Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyárádszentanna református templom

Nyárádszentanna nevét először 1332-ben említik írott források a pápai tizedjegyzékben, ahol Sancta Anna néven jelenik meg. A település ma már teljesen összenőtt Nyárádszeredával, de református egyháza megtartotta függetlenségét. Nyárádszentannán találkozunk a szárhegyi Lázár grófok leszármazottjaival, kezdve Lázár Jánossal, aki apjától kapja a Nyárádszentannához tartozó uradalmat, és aki 1534-ben országgyűlési követ. Halála után, fia Lázár Ferenc örökli a birtokokat, aki részt vett az 1551-es kolozsvári országgyűlésen, 1571-ben pedig marosszéki székbíró, nemsokára pedig a szék fő királybírája lett testvérével, Imrével együtt. Halála után Imre lett az örökös, aki többek közt 1660-ban részt vett Kolozsváron a Luther és Kálvin követői közt folyó vitán. Ő volt az utolsó nyárádszentannai Lázár, mivel feleségével Gyulakutára költözött, de a Lázár kúria Nyárádszentannán megmaradt. Nyárádszentanna református temploma a XIV. században épült, mely a település délkeleti részén, egy kis domboldalon helyezkedik el. Kelet-nyugat tájolású teremtemplom, sokszögzáródású szentéllyel. Virgil Vătăşianu szerint, annak ellenére, hogy már az 1332-es pápai tizedjegyzékben szerepel a falu, nem biztos, hogy ekkor már állt temploma. Fa harangtornya a templom nyugati vége mellett van, amelyet a XVII. században építettek.

...

A hajót és a szentélyt is kazettás famennyezet borítja, mely a XVIII. században készült, a kazetták felületét zöldre festették, az egyik kazettán héber felirat található, amely a 90-ik zsoltárt idézi. A nyugati és keleti falon fából készült, festett karzatot építettek, amelyek a XVIII. században készültek. A hajó alatt egy befalazott kripta van, de helye nem látszik. A templom több átalakításon, javításon ment át a XVII - XIX. században. A rossz megtartású talaj miatt a templom alapja is elmozdult, több építészeti elem is megrongálódott, amelyek újabb és újabb erősítéseket, javításokat vontak maguk után. Benkő Károly leírja, hogy ottjártakor a diadalíve meg volt hasadva, leomlással fenyegetett.

Forrás: Bakó Mária - KÖZÉP-NYÁRÁDMENTE KÖZÉPKORI TEMPLOMAI