: Lapok Tiszavasvári törtáietéből I, Büdszentmihály története

1624-ben Bethlen Gábort és később II. Rákóczy Ferenczet találjuk a földesurak közt, azután a gr. Csáky, a Pethő, Dogályi és végre a Dessewffy családot, mely mai napig is birtokos a községben. Szt.-Mihály határa több ízben volt harczok szinhelye. Lakosai a törököktől és később a kurucz és labancz csapatoktól sokat szenvedtek. Itt van gr. Dessewffy Aurél diszes, régi kastélya és szép parkja. A kastélyt gr. Dessewffy József építtette a XIX. sz. elején. Gr. Dessewffy Emil az 50-es években kibővíttette, a jelenlegi tulajdonos pedig a 70-es években egy újabb szárnynyal toldotta meg. A kitünő ízléssel berendezett kastély a XIX. század első felében valóságos Mekkája volt az írói és művészi köröknek. Döbrentey és Kazinczy is gyakori vendégei voltak; de az ország legelőkelőbb államférfiai is gyakran megfordultak a kastély kiváló szellemü urainál. A község református temploma a XVI. században épült, de 1740-ben restaurálták és megnagyobbították. Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZABOLCS VÁRMEGYE. - SZABOLCS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta Vende Aladár, revid. dr. Borovszky Samu - Szent-Mihály.

A mai templom helyén a középkorban már állt templom, mely a folyamatos külső támadások miatt elpusztult. Feltehetően már a tatárjárás előtt épült templom, mely a támadások következtében elpusztult. A második templom 1292-95 között épülhetett, amikor Balogh-Semjén Mihály ecsedről jobbágyokat telepített a faluba, s az elpusztult templom helyére újat emeltetett. A templomnak Ubul fia védőszentje nevét, a Szent Mihályt adta, innen kapta a falu is a nevét. A harmadik templomot 1495-ben az ecsedi Báthoryak építették újjá, mert megrongálódott, s ez lehetett a mai templom elődje. A helybeli református egyház fennállására az első adat 1608-ból származik.' 

Az időközben rommá dőlt templomot a középkori falak felhasználásával 1667-ben egyhajós, félkörös apszissal záródó formában állították helyre. A templom mellé fából készült haranglábat építettek. A templom lényeges átépítésére a XVIII. század második felében került sor. 1760-61-ben kőtornyot építettek hozzá. Forrás: SZŰCS ZSUZSA: Akkor és most (Régi épületek Tiszavasváriban). A templomot eredetileg sövény, majd palánk kerítette. 1791-ben szabálytalan téglalap alaprajzú, 2 méter magas, kő-tégla vegyes falazatú körítőfallal vették körbe, melyen 3, kisebb-nagyobb kapu nyílott. A fal sarkain 4 kerek saroktorony volt.