Utolsó frissítés: 2025.01.01.
Sáska - Dabospuszta templomrom
Dabaspusztai templomrom, az Agár-tető északi oldalán, annak Szőc felőli lejtőjén, a török időkben elnéptelenedett Dabas vagy Dobos falu középkori egyházának romja. Egyhajós, íves szentélyű, Árpád-kori falusi templom volt, szokatlan módon a hajó északi oldalán emelt toronnyal. Az utóbbi és a hajó északi fala áll. A falu írásos formában 1193-ban Dobos alakban már szerepel. Egy 1324-ben kelt oklevél szerint Dobosi Péter és Benedek dobosi birtokaikat helyi nemeseknek és a Rátótiaknak adták el. A későbbiekben is találunk írásos említéseket a faluról Dobos néven, ahol a török megszállást követően, még 1531-ben is egy adófizető, két szegény és öt puszta jobbágytelket írtak össze. Dabas falu is a 14. század eleji pápai tizedjegyzékben szerepel először papjával. 1543-ban felégették a törökök és többé nem települt újjá.
Forrás: Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában
Dabas, Gadár-hegy - Pusztatemplom, Dabospuszta romtemplom
A Bakony déli oldalán, Taliándörögtől nyugatra a Gadár-hegy lejtőjén áll az egykori középkori falu romtemploma. Koppány András feltárása, 2009.: A feltárás során két kisméretű árokban vágtuk át a hajóbelső rétegsorát, ennek során két járószint alapozása és habarcsos felszíne került elő. Az ezek felett elhelyezkedő omlásrétegből nagyszámban kerültek elő durván faragott hengerszeletek melyek egy Ny-i karzat oszlopai lehettek. Két kisméretű mérmű, több nagyobb méretű téglapadló töredékes darabja, valamint színesre festett vakolatdarabok is előkerültek.
2011: A 2011. május 9 – 19. között végzett megelőzőfeltárás a templomrom (hrsz. 083/22) néhány éve tartó műemléki állagmegóvása, helyreállítása részét képezte, amelyet a Bakonyerdő ZRt. finanszírozott. A kutatásnak a templom belsejében a középkori járószint megállapítása, a templomtól É-ra pedig az ott lévő falak mibenléte / funkciója és a templommal való összeköttetésük megállapítása volt a célja. Mindezen adatokra a helyreállításhoz volt szükség (tervező Paál József műemléki szakmérnök), hogy a templom belsejében jelenleg magasan álló feltöltésnek az eredeti padlószintig való lesüllyesztésével a korabeli térarányok legyenek bemutathatók, ill. hogy az É-i oldalon lévő falmaradványok is értelmezhetővé váljanak.
A templom belsejét Ny – K-i irányban egy 12,6 m hosszú, É – D-i irányban pedig két 6,90 m hosszú, 2 m széles kutatóárokkal vágtuk át. Az árkokat átlag 0,8 m-ig mélyítettük le. A hajó belsejét kövekkel, téglákkal, habarccsal, omladékkal vegyes építési törmelékréteg töltötte ki, átlag 0,4 – 0,8 m mélységig. A törmelékréteg alatt sötétbarna földréteg következett. A hajó egykori tégla járószintje a diadalív D-i oldalán álló D-i mellékoltár Ny-i oldala előtt maradt meg egy mintegy 0,7 m széles sávban 0,6 m mélyen. (Padlótéglák mérete 27×27×6 cm.) A középkori padlószint murvás alapozási rétege a hosszanti kutatóárok Ny-i végében is megfogható volt egy rövidebb szakaszon. A templom belsejét, többek között feltehetően az épen maradt padlótéglák másodlagos felhasználáshoz való felszedésekor, alaposan feldúlták.
A Ny-i hajófaltól 2 m-re 3,20 m hosszan előkerült az egykori karzat 0,8 – 0,9 m széles falszerű törtkő alapozása, É-i végén feltehetőleg négyszögletes, 0,8×0,8 m méretű karzatpillér alapozásával. Ugyanezen sávban a hajó É-i és D-i falából is kiugrik az alapozás befelé, ezek bizonyára az É-i és D-i karzatoszlopok alapozási helyei.
A templom É-i részén előkerült falak által jelölt építmény tisztázására a torony ÉNy-i sarkánál (2,9×1,7 m) és a hajó ÉNy-i sarkánál (3,1×1,8 m) nyitottunk két szelvényt. Kitisztítottuk a hajó É-i fala és a hajótól É-ra lévő fal közötti, kőomladékkal borított területet is. Ez egy 6,5×3,3 – 3,5 m belméretű oldalkápolnának bizonyult, amelynek bejárata egykor a Ny-i oldalon nyílott. A belsejében lévő kőomladék K-i része alól előkerült az oltár törtkőből falazott, 1,1×0,8 m méretű tömbje is. Az oldalkápolna É-i falához kívül három, egyenként 1,3 – 1,4 m hosszú és 0,8 – 0,9 m széles kő támpillér csatlakozik. Ezeket a 4. árokban, valamint a 6. (1,6×1,6 m) és 7. árokban (1,7×1,3 m) sikerült megfognunk. A mai külső járószint – legalábbis az É-i kápolna körzetében – néhány cm eltéréssel szinte megegyezik a középkorival. A kápolna jelenlegi járószintje 0,1 – 0,2 m-rel a középkori padlószint alatt lehet. A torony É-i fala alatt egy korábbi kőfalat figyeltünk meg, amelynek É-i síkja mintegy 0,5 m-nyire van a torony É-i falától.
A templom és az É-i kápolna belsejéből előkerült kevés másodlagos emberi vázrész mutatta, hogy a templomban egykor temetkeztek.
A kutatás során kisebb számú késő középkori (15 – 16. századi) kerámiatöredékek is előkerültek. A leletanyagot beszállítottuk a Laczkó Dezső Múzeumba. (Rainer Pál)
Hivatkozás módja: Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/72707, 2024. december 1.
